Kopott házak hercegeként jöttél velem.
A város romlott részén voltál másmilyen.
Zajos kocsmák. Hideg utak. Éhes napok.
A hold a kormos égre félig ráfagyott.
Ezt hagytuk ott.  

Bolyongás évszakai. Egyforma mind.
Kibírod néhány éjjel, és úton vagy megint.
Kabátodba markol a szél. Bízd rá magad.
Olyan mindegy, merre fordít. Úgyis idegen vagy.
Félig szabad.  

Magányos tűzfalakon hagytunk jelet.
Örökké álmodoztunk, másképp is lehet.
Kopott házak hercegeként jöttél velem. 
Miért volt törvény, hogy eltűnj? Hiába kérdezem.  

Nincs válasz. Nincs válasz.
Már annyi mindent nem tudok.
Naponta ostobábbra zúz valami gép.
Nincs válasz. Nincs válasz. .
Már annyi mindent nem hiszek.
Minket már ez az idő is gyűlöl valamiért.
Valamiért.  

Nincs válasz. Nincs válasz.
Minden nap jobban értelek.
Minket már ez az idő is gyűlöl valamiért.
Nincs válasz. Nincs válasz.
Már annyi mindent nem hiszek.
Naponta ostobábbra zúz valami gép.
Nincs válasz. Nincs válasz.
Már annyi mindent nem tudok.
Minket már ez az idő is gyűlöl valamiért,
valamiért.