Az oldal egyik aktív látogatója, Hajdú Szabolcs levélben fordult hozzám, és egy általa eddig nem ismert Bojtorján-dalról – amelynek a zenéjét is én szereztem – kért információt. Legjobb tudomásom szerint válaszoltam, hogy ilyen Bojtorján-dal nincs. Válaszul elküldött egy felvételt és egy lemezborító-képet. Pomázi Zoltán 2009-ben kiadott szólólemezéről van szó, ez több régi, közös dalunk mellett tartalmaz egy balladát, szerzőként pedig valóban az én nevem van feltűntetve. Meghallgattam, és mondhatom, igazi meglepetés volt.

Kicsit távolabbról kell kezdenem.

1978-80 között írtam néhány dalt, csak a magam szórakoztatására, ezek közül néhányat akusztikus gitárral eljátszottam, elénekeltem néhány kis klubban, valamint egy Piramis-turnén a zenekar koncertje előtt, aminek a végállomása az Ifi Park Nagy buli koncertje volt. Azután újból letettem a gitárt, ismét úgy döntöttem, hogy az én helyem nem a színpadon van. Azok a dalok pedig elfelejtődtek, elvesztek.

Viszont akkoriban kezdtünk együtt dolgozni a Bojtorjánnal, és mivel hasonló zenei világot, hasonló hangulatokat próbáltunk meghonosítani, nekik megmutattam ezeket a dalokat. Csak úgy, érdekességként.

Pomázi Zoli 2009-ben – hogyan emlékezett, hogyan őrizte meg, hogyan gondolta időszerűnek, nem tudom – ezen elfelejtett dalok egyikét énekelte lemezre. Nem is tudtam róla.

Ha meghallgatjátok, gondoljatok bele, hogy harminc évvel ezelőtt született, egy másik korban, egy másik rendszerben. Ha létezik bármiféle „áthallás” a mai közérzetünkre, helyzetünkre – az kizárólag véletlen lehet, másként nem merném magyarázni.

Szoríts most erősebben