Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Énekelsz egy régi nótát

Énekelsz egy régi nótát,
és azt mondod, sokért nem adnád,
hogyha visszajönnének azok a szép idők,
amikor még vártak rátok
a lányok és a jóbarátok
esténként egy mozi vagy egy klub előtt.  

Nos, képzeld el, hogy visszatérnek
azok a régi bolond évek,
és minden épp úgy van, ahogyan volt.
Éhes vagy, és nincsen pénzed,
átcsavarogtál három éjjelt,
és mint egy őrült, járod a rock and rollt.  

Minden korban van valami, ami akkor és ott jó,
és éppen attól válik széppé, hogy vissza nem hozható.
És ha összejönne a régi banda,
hidd el, roppant unalmas volna.
Mást gondolnánk, és másról volna szó.  

Azok az évek elmúltak már,
te is eléggé megváltoztál,
bár meglehet, hogy a tükörnek nem hiszel.
De ha egy régi lánnyal találkoznál,
tudom, te is csodálkoznál,
hogy meghízott, és két gyereket nevel.
Minden korban van valami, ami akkor és ott jó,
és éppen attól válik széppé, hogy vissza nem hozható.  

Minden korban van valami, ami akkor és ott jó,
és éppen attól válik széppé, hogy vissza nem hozható.
De megmarad nekünk néhány dal, mint emlékeztető,
hogy az életünknek nincs refrénje, ami ismételhető.
És ha őrzöl is néhány régi nótát,
a helyed most már nem találnád,
ha visszatérne az a boldog, bolond idő.

Hozzászólok