Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Láttam a démont

Kámzsa a fején.
Néz hidegen.
Csontváz és koponya.
Rést üt a falon,
fölötte felirat:
A titok kapuja.
  Hogy mindent megérts,
  annyi az egész,
  hogy oda belépsz.  

Partot ért a hajód.
Eljött a te időd.
Innen megszabadulsz.
Elnyel a sötét,
a sűrű és szép.
Szíved már odahúz.
  Hogy mindent megérts,
  annyi az egész,
  hogy oda belépsz.     

    Tudod, én láttam a démont.
    Ha engedem, engem is elvitt volna.
    Valahol nem ez volt írva.
    Ami jön, titok lett újra.     

    Tudod, én láttam a démont.
    Ha engedem, engem is elvitt volna.
    Valahol nem ez volt írva,
    és ami jön, titok lett újra.
    
Szeretek. Szeretnek páran.
    Az enyém az, amit megszolgáltam.
    Legalább van, ami szép volt.
    De tudod, én láttam a démont.

    Tudod, ő látta a démont.
    Ha engedem, őt is elvitte volna.
    Valahol nem ez volt írva.
    Ami jön, titok lesz újra.

  

Hozzászólok