Az országúton nem mi várjuk már,
hogy jön autó, ami miattunk megáll
és elrepít. És mindegy, merre tart,
úgyis lesz egy hely, amit megálmodunk majd.
És ha így vagy úgy már lett is otthonunk,
vajon tényleg az, vagy épp csak itt lakunk?
És reszketünk, mert elveszíthető,
hogyha érkezik egy még vadabb idő.

Átok van velünk.
Vagy átkot érlelünk.
Csak az, amit megtanultunk:
mit, hogy éljünk túl.
Átkot hordozunk,
vagy játékok vagyunk.
Mindörökre változatlanul.

A lányokat már nem mi lopjuk el.
Akit vihetnénk, az senkinek se kell.
És gyűlik csak az elpazarolt idő.
Add, hogy gyűlöljön az utánunk jövő.

Átok van velünk.
Vagy átkot képzelünk.
Csak az, amit megtanultunk:
mit, hogy éljünk túl.
Átkot hordozunk,
vagy játékok vagyunk.
Mindörökre változatlanul.