Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Ha mégis jön a Rolling Stones

Ha ezt a helyet bezárják,
majd valahova megyünk tovább.
Egy pár körre futja még,
és nem beszéltünk, nagyon rég.
A szöveg, hogyha beindul,
megy hajnalig, vagy azon is túl.
Úgy kezdődnek a mondatok:
„ugye emlékszel?” és „ugye tudod?”.
Mind rólunk szól.
A ködbeveszett napokról.
Te is eltűntél,
de most ne meséld, én tudom jól,
kell egy ajtó, hogy bezárkózz,
Ami nincs, az már nem is vonz.
De ha mégis jön a Rolling Stones,
majd ne maradj el.
Egy ajtó, hogy bezárkózz.
Ami nincs, az már nem is vonz.
De ha mégis jön a Rolling Stones,
gyere majd el!  

Minden nap egy kaland volt. 
Csak itt-ott egy-egy fekete folt.
És jártunk egy pár helyen. 
Néha fenn, de többnyire lenn.
És kihívtuk a szerencsét,
és semmi nem volt soha elég,
és adtuk rá a hangerőt, 
és elégettünk minden időt.
Ez is rólunk szól,
a ködbeveszett napokról.
Te is eltűntél,
de ne meséld, én tudom jól,
kell egy ajtó, hogy bezárkózz.
Ami nincs, az már nem is vonz.
De ha mégis jön a Rolling Stones,
majd ne maradj el.
Egy ajtó, hogy bezárkózz.
Ami nincs, az már nem is vonz.
De ha mégis jön a Rolling Stones,
gyere majd el!

Hozzászólok