Ezer éve ismerjük egymást. Még azokból az időkből, amikor Som a Taurusban játszott. Esténként hol az Erzsébet sörözőben, hol a Royalban futottunk össze, ahol a zenészek rendszerint találkoztak.
Természetesen, mint a legtöbben a szakmában, én is figyelemmel kísértem a pályáját. Vitathatatlan tehetsége van a szövegíráshoz, viszont az sem elhanyagolható, hogy mindent megtett azért, hogy az írás mesterségének a legapróbb részleteit is elsajátítsa. Kevesen tudják, de Attila nem csak gitározni tanult, de később, amikor már világos lett számára, hogy a dalszövegírásra teszi fel az életét, még énektanárhoz is eljárt vagy két évig. Pusztán csak azért, hogy megtudja, milyen dolga van egy énekesnek a szövegekkel. Nem véletlen, hogy az általa írt dalokban nincsenek például, prozódiai bakik.
Attila talán azzal is kitűnik sok pályatársa közül, hogy nem csak mélyen érző művész, de magas szintű mestere is a szakmájának. Mert a szövegírás szakma is, aminek megvannak a szabályai, és azokat, mint bármi mást, meg kell tanulni és be kell tartani. A szövegei kristály tiszta logikával úgy simulnak a dallamhoz, úgy építkeznek, jutnak el a csúcsra és csendesednek el, ahogyan a zenei alap azt megköveteli.
A több évtizedes barátságunk ellenére, csak nemrég adatott meg, hogy az én zenéimre is írjon. A legutolsó KGB-albumra három szöveget adott, amelyekben egyetlen betűt sem engedett javítani. Teszem hozzá, nem is volt rá szükség.