Szép volt, kibontott hajjal,
ahogy táncolt súlytalan.
És szép volt, ahogyan várt rám
a párnámon kócosan.
Még nevetett, amikor súgta:
ez a város nem boldogít.
Szabadulj, menekülj innen.
Ha mélyre jutsz, itt senki nem segít.
Azután átölelt és vigaszt keresve bújt hozzám.
Szomorú mozdulat. Mintha kérne: vigyázz rám.  

Nem, nem, semmit nem értettem jól – most értem.
Most, hogy már nem tudom, merre van – most féltem.
Milyen hideg tud lenni egy város,
tudom már.
Valahol rossz dal szól és ostobán csak körbe jár.
Ülök egy bárpultnál és fázom, szinte fáj.  

Nem, nem, semmit nem értettem jól – most értem.
Amikor mesélte, nem hittem el – most érzem.
Milyen hideg tud lenni egy város.
Szökni kell – most én mondanám.