Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

A másik oldalon

Könnyű volt neked.
Te rendes családban születtél.
Élted az életed,
és érte semmit nem tettél.
Jártad az iskolát,
tanultál, hogyha kedved volt.
De hogyha nem volt kedved,
dühösen rád senki sem szólt.
Könnyű volt neked.
Boldog családban születtél,
 
 de én a másik oldalon, a vadabb oldalon
 láttam meg a napot. Nem is kell mondanom,
 hiszen csak egyszer néztél rám, és rögtön láttad már,
 hogy nem bölcsőben aludtam, és nem volt gyerekszobám.
 Keményen dolgozom
 a következő ételért,
 a holnapért, és mindenért.  

Csak két ruhám volt, egy szakadt és egy ünneplő.
Nyáron a talpamon éreztem, hogy éget a kő.
Az első szerelmem mindenre megtanított már,
amit te csak könyvekből tudhattál.
 
 Mert én a másik oldalon, a vadabb oldalon
 láttam meg a napot. Nem is kell mondanom,
 hiszen csak egyszer néztél rám, és rögtön láttad már,
 hogy nem bölcsőben aludtam, és nem volt gyerekszobám.
 Keményen dolgozom
 a következő ételért,
 a holnapért, és mindenért.

Hozzászólok