Éjjel lementem a bárba,
valami legyen még.
Nem volt gagyi a pálya,
csupa törzsvendég.
Élő panoptikum.
Egy másik valóság.
Egy matróz egyenesen
elfekvő egyenesre itta magát.
És egy néhai sellő –
rég rumba dőlve – szólt,
rumbát nem táncolok,
de ha akarod,
egy vugibugi rakendrollt.

Két arc mondta, hogy ők vevők,
csak legyen végre show.
Aztán az egyik el is aludt.
Semmi nem árt, csak az utolsó.
Hagyjuk a politikát,
lopnak ezek mind –
legyintett a gázszerelő -.
Okosba oldjunk meg egy dupla gint.
És a néhai sellő –
új rumba dőlve – szólt,
rumbát nem táncolok,
egyedül neked
egy vugibugi rakendrollt.

Páran a fociról beszéltek.
Na, az egy külön szám,
annyit a falábammal tudnék,
mint egy-két kolorsztár –
mondta az éjjeliőr.
Ma éppen kirúgták.
Ha nincs se pénz, se meló,
italba fojtja a bánatát.
És a néhai sellő
újra rumba dőlve szólt,
rumbát nem táncolok,
csak vugibugi rakendrollt.

Menjek – súgta a csapos -,
ebből itt nem lesz jó.
Nagyon őrzi a művésznőt
egy helyi hírű sportoló.
Sokszoros területi bajnok
bosszútávfutó.
Jobb lesz, ha fizetek már.
Legyen az utolsó az útravaló.
Még a néhai sellő
végleg rumba dőlve szólt,
rumbát nem táncolok,
csak vugibugi rakendrollt.
Még a néhai sellő
végleg rumba dőlve szólt,
rumbát nem táncolok,
egyedül neked
egy vugibugi rakendrollt.