Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Itt és most

Csak az itt. Csak a most.
A máskor, a máshol nincsen.
Milyen isten képes rá,
hogy kétszer is elveszítsen?
Hagyjon el. Hagyjon így.
Ne büntessen, hogy higgyem.
Tegye most, ha gondol rám,
de holnap már ne segítsen.  

Hagyjon el. Hagyjon így.
Ne áltasson, hogy szeret.
A kezem rég nem fogja már.
Panaszkodnom sincs kinek.
Nem érdekel, mit ígér,
és nem érdekel a holnap.
Csak az itt. Csak a most.
A harangok másért szólnak.  

Most kell árts, vagy most kell érts.
Most kell gyűlölj, vagy most kell félts.
Figyelj rám itt és most – hogy el ne késs!
Most kell árts, vagy most kell érts.
Most kell gyűlölj, vagy most kell félts.
Törődj velem itt és most – hogy el ne késs!

Video

Tépett madár

Csapzott madár.
Fáradt, gyönge szárny.
Lombtalan ág bujtat el.
Itt nincs helyed.
Támad már a tél. 
Korbácsos szél kerget el.
Szállni nincs erőd –
lépni sincs elég. 
Karcsú sólymok gyűlnek köréd.
Messze a föld és messze a hívó ég.  

Tépett madár,
mentél volna el.
Nem volna már több gyűlölet,
több félelem.  

Itt vagy magad. 
Senki sem vigyáz rád.
Dalra már nem emlékezel.
Áldozat vagy.
Könnyű, védtelen.
Másképpen képzeltük el.
Szállni nincs erőd –
lépni sincs elég.
Karcsú sólymok gyűlnek köréd.
Messze a föld és messze a hívó ég.  

Csapzott madár,
szálltál volna el.
Nem volna már több gyűlölet,
több félelem.
Tépett madár,
mentél volna el.
Nem volna már több gyűlölet,
több félelem.  

De messze a föld és
messze a hívó ég…