Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Kettő a háromból

Nem volt a bátyám egy rossz gyerek,
csak bolond volt nagyon.
Táncra perdült a tükör előtt
a legtöbb szombaton.
És délután, mikor elrohant,
hiába kértem, hogy vigyen.
Egy klubba járt, de hogy ott mit csinált,
nem mondta el nekem.  

Csak azt tudom, lányok is voltak,
és valami rock and roll.
Egy jókedvű banda a városból.
Jó barátok, lányok,
és valami rock and roll.
Kettő bejött mindig a háromból.  

Jött egy év, talán a hetvenes,
csupa izgalom.
A bátyám Hendrixet énekelt
tenyérnyi színpadon.
Csavargásaink évszaka.
Kalandozások kora.
Megunni semmit sem volt időnk,
rohantunk máshova.  

Persze, hogy lányok is voltak,
és valami rock and roll.
Egy jókedvű banda a városból.
Jó barátok, lányok,
és valami rock and roll.
Kettő bejött mindig a háromból.

Hozzászólok