Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Eladó ház

Sötét út, kanyargós.
Leveszem a gázt.
A folyónál, egy szelíd kertben
félig épült ház.
 A kerítésen tábla van,
 rajta néhány szó,
 a ház a kerttel ár alatt
 eladó.  

Van egy szám. Felhívnám.
Ki vehetné fel?
Ezer dolgot kérdeznék.
Mit mesélne el?
 A történet, amit hallanék,
 félek, nem volna szép.
 Szomorú, hogy még egy valami csak     

  majdnem sikerült.
  Majdnem csoda lett.
  A vége meg az, amit látsz.
  Majdnem sikerült.
  Majdnem szép lett.
  Most csak egy eladó ház.     

  Majdnem sikerült…
  Hányszor volt már
  ilyen az életben?     

  Mennyi szerelem,
  mennyi szándék
  szépen és szabadon szállt.
  Tisztán született,
  igaznak indult,
  csak később alakult át.     

Majdnem sikerült…

Hozzászólok