Kinn a ház előtt egy reggel buszra várt.
Minden érkezőre rámosolygott.
Nem hitték. Nem értették.
Furcsa kép volt.
Üres, fáradt arcok gyűrűjében állt.
Messze néztek mind, a semmibe, és
nem látták. Vagy nem hitték.
Annyira szép volt.
 Mire leértem, hogy megnézzem,
 milyen angyal jött közénk,
 csak az üres, hajnali megállót láttam már.
 Ment a buszon, vitte a szerencsém,
 de éreztem, visszanéz rám.     

  Vár, biztosan vár.
  Csak nem tudom, hogy merre.
  Talán nincs is nagyon messze.
  Vár. Biztosan vár.
  Az nem lehet, hogy mégsem,
  olyan szépen végiggondoltam már.  

Jön a hajnal, és az ablaknál talál.
Korán felkelek, vagy le sem fekszem,
mindegy már.
Csak még egyszer újra látnám.
 Megy a tömeg. Senki sem tudja már,
 egyszer angyal jött közénk.
 Kicsit pihent itt egy hajnalon a házunknál.
 Ment a buszon. Vitte a szerencsénk,
 de éreztem, visszanéz rám.     

  Vár, biztosan vár.
  Csak nem tudom, hogy merre.
  Talán nincs is nagyon messze.
  Vár. Biztosan vár.
  Az nem lehet, hogy mégsem,
  olyan szépen végiggondoltam már.  

Na-na-na…Egy hajnalon erre járt. Vár még.
Na-na-na…Egy hajnalon erre járt. Vár még.
Ha-ha-ha…Vár még.
Ha-ha-ha…Vár még.

Axl (Horváth Ákos) 2004.