Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Munkácsi Miklós: Holtak kalendáriuma

Rettenetesen jó könyv. A nyáron olvastam, és hetekig nem tudtam szabadulni a hatása alól.
Munkácsi Miklós a hatvanas évek második felében robbant be novelláival az irodalomba. Jött a semmiből, az ismeretlenségből teljesen kiforrott, új stílussal. Olyan új hanggal, mint amit a zenében például a beat jelentett. Első kötete – Saint John hullái – számomra rögtön alapmű lett, és a későbbiekben sem csalódtam soha. Novellás kötetei, színművei, filmforgatókönyvei hosszú során keresztül követtem figyelemmel pályafutását.
Amióta valamikor a nyolcvanas évek közepén megismerkedtünk, barátok vagyunk. Sokszor beszélgettünk arról, hogy készül a nagy regényre.Végül megírta. Itt van. Az egész furcsa, kicsinyes, nagyképű, csupa zsákutca, önző és önfeláldozó magyar huszadik század.Olvassátok el. Sokáig nem fogjátok elfelejteni.

  1. balbalu:
    2009 április 24

    Szia EMBER-em!
    Köszönöm szépen az ajánlást, valóban sokáig elkísér!
    Számomra csak az a kérdés, mennyi a valóságalapja ennek a történetnek? (és igen, lehetne ma is sajnos)
    Barátsággal: Balu
    Csörsz István: Okos madár , nálam eddig ez vitte a viharlámpát, erős a verseny.

  2. hat:
    2009 április 24

    Igen, a hetvenes évek elején három fiatal író tört be végérvényesen a magyar irodalom élvonalába. Munkácsi Miklós és Csörsz István (bár ő a megközelítésmódja alapján más kategória, nem kifejezetten a szépirodalom, hanem inkább valamilyen dokumentarista irányzat képviselője) mellett még a viszonylag fiatalon elhunyt Császár István volt rám és a nemzedékemre nagy hatással.
    Később pedig a szintén fiatalon elment Hajnóczy és Bólya.

    Azt természetesen én sem tudom, mennyi a valóságalapja a Holtak kalendáriumának, de nem is érdekel. Mert minden egyes momentuma hiteles.
    Bródy Jánostól lett ismert a mondás, bár én is számtalanszor mondtam, hogy csak azt tudjuk hitelesen megírni, ami megtörtént – vagy megtörténhetett volna.

Hozzászólok