Nos, hát mégis nélküled
múlik el az életem,
pedig a fontos dolgokat
még nem mondhattam el.  

Szavaim – fáradt nyilak –
földre hulltak az útjukon,
s amit még nem mondhattam el,
már többé nem tudom.  

Igen, fájt minden szavam,
tudom, én rontottam el,
de csak egy dolog igaz,
amit nem mondtam sosem,  

és most vad tüzekkel ég
a hallgatáson túl,
és örökre megmarad
kimondhatatlanul.  

Nézd, a föld forog tovább,
és már nem bánt semmi sem,
csak egy szó, amit neked
soha nem mondhattam el.
Soha nem mondhattam el.