Az Attilával alapított Vihogó Fegyencek Asztaltársasága jó nagy botrány volt, engem majdnem kirúgtak a Puskás Tivadar Távközlési Technikumból Pedig csak egy kedves, baráti társaság volt, semmi más. Szerettünk jókat nevetni – magunkon. Ez a szokásunk azóta is megmaradt. Engem áttettek egy másik osztályba. De megalapítottuk a Soul Bridge együttest . Voltak igazi, számomra komoly megdöbbenést okozó koncertjeink is, például  a Makarenko – ma nem tudom milyen –  utcai Közgáz  klubban, nagy színpad, és teltház. Utánunk játszott egy Sztár nevű zenekar, benne egy üvegszemű , féllábú ember, akit véletlenül Deák Bill Gyulának hivtak. A Soul Bridge egyébként címszó a Ki kicsoda a magyar rockzenében című lexikonban.
Nagyon szeretem a szövegei által sugallt hangulatot. Egyszer a Magyar Nemzetbe irtam egy teljes éves értékelést, az volt a címe, hogy Rock? Ugyan!. A Bojtorján együttes első albumáról azt írtam, hogy ennek a lemeznek a szövegei egyszerűen tökéletesek. Mintha nem ugyanaz a Horváth Attila irt volna , aki már annyi közhellyel untat bennünket. Természetesen nem a szövegei közhelyesek, csak amikor egy életérzést a nyolcadik, tizedik nóta hoz elő, akkor úgy gondolom, hogy ismerem már. Attila felhivott, és azt mondta, ha még egyszer így megdicsérsz, akkor baj lesz. A kedvencem Attila szövegei közül , az Otthonról hazafelé, ami egy meg nem jelent  Varga Miklós lemezen hallható, azaz nem hallható. Én rengeteget hallgattam, és rengeteg kazettára másoltam át másoknak.
Attila remete. Egészen furcsa az az élet, ahogyan ő él. Bezárkózik a lakásába, elvárja, hogy ott mindenki megjelenjen, szerintem még a büdös életben  nem lépett ki a lakás ajtaján.
Amikor kint elkezd szürkülni, ő  akkor villanyozódik fel. Teljesen  kicseréli az életet, mert ha eljárna az éjszakába, kluboktól klubokig, kocsmától kocsmáig, barátoktól barátokig, akkor azt mondom , szüksége van az éjszakára. Igy teljesen megfejthetetlen számomra.
Attilának rossz a PR-ja. Nem tették őt  a megfelelő helyre a szövegírók között Lehet hogy ez a bezárkózás visszaüt.
Pedig  annak idején mozgékonyabb volt mindannyiunknál. Igaz, hogy minden tevékenységéhez, rajzoláshoz, iráshoz, zártság kell. De valahogy az ember azt gondolja, hogy a rockzene, a rockzenei alkotás nem tűri a zártságot. Nem ismerek még egy rockalkotót, aki ilyen remete életet él. Persze az is lehet, hogy nem él remeteéletet, csak számomra tűnik így, de ez mindegy. Elég az, hogy én ilyennek látom. Régebben, középiskolában, sokkal többet csavargott. Megjelent az éjszakai közszereplési  helyeken, volt egy barátunk a Rákóczi-tér szomszédságában, vele is voltak izgalmas kalandjai. A helyszín nem véletlen.
Mindig is irigyeltem a sikereit a nőknél, Attila az ilyen ügyekben az easy come, easy go elv alapján áll. Ismertem egy pár nőjét, az egyikkel  ma is jóban vagyok. Jópofa, ahogy megismerkedtek. Attila a Rózsavölgyi Zeneműboltban dolgozott, farmer nadrág, farmer mellény. Bejött a nő, és nem látott hivatalos kereskedő formát, és odafordult hozzá, ” Maga eladó?”  mire a válasz: hát, ha van rám vevő!
Azt megelőző időszakban nagyon sok bort megittunk, mert a főiskolán, ahova jártam, fél évet kihagytam, és elektromos csöveket vizsgáltam a postán. Ő meg telefonműszerész volt a szomszéd épületben , úgyhogy rendszeresen átjött, vettünk valami Zöldszilvánit, és megnéztük mi van az üvegben.
Bár, igazából a nagy időszak az volt, mikor együtt muzsikáltunk. Az volt a jó.