Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

A függöny mögött

Kezembe’ semmi nincs.
Vagyok, hogy rám legyints.
Jövök, hogy elveszíts.
Kezembe’ semmi nincs.
A többit nem tudod.
Mitől is volna jobb,
ha mindig értenéd,
hogy miről hallgatok?

Nem kell, hogy lásd,
a függöny mögött mi van.
Te őrizd meg az álmaid,
én meg önmagam.
Ha még találkozunk,
lesz majd egy jó napunk.
Talán egy éjszakát,
ha tudunk, ellopunk.

A legtöbb színpadon
– tudom vagy nem tudom –
porosan, sárosan
maradt egy lábnyomom.
Alatta másoké,
fölötte másoké.
Mindennap hazamegyünk.
Mindennap másfelé.

Nem kell, hogy lásd,
a függöny mögött mi van.
Te őrizd meg az álmaid,
én meg önmagam.
Ha még találkozunk,
lesz majd egy jó napunk.
Talán egy éjszakát,
ha tudunk, ellopunk.

Hozzászólok