Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Félig meg sem született blues

Dolgok, amiket félbehagytam.
Vonatok, amiket lekéstem valahol.
Közös kép, amiről hiányzom.
Vagy egy dal, ami sohasem készült el.
 Kimaradt út.
 Elmaradt tervek és
 elveszett napok.
 Egy el se kezdett ölelés.     

  Mind összegyűjtöm egyszer,
  és átadom, valahogy lásd,
  bolond hányszor, és hogyan is voltam.
  Próbáljunk meg valami mást.
  Játsszuk, hogy ez a dal nincsen.
  Nem kell, ha közelebb bújsz,
  ez a félig kitalált,
  félig meg sem született blues.  

Számok, amiket mégsem hívtam.
Ötletek, amik elégtek valahogy.
Szerelem, ami lehetett volna.
Vagy egy ház, ami sohasem épült fel.
 Súly maradt mind.
 Hordozom mindig, és
 minden ugyanaz.
 Újra kezdett keresés.     

  Mind összegyűjtöm egyszer,
  és átadom, valahogy lásd,
  bolond hányszor, és hogyan is voltam.
  Próbáljunk meg valami mást.
  Játsszuk, hogy ez a dal nincsen.
  Nem kell, ha közelebb bújsz,
  ez a félig kitalált,
  félig meg sem született blues.     

Hozzászólok