Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Engedj járni az én utamon

Amit el kell mondanom,
hetek óta nem tudom.
Nyugtalan és zavart vagyok.
Mért nem figyelsz rám?
Hetek óta éget már.
Látnod kellett volna már.
De kisfiadnak hívsz – nem értesz semmit.
Figyelj rám!  

Nem vagyok már kisgyerek.
Ma vagy holnap elmegyek.
Jól esne, ha kérdeznétek,
merre és miért.
Nem akarom, hogy anya sírjon,
amikor majd elbúcsúzom.
Nyugtasd meg, hogy ne aggódjon.
Úgyis láttok még.  

Szeretni szeretnék.
Dolgozni szeretnék.
Élni az életem.
Most kell elkezdenem.  

Nem vagyok már kisgyerek.
Ma vagy holnap elmegyek.
De ne nézzetek úgy rám,
mintha végleg búcsúznék.
Zárjátok be a szobám.
Ahogy most van, várjon rám.
Nem tudom, egy nap talán majd
visszajövök még.  

Ha erre járok, benézek.
Mutatok majd róla képet.
Lehet, hogy addigra lesz
egy gyermek a karján.
Nem akarom, hogy anya sírjon.
Mondd meg neki, ne aggódjon.
Valaki lesz mellettem,
aki mindig vigyáz rám.  

Szeretni szeretnék.
Dolgozni szeretnék.
Élni az életem.
Most kell elkezdenem.  

Engedj járni az én utamon!
Engedj járni az én utamon!
Engedj járni az én utamon!
Engedj járni az én utamon!

Hozzászólok