A tér soha nem volt a miénk.
Sem a hely, ahova jártunk időnként.
Csak eltűrték, hogy ott vagy,
míg nem borult a rend.
De együtt voltunk,
mindegy, kint vagy bent.  

Egy srác néha letévedt közénk.
A zenekart, amiben játszott, figyelték,
mert érzékeny és vad volt. Túl zajosan szép.
És arról szólt, ahogy élni szeretnénk.    

 Amikor egy dalba kezdett, föld és ég kinyílt.
 Soha nem is képzeltem, hogy bármit lehet így.
 Szerelem és nyugtalanság, csend és robbanás.
 Valamilyen nagy varázslat volt. Vagy valami más.  

Bűn sose volt, se büntetés,
csak valahogy a falakon nem találtunk rést.
De játszottunk, és láttuk, hogy látszik a nagyvilág
pincerácsokon, konyhaablakon át.    

 Amikor egy dalba kezdett, föld és ég kinyílt.
 Soha nem is képzeltem, hogy bármit lehet így.
 Szerelem és nyugtalanság, csend és robbanás.
 Valamilyen nagy varázslat volt. Vagy valami más.     

  Furcsa kedvem volt egy délelőtt,
  valahogy megkérdezni őt,
  mennyi ajándék még a távolság,
  és vannak-e jó zenék odaát.    

 Amikor egy dalba kezdett, föld és ég kinyílt.
 Soha nem is képzeltem, hogy bármit lehet így.
 Szerelem és nyugtalanság, csend és robbanás.
 Valamilyen nagy varázslat volt. Vagy valami más.
 Nagy varázslat volt. Vagy valami más.
 Nagy varázslat volt.