Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

A nagy vonatrablás

Hosszú ünnep jön, és napokig zárva lesz a bank.
Ami pénz összegyűlt ott,
a mi zsebünkben jó helyen lesz majd.
Számolok, színezek.
Egy kis szervezéssel összeállhat minden.
Kell egy penge terv, némi akció.
A pénzvonatban milliókra nyílik minden ajtó.
Na nyissunk rá.

Ez a pontos térkép. A szemafort itt állítjuk át,
és a mozdonyt elfoglaljuk, amikor a nyílt pályán megállt.
És jön a nagy dobás,
a resztlit lekapcsoljuk, a pénzvagont meg visszük.
Semmi kapkodás, pláne semmi vér.
Józan ésszel működünk, és egyikünk se sintér.
Így fut majd a hír. És úgy beszélik át,
a kis rablók a nagy rablókat szívatják, és viszlát.

És a második rész. Legelőbb a szajrét rejtjük el,
azután köddé válunk,
de figyelem, a Yard mindent figyel.
Szép, öreg Londonunk,
lassan elbúcsúzunk. Van még annyi ország.
Jó helyet talál jó helyen a zsé.
Nyomtalanul felszívódtak, írja majd az újság.
Ennyi volt a hír, kapcsolunk tovább.
Kis rablók a nagy rablókat szívatták, és viszlát.
Anya, dobj egy sört.

Hozzászólok