Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Ne légy kemény

Nincs időm.
Fekszem a fűben.
Nézem itt ezt a felhőt az égen.
Nem mozdul el.
Csak lebeg.
Egy fél napja már.
Fontos vagy.
De fontos a csönd is.
Most lenn vagyunk.
Voltunk már fönt is.
Mégsem tudom, mi a titok.
Majd később.
Talán.

Ne légy kemény.
Nem úgy vagy erős.
Mi változik, ha győz, aki győz?
Engem is elhagytak már.
Rád is számoltak már.
Gyere, álljunk tovább.  

Dolgod van. Épül a házad.
Felnőtt leszel. És sebzett. És fáradt.
És nem tudod már, aki elmegy,
az miért megy el.
És ha nem lesz majd, aki megvesse ágyad,
és a félelem az estékhez szárad,
legyőzöd. Tudom.
Csak félek,
hogy nincs győzelem.    

Ne légy kemény.
Nem úgy vagy erős.
Mi változik, ha győz, aki győz?
A nyárban ott van az ősz,
A fagyban olvad a hó.
Gyere.
Menjünk tovább.

Hozzászólok