1. Szabó József:
   2009 január 4

   Szia Attila !
   Magánüggyel kezdem: a családomat állandóan arra próbálom inteni, hogy nekem ne vegyenek karácsonyi ajándékot, a legnagyobb úgyis az, ha ők itthon vannak. Persze most sem hallgattak rám – az én nagy szerencsémre, mert így megkaptam tőlük a Te életmű albumodat, aminek igen nagyon örültem.
   Sőt mi több hallgatom is öket.
   Feltételezem, hogy sokszorosan begyűjtötted a szakma elismeréseit, ezért talán elfér mellette egy laikus főhajtása is, aki persze elfogult Veled.
   Azt persze már évek óta tudom, hogy gyönyörű gondolatokat tