Amikor vége az utolsó dalnak is,
az utolsó hang is szétfoszlott már,
magányos tárgyak az elhagyott színpadon,
felborult székek és konok homály.
Papírlapok. Egy tépett plakát
a lábunk alatt.
Ki mondja meg, hogy dalainkból
mennyi maradt?    

 Maradj velem.
 Segíts nekem.
 Vigyél haza,
 fogd a kezem.
 Szeress nagyon.
 Fáradt vagyok,
 és nehéz a szívem.
 Vigasztalj meg,
 s ha nem is hiszed,
 hogy szebb lesz a holnap,
 mondd, hogy lehet.
 Mondd, hogy lehet,
 ha nem is tudod,
 hogy hiszek neked.  

Amikor vége az utolsó dalnak is,
és a varázslat szétfoszlott már,
mi lesz veled?
Egyedül hagy a zajos tömeg.
Sebzett vagy, és te sem tudod,
hol a helyed.    

 Maradj velem.
 Segíts nekem.
 Vigyél haza,
 fogd a kezem.
 Szeress nagyon.
 Fáradt vagyok,
 és nehéz a szívem.
 Vigasztalj meg,
 s ha nem is hiszed,
 hogy szebb lesz a holnap,
 mondd, hogy lehet.
 Mindig lehet.
 Ha nem is tudod.
 Ha nem is hiszed.