Már megreformált iskolába jártunk,
mégis rég elavultak az első könyveink,
és felnőtt fejjel az ábécét is újra át kell vennünk,
a hitünk s a fantáziánk szerint.  

A nekem most annyit jelent: asszony
a B biztosan barátság-betű.
A C csapdát vagy csodát rejt, a D-vel dalokat írok.
Az E ezer emlék, ez eddig egyszerű.  

Fenemód félek a Gépies Gonoszságtól,
de a Heilig-Horváth betűkben hiszek.
Irigy sosem voltam, így ígérhetem,
amíg játszhatom, addig jókedvű leszek.
 
A K egy kedves, komolytalan kópé.
L-lel lustálkodni volna jó.
M-mel mindig mosolygok, az N-nel nő vagyok.
Az O-hoz az otthon, és ahhoz Ő való.  

Pózokkal is próbálkozunk párszor,
vagy ránk fogják, de remélem ritkán.
Sírni sem szégyen, hogyha szigorúan szólsz,
és tévedni sem tilos, te is tudod talán.  

Az U-ban az újat keresem, míg élek,
és hiszem hogy az x-et megfejthetem.
Míg a Z a zene Ü-vel üres nem leszek sosem,
és a V az mindig eszményi lesz nekem.  

És új szavakkal elkezdhetjük újra.
Még sok minden van elmondható,
ez valahol jó.
De tanuld meg és tanítsd meg: nem a betű tehet róla,
hogy simogat, vagy megmérgez a szó.