Mindig azt mondják, az utca réme voltam.
Kicsit rosszabb az ördögnél.
Minden azért volt, mert folyton attól féltem,
az öcsém utolér.  

Korán kipróbáltam mindent, ami ártott.
Bennem dolgozott a vér.
Mégis azt mondták, ugyan én sem vagyok semmi,
de az öcsém utolér.  

És lakott ott egy lány,
szebb mindenkinél.
Egy szombat éjszakán
a parkban lett az enyém.
És azt mondta, hogy jó volt,
jobb a többinél,
mert én vagyok a legjobb.
De néha már az öcsém utolér.  

Első hangszerem egy helyi sztártól vettem.
Belevágtam őszintén.
Az a rock and roll is, amiben mindig hittem,
olyan őrült volt, mint én.
És a legbolondabb évek színpadain álltam,
és van néhány zeném.
És csak addig játszom, amíg vagy a végzet,
vagy az öcsém utolér.