Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Mennyit ér egy nő?

Gyorsabb autója senkinek
– persze gazdagabb apja – se volt.
És hogy mindenfélék az emberek,
nem számít. Csak a szépek a jók.
Zajos lányok lakják a napjait,
csupa képeslap-buta sztár.
Aki együtt van vele hajnalig,
reggel majd kitalálja,
mennyi ma az ára.    

 Egy lánc, egy karkötő.
 Egy másik pár cipő.
 Kérdezd meg, mire gondol ő,
 mennyit ér egy nő?  

Rendben vannak a díszletek.
Ez az éjszaka évszaka már.
Hogyha vannak is nappalok, nincsenek.
Jelmezbál, ahol ő a király.
És a szombat nem fogy el szombatig.
Még az óra is máshogy jár.
Az a szó, hogy nincs, nem is létezik.
„Nincs” és „nem” ki van zárva.
Mindennek van ára.    

 Egy lánc, egy karkötő.
 Egy másik pár cipő.
 Kérdezd meg, mire gondol ő,
 mennyit ér egy nő?
 Egy lánc, egy karkötő.
 Egy apró színes kő.
 Mit gondolsz, mennyit ér egy nő,
 hogyha tényleg nő?     

  Mennyit ér egy nő,
  hogyha tényleg nő?    

 Egy lánc, egy karkötő.
 Egy másik pár cipő.
 Kérdezd meg, mire gondol ő,
 mennyit ér egy nő?
 Egy lánc, egy karkötő.
 Egy apró színes kő.
 Mit gondolsz, mennyit ér egy nő,
 hogyha tényleg nő?

Hozzászólok