Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Amikor zene szól

Elmondom, hogy hogy van,
persze csak ha érdekel.
Nem hosszú, és nem nehéz,
nem sok időd rontom el.
Létezem.
Nincs elég időm. Megy a kerék.
Pénzem néha van – sosem elég.

Lábamban a város
legsötétebb útjai,
és szívja el az erőm
valami ki tudja, mi.
Sok a semmi.
Mega senki.
Mégsincs semmi baj. Kicsit kemény,
de titkom van, tudom.
Vagy mondjuk úgy, szerencsém.

Amikor zene szól, én átváltozom.
Maradhat minden, amilyen.
Amikor zene szól, még azt is tudom,
jöhet egy újabb szerelem.

Hétfőtől a fél hét
valahogyan eltelik.
Számolom, még hányat nem alszom
a közeledő péntekig.
Ez is annyi. Az is ennyi.
És nincs semmi baj. Kicsit kemény,
de titkom van, tudom.
Vagy mondjuk úgy, szerencsém.

Amikor zene szól, én átváltozom.
Maradhat minden, amilyen.
Amikor zene szól, még azt is tudom,
jöhet egy újabb szerelem.

Hozzászólok