Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Mintha volna szíved

Képzeld úgy, hogy ez most nem itt van.
Távol járunk, nem érnek el már
buta földi hírek. Így jó.
Semmi sem érint, és semmi sem bánt.
Ne gondolj másra, csak úgy ölelj át,
mintha volna szíved.
Szoríts még.    

  És ha gát szakad át, és ha film szakad el,
  végre felszabadulsz. Végre megtudod, milyen.
  Mindegy már, mennyi álarc fagyott rád.     

    Mintha volna szíved,
    próbáld néha úgy.
    Mintha volna szíved.
    Valami most elindult.
    Mintha volna szíved,
    kezdjük újra el
    valahogy másképp.
    Ahogy szép.  

Nem hiszek semmiféle szerepben.
Az, amit játszol, nem érdekel.
Gyere, győzz meg engem, hogy igazi vagy.
Érezzem úgy, hogy néha figyelsz rám,
és azt is érted, miből elég,
amikor csöndre vágyom.
Szeress még.     

   Úgy, mintha volna szíved.
   Attól ne félj, hogy összetörhet.
   Nálam már százszor így történt.    

 És ha gát szakad át, és ha film szakad el,
 végre felszabadulsz. Végre megtudod, milyen.
 Mindegy már, mennyi álarc fagyott rád.     

    Mintha volna szíved,
    próbáld néha úgy.
    Mintha volna szíved.
    Valami most elindult.
    Mintha volna szíved,
    kezdjük újra el
    valahogy másképp.
    Ahogy szép.  

(Egy új játékot játsszunk el,
ugyanúgy, csak most érzéssel.
Egy új játékot játsszunk el,
ugyanúgy, csak most érzéssel.)  

(Mintha volna szíved. Volna szíved.
Volna szíved. Volna szíved.)

Hozzászólok