Akármi volt, felálltál.
Még üssön párat, akinek fáj.
Téptek és rágnak forgó idők.
Kérgesebb lettél. Páncélod nőtt.
Hogy ami még van, ne törjön el,
senkit és semmit nem engedsz már közel.

Jó egyedül.
Jó szabadon.
Jó, de ha már bolond az út,

engedd, hogy én is jöjjek.
Ne zárj ki. Ne tűnj el.
Nincs valami már, de valami még legyen.
Engedd, hogy én is jöjjek.
Mindegy, hová megyünk.
Csak valahová, valamiért.
Legyünk.

Nem ígérte senki, hogy könnyű lesz majd.
Az első futásnál gyilkolt a rajt.
De ami van még, mindegy, milyen,
velünk van így. És nem lesz majd, ha nem.

Jó egyedül.
Jó szabadon.
Jó, de ha már bolond az út,

engedd, hogy én is jöjjek.
Ne zárj ki. Ne tűnj el.
Nincs valami már, de valami még legyen.
Engedd, hogy én is jöjjek.
Mindegy, hová megyünk.
Csak valahová, valamiért.
Legyünk.

Engedd, hogy én is jöjjek.
Ne zárj ki. Ne tűnj el.
Nincs valami már, de valami még legyen.
Engedd, hogy én is jöjjek.
Mindegy, hová megyünk.
Csak valahová, valamiért.
Legyünk.

Amikor indultál, tiéd volt minden tér.
Nem tudom, mit hoztál, nem tudom, mit hittél,
nem tudom, mit vártál. Biztosan azt, mint én.
Azután nem volt ott az, amit képzeltél,
amikor érkeztél
ahová érkeztél.

Napokat égettél, utakat próbáltál,
valahogy légy otthon, ahová sodródtál.
Tudod, hogy értelek, jobban is másoknál.
Ugyanitt éppen úgy, ugyanazt jártam már.
Ugyanazt lélegzem,
ugyanazt véreztem.

Mitől is félsz? Akármi jön,
a gödörnél lejjebb már nincs gödör.
Az ég fölött sincs még egebb ég,
amit elérhetnénk.
Jó(x3)
(Yeah),
hogy megvagyunk még.

Mitől is félsz? Akármi jön,
a gödörnél lejjebb már nincs gödör.
Az ég fölött sincs még egebb ég,
amit elérhetnénk.
Jó(x3)
(Yeah),
hogy megvagyunk még.

Akármi volt, akármi jön,
a gödörnél lejjebb már nincs gödör.
Az ég fölött sincs még egebb ég,
amit elérhetnénk.
Jó(x3),
(Yeah).
Megvagyunk még.
(Megvagyunk még.)

Kérdezed néha, velem mi van.
Valami van mindig, akárhogyan.
Nem vettem észre, hányszor is volt,
rossz parton vártam elveszett hajót.
Szerettem volna valami jót.

Minden nap tegnap. Ma már nem él.
Te lehettél volna, aki soha nem lettél.
Szerettem volna valaki jót.
Egy másik elveszett hajót.

Ha nem lehet úgy, ahogyan jó,
legyen úgy jó, ahogy lehet.
Ha nem lehet úgy sem, akkor se baj.
Akkor így lesz a jó.

Nem tudom, néha látod-e már,
lehettél volna, aki soha nem voltál.
Szerettem volna valaki jót.
Gyűlnek az elveszett hajók.

Ha nem lehet úgy, ahogyan jó,
legyen úgy jó, ahogy lehet.
Ha nem lehet úgy sem, akkor se baj.
Akkor így lesz a jó.

Ha nem lehet úgy, ahogyan jó,
legyen úgy jó, ahogy lehet.
Ha nem lehet úgy sem, akkor se baj.
Akkor így lesz a jó.

Rossz és jó voltál.
Nem számít most már.
Ide egy szél hozott, és egy vihar vitt el.
Mintha büntetnéd,
hogy amíg itt voltál, én veled voltam,
veled, de nem a tiéd.

