Nem tudom, hogy fordult volna,
ha akkor jobb vagyok, vagy őszintébb.
A fél világ fordult azóta.
Tengert úsztam át – cseppenként.
Látlak itt, jó szóra szomjasan. (Réges rég.)
Kis tükör vagy. Látom önmagam. (Réges rég.)

Bár az én fiam lennél,
tudnám jól, mit szeretnél.
Épp ilyen voltam.
Mondanám, hogy mit ne várj.
Mondanám, hogy mit remélj.
De így van jobban.
Te is csak úszd a tengered.

Nem tudom, hogy most mi volna,
ha akkor nem szeret és nem segít.
De azt hiszem, ez itt mind nincsen,
én valahol alszom épp, és te sem vagy itt.
Állna más egy másik színpadon. (Réges rég.)
Valaki másnak mondaná, gondolom. (Réges rég.)

Bár az én fiam lennél,
tudnám jól, mit szeretnél.
Épp ilyen voltam.
Mondanám, hogy mit ne várj.
Mondanám, hogy mit remélj.
De így van jobban.
Te is csak úszd a tengered.

Érteném, mit szeretnél.
Tudnám jól, mit kerestél.
Épp ilyen voltam.
Lázadó és bújdosó,
jéghegy-lassan olvadó.
Épp ilyen voltam.
Angyalok és démonok,
néha rosszak, néha jók
harcoltak értem.
Mondanám, hogy mit ne várj.
Mondanám, hogy mit remélj.
Vagy talán mégsem.

Bár az én fiam lennél. (Lehetett volna úgy…)
Érteném, mit hogyan látsz.
Tudnám, hogy mit miért vársz.
Tudnám, hogy mit kerestél.
Félek, hogy nem szeretnél…