Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

A jóság nem véd

Milyen érzés, hogy ott állsz
a mindig vesztes oldalon?
Ahol nincs esély, hogy meg ne lásd
a dolgok másik arcát.
Ez egy másik bolygó,
és napról napra változik.
Akik élni tudnak, megmaradnak.
Bárcsak megtanulnád.
A jóság nem véd.
Félek, nem tudod még.
A jóság nem véd.
Nem elég.  

Tiszta szívű voltál.
Soha nem próbáltad máshogyan.
És egy jó világot építettél
a képzelet határán.
Milyen érzés, mondd el,
végignézni, hogy Iassan összedől,
és az álmaid sorra tűnnek el,
darabokra hullanak szét.
A jóság nem véd
Félek nem hiszed még.
A jóság nem véd.
Az már nem elég.  

Tudom, belehalsz inkább,
mint hogy másképp kelljen játszanod,
de ez nyomorult játszma és semmi se’ számít,
ha máshogy is gondolod még.
Itt most vérre megy minden.
Az a tét, hogy valahogy megmaradj.
És ha gyengének látszol, ha egyedül  vagy,
veszett farkasok szakítanak szét.
A jóság nem véd.
Nem akarod érteni még.
A jóság nem véd.
Ha csak jó vagy, az már nem elég.

Hozzászólok