Körülnézek a küszöbön ülve.
Mindent érzek és semmi sem fáj.
Nő a körmöm, és pattog a szakállam.
Mennyi ideje, hogy itt vagyok már.
Embernek hívnak, ez játékszabály.
Erőm egy része elszabadult már.  

Gátja nincs, kutat rombol és épít,
éhes, szomjas és esztelen lény.
Figyelem, ahogy vágtat és tombol,
Céljait én már nem tudom rég.
Embernek hívnak, ez játékszabály.
Erőm egy része elszabadult már.  

Embernek hívnak, ez játékszabály.
Erőm egy része elszabadult már.  

Sok mindent láttam és sok mindent értek,
Nincs mit félnem a jóslatoktól.
Ülök és várok, csak ülök és várok,
Néha töprengek a hatalomról.
Embernek hívnak, ez játékszabály.
Erőm egy része elszabadult már.