Minden óra furcsán jár.
Pörög még, csak az idő áll.
A holnap rég a tegnapba fulladt, babám.
Vagy fáradt csend, vagy kiáltás.
A kettő között, mintha nem lenne más.
Mint várrom áll a tömegbe gyúrt magány.    

  Gyere, színes virág,
  én vártam rád, sok életben.
  Volna pár utunk még,
  ha el nem rontanánk.
  Ha már nem játszanánk a tűzzel.  

És körbe zár, ami körbe jár.
A semmi partján ülve ez se fáj.
Csak kavargó felhő a lábamnál. 

  Gyere, színes virág,
  én vártam rád, sok életben.
  Volna pár utunk még,
  ha el nem rontanánk.
  Ha már nem játszanánk a tűzzel.   

 Szól valahol messziről egy dal.
 Most új hangra vált. Nincs más.
 Nincs más.
 Nincs más.    

   Gyere, színes virág,
   én vártam rád, sok életben.
   Volna pár utunk még,
   ha el nem rontanánk.
   Ha már nem játszanánk a tűzzel.
   Gyere, színes virág,
   én vártam rád, sok életben.
   Volna pár utunk még,
   ha el nem rontanánk.
   Ha már nem játszanánk a tűzzel.