Még megfordulhat ez az egész.
Most ez van, a zajosabb rész.
Menni mindig, és keresni mást.
Látni mindent, ami látható.
És vigyen el, ha jön az ufó.
Sztori volna a Holdon egy tánc.    

  Sokat kellene játszani még,
  és ne más mondja, mennyi elég.
  Sok helyre elmennék,
  ne legyen olyan üres a kép.     

    Sokat kéne szeretni még.
    Sokat kéne szeretni még.  

Két titokzatos fekete nő
azt ígérte, ha itt az idő,
vezet engem a kapukon át.
Az egyik csöndbe bújt a zajokon túl.
A másik itt jár, de láthatatlanul.
„Keress minket. Mi gondolunk rád.”    

  Sokat kellene álmodni még,
  és ne más mondja, mennyi elég.
  Sok helyre elmennék,
  ne legyen olyan üres a kép.     

    Sokat kéne szeretni még.
    Sokat kéne szeretni még.  

  Az a tegnapi jó ma már nem elég.
  Csak a semmi a gond. Az unalom az ellenség.    

  Sokat kellene érezni még,
  és ne más mondja, mennyi elég.
  Sok helyre elutaznék,
  ne legyen olyan üres a kép.
  Sokat kéne játszani még.
  Sokat kéne álmodni még.
  Sokat kéne érezni még.
  Sokat kéne szeretni még.     

    Sokat kéne szeretni még.
    Sokat kéne szeretni még.