Gyűlölj, ha látod már, nincs hatalmad.
Gyűlölj, ha nélkülem elveszett vagy.
Gyűlölj, ha próbáltál, de nem felejthetsz.
Gyűlölj, de téged rág.
Rajtam csak szeretet győz.

Szélben szórtam szét.
Nem baj, ha semmiért.
Neked is mind adtam, amit adni tudtam,
néha többet is még.
És amíg itt voltál, én veled voltam.
Veled, de nem a tiéd.

Gyűlölj, ha látod már, nincs hatalmad.
Gyűlölj, ha nélkülem elveszett vagy.
Gyűlölj, ha próbáltál, de nem felejthetsz.
Gyűlölj, de téged rág.
Rajtam csak szeretet győz.

Látod, csak szeretet győz.
Mindig a szeretet győz.

Szárnyakat adtam, repüljünk el.
Hátha akad egy tisztább, romlatlanabb hely.
Vagy valahol együtt építjük fel.
Találd meg így is, hogy már nélkülem.
Repülsz-e még? Nem látlak már.
Vagy valahol végleg leszálltál?
Vagy zuhantál?

Szárnyad voltam, sorsod, szerencséd.
Te minden voltál. Élet. Ajándék.
Nem tudom, ki küldött. S ha küldött, miért vitt el?
Válasz erre se lesz már sosem.

A kulcsokat hozzám – hányan úgy hitték -,
valahol mélyre ástam, ne is keressék.
Amikor jöttél, mosolyogtál.
Egyedül csak te láttad, sose volt rajtam zár.
Repülsz-e még? Nem tudlak már.
Vagy valahol végleg leszálltál?
Vagy zuhantál?

Szárnyad voltam, sorsod, szerencséd.
Te minden voltál. Élet. Ajándék.
Nem tudom, ki küldött. S ha küldött, miért vitt el?
Válasz erre se lesz már sosem.

Szárnyad voltam, sorsod, szerencséd.
Te minden voltál. Élet. Ajándék.
Nem tudom, ki küldött. S ha küldött, miért vitt el?
Válasz erre se jön már sosem.

Annyi mindent szeretnék
tenni, vagy adni még.
Látni, hogy jó neked,
másnak, vagy mindenkinek.

Ha lenne hozzá hatalmam,
felülírnám azt, ami van.
Ezt a szutykot. Ezt a homályt.
Lassú fájást. Üres halált.

Annyi mindent szeretnék
hozni és mutatni még.
Lásd meg, ha még nem tudod,
néha én is jó is vagyok.

Ha lenne hozzá hatalmam,
felülírnám azt, ami van.
Ha mégse menne, köpnék rá.
Elvinnélek valahová.

Hogy kezdjünk valami jobbat.
És nem bánnánk talán,
ha éppen ez a dal volna,
ami meg se születne már.
Kezdjünk valami mást.
És az lenne jó talán,
ha ezt a dalt sose tudnánk,
sose kéne megírni már.

Annyi mindent szeretnék
tudni és tanulni még.
Látni azt, ami nem nézhető.
És nem figyelni, hogy fogy az idő.
És szétröhögni azt, ami rág.
Ezt a szutykot. Ezt a homályt.

Kezdjünk valami újat.
És nem bánnánk talán,
ha éppen ez a dal volna,
ami meg se születne már.
Kezdjünk valami mást.
És az lenne jó talán,
ha ezt a dalt sose tudnánk,
sose kéne megírni már.

Gyere el. Valami lesz valahol majd.
Gyere el. Ne ülj otthon egyedül mindig.
Menjünk, és nézzünk körül,
merre vannak jó zenék.
Ahogy nemrég helyről helyre jártunk.
Azok is – élnek-e, vannak-e még?

Gyere el. Kicsit legyünk ma tegnap.
A holnapot majd újraírjuk holnapután.
Menjünk, és nézzünk körül,
hol voltunk, hol vagyunk.
Egy éjjel ne törődjünk vele,
hova visz, hova lök még az út.

Készülj. Indulok érted.
Készülj. Lássalak szépnek.
Épp úgy, ahogyan mindig,
amikor még értem voltál szép.

