Tudom, én is megnyugodnék
Mint akit felkapott egy hullám,
sodródom, s nincs sehol otthonom.
Valaki eljön, valaki elhagy.
Sehová sem tartozom.
Idegen arcok tengerében
úgy kelek útra minden hajnalon,
hogy mire vége ennek a napnak,
megtalálom otthonom.
Hidd el, én is megnyugodnék,
ha valahová tartoznék.
Tudom, én is megnyugodnék,
ha valakihez tartoznék.
Ereimben a város lüktetése.
Vágtató kaland minden pillanat.
Valakit végre szeretni kéne,
mire véget ér a nap.
Tudom, én is megnyugodnék,
ha valahová tartoznék.
Hidd el, én is megnyugodnék,
ha valakihez tartoznék.
Ha valahova tartozhatnék.
Hozzászólok