Én is úgy indultam el,
hogy mélyen a szívemben
szép és sosem fogyó
vágyakat őriztem.
De száz és száz országúton,
száz és száz városban,
száz és száz ölelésben
ezerszer változtam.  

És volt már néhány őrült szerelmem,
és volt már néhány szép.
És volt már néhány, akit elfeledtem,
de a szívem nem nyugszik még.  

Hányszor ébredtem már
idegen ágyakban,
és hányszor fájt a szívem,
mert másképpen gondoltam.
És hányszor készülődtem
és indultam úgy tovább,
hogy várt már egy új szerelem,
de a régi még visszavárt.  

És volt már néhány őrült szerelmem,
és volt már néhány szép.
És volt már néhány, akit elfeledtem,
de a szívem nem nyugszik még.  

Voltam ördögi már.
Sasként is szárnyaltam.
Szívekig emeltek föl.
És van még – ami hátra van…