Gyere el. Kicsit legyünk ma tegnap.
A holnapot majd újraírjuk holnapután.
Menjünk, és nézzünk körül,
merre vannak jó zenék.
Ahogy nemrég helyről helyre jártunk.
Azok is – élnek-e, vannak-e még?

Készülj. Indulok érted.
Készülj. Lássalak szépnek.
Épp úgy, ahogyan mindig,
amikor még értem voltál szép.

Gyere el. Kicsit legyünk ma együtt.
Azután jöhet megint az, ami jön.
Ez a nap másképp legyen.

Üzenet egy külvárosi ház tűzfalán:
„Ne ijedj meg, ez még nem a pokol. De innen látszik már.”
Jártam odalent. Tudom, mit jelent.
Nem mesélem, úgysem volna új,
hányféle poklot égtem túl.

Jól láttad. Próbáltad.
Egyből kihoztál valahogyan,
hogy velem égj el egy másikban.
És látod, főnixként újraszültem magam,
csak hogy egy másik másikban
mással égjek, máshogyan.
Miért félnék?
Nem ez a vége még.

Mit mondjak, ha rámnyit valaki majd, és így talál?
Ne ijedj meg, ez még nem a pokol? De innen látszik már?
Jártam odalent. Tudom, mit jelent.
Nem mesélem, úgysem volna új,
hány pokol van már rajtam túl.

Jól láttad. Próbáltad.
Egyből kihoztál valahogyan,
hogy velem égj el egy másikban.
És látod, főnixként újraélem magam,
csak hogy egy másik másikban
mással égjek, máshogyan.
Miért félnék?
Nem ez a vége még.

Egyikből kitéptél valahogyan,
hogy velem égj el egy másikban.
És látod, főnixként újraélem magam,
csak hogy egy másik másikban
mással égjek, máshogyan.
Miért félnék?
Nem ez a vége még.

Semmiből jött senkikkel
nincs már dolgom, semmiben.
Lépjen át, aki átlép majd,
ha újból padlón lennék.

Nem kell újabb ellenség.
Az az egy több mint elég,
aki itt bennem otthon van,
régen nem csak vendég.

Néha ő vezényli a bált, nem én.
Nem én bántalak, csak a hang az enyém.
És a történet írja már önmagát.
Egyszer te éled, egyszer én halom át.
De bármi jön – mi úgy vagyunk már -,
egymásnak jó. Egymásnak fáj.

Gátlás nélküli törtetés.
Kilátás nélküli küszködés.
Mintha más nem is volna már.
Mindent megszoktunk rég.

Kértél egy új szerelmes dalt,
és most látod, merre tart.
Néztem fel, van-e segítség.
Egy démont küldött az ég.

Néha ő vezényli a bált, nem én.
Nem én bántalak, csak a hang az enyém.
És a történet írja már önmagát.
Egyszer te éled, egyszer én halom át.
De bármi jön – mi úgy vagyunk már -,
egymásnak jó. Egymásnak fáj.

Bujdosom. Néha van ez.
Mostanában ne is keress.
Elvagyok szépen egymagam.
Ne zavarj meg, akármi van.
Bármi történt, bármi nincsen,
bármi robban, nem érdekel.
Az időt épp most engedtem el.

Itt vagyok egy sose hallott dalban.
És ne reméld, hogy írom tovább.
Csend mard minden egyes hangban.
Ez ilyen világ.
Kis szerep egy sose látott filmben.
Nem baj, én most ezt játszom el.
Vége lesz valamelyik holnap.
Azt ígérd meg, akkor itt leszel.

Bujdosom. Néha van így.
Ne szeress most. Az se segít.
Nem vagyok. Nem is létezem.
Feloldódtam valamiben.
Bármi bontott, bármi rontott,
bármi gyilkolt, nem érdekel.
Ami lesz, azt most engedtem el.

Itt vagyok egy sose hallott dalban.
És ne reméld, hogy írom tovább.
Csend mard minden egyes hangban.
Ez ilyen világ.
Kis szerep egy sose látott filmben.
Nem baj, én most ezt játszom el.
Vége lesz valamelyik holnap.
Azt ígérd meg, akkor itt leszel.

Démon és angyal.
Mind a kettőt kaptam.
Egy személyben járt minden ellentét.
Szépen volt romlott,
és gonoszul volt szép.
Összerak, hogy máshogy tépjen szét.
És én már sose tudom meg,
tudja majd a mindentudó,
melyik volt az igazi arca.
Rossz volt, de szeretni jó.

Angyal vagy démon.
Bennem vagyok bizonytalan.
Angyal vagy démon.
Látod, én is egyszerre voltam
félig rossz, félig jó.
Épp úgy, ahogy bárki más is.
Mind mindegy.
Egy számít.
Te, holnap, tudsz-e szeretni még?

Démon és angyal.
Minden voltam már.
Itt vagyok, hogy újból kitalálj.
Mert én már sose tudom meg,
tudja majd a mindentudó,
melyik volt az igazi arcom.
Melyik volt a szeretni jó?

Angyal vagy démon.
Bennem vagyok bizonytalan.
Angyal vagy démon.
Látod, én is egyszerre voltam
félig rossz, félig jó.
Épp úgy, ahogy bárki más is.
Mind mindegy.
Egy számít.
Te, holnap, tudsz-e szeretni még?
Angyal vagy démon.
Bennem vagyok bizonytalan.
Angyal vagy démon.
Látod, én is egyszerre voltam
félig rossz, félig jó.
Épp úgy, ahogy bárki más is.
Mind mindegy.
Egy számít.
Te, holnap, fogsz-e szeretni még?

Látom, mi megy, de azt is tudom,
nem tart örökké semmi.
Túléltünk már hasonlót,
hát ez se szaggat szét.
Van sűrű baj, van sűrű gond,
de pont leszarjuk.
Végül az értelem győz.
És születnek jó zenék.
Mindig lesz rock’n’roll.
Mindig lesz örök blues.

Látjuk már az alagutat
a halvány fények végén.
Nem baj, fordulunk majd,
és másfelé megyünk.
Egyszer legyen – egyszer lehet –
egy kis szerencsénk,
hogy végül az értelem győz.
És győznek a jó zenék.
Mindig lesz rock’n’roll.

Mindig voltunk, és leszünk annyian,
hogy én is pontosan lássam, melyik az én utam.
Járd végig velem.

Mindig voltunk, és leszünk annyian,
hogy újból felkavarjuk a posványt, ami van.
Mindig voltunk, és leszünk annyian,
hogy én is pontosan lássam, melyik az én utam.
Járd végig velem.

Mindig lesz még egy rock’n’roll.

Nem rossz, nem jó. Vándorvér.
Megyünk, csak mert ott az út.
Keresünk egy nem tudom, mit, míg egy napon
rájövünk, az nincs is sehol.
Valamiért mégis menni kell még tovább.
Hova is? Minek is?
Mire jó?

És nincs szivárvány.
Fénycseppek vannak.
Mindig becsapnak,
bármerre nézz.
És nincs szivárvány.
Káprázat van csak.
Egyszerre vagy nagy
és parányi rész.
Részben egész.
Egészben rész.

Nincs rossz és jó, csak változás.
Itt vagyunk és itt az út.
Keresünk, mert hátha mégis jön valami más.
Nem lehet mindig ugyanúgy.
(De) nincs megváltás.
Nem túl nehéz.
Voltunk, és kész.

És nincs szivárvány.
Fénycseppek vannak.
Mindig becsapnak,
bármerre nézz.
És nincs szivárvány.
Káprázat van csak.
Egyszerre vagy nagy
és parányi rész.

Szeress úgy, ahogy jó.
Vagy csak úgy, ahogy majdnem jó.
Szeress még.

Nincs szivárvány.
Képzelet van még, semmi más.
Nincs szivárvány.
Mindegy, mit hittél. Bármit vártál,
nincs szivárvány.
Nincs szivárvány.
Azért ha látod, öleld át.