Hosszú, fáradt nap után
eltörődve megpihennék veled.
Az álom szemedben megreked.
Végül csak én maradtam neked.
Egy hosszú, fáradt nap után
a szíved akadozva ver
nélkülem.  

Ez a nap is itt hagyott.
Ez az est is megszokott.
Valahonnan visszatér a csend.
Ez a harc is végtelen,
nem emlékszik senki sem,
hogy valamikor egyszer megpihent.  

Egy hosszú éjjel hajnalán
szerelmeddel kezdem el a napot.
Könnyű most ez a fáradtság,
és a tegnap nyomot sem hagyott.
Álmos, piszkos reggelen
még a nap is hidegebben kel.
Nem érdekel.