Éjszaka van. Nehéz a csönd,
én fekszem az ágyamon.
A falon túlról hallom a suttogást.
Hallom, ahogy apámat halkan kérdezi anyám:
mit tegyünk? Hogy legyen ezután?  

Figyeltem minden hangra,
vártam a folytatást.
Apám megszólalt hosszú csönd után.
Ne aggódj. Elég nagy már, hogy higgyünk a fiúban.
Engedjük egy kicsit szabadabban.  

Másnap olyan hatalmas lett a világ.
Másnap alig bírtam az iskolát.
Másnap elmondtam, hogy te jársz velem.
Nálad maradtam, sosem felejtem el.  

Apámtól megkérdeztem, melyik út vezet
mindennap közelebb a fényhez.
Azt mondta, döntsd el magad, hogy merre indulj el.
Lehet, hogy szerencsés leszel.  

Másnap olyan hatalmas lett a világ.
Másnap alig bírtam az iskolát.
Másnap elmondtam, hogy te jársz velem.
Nálad maradtam, sosem felejtem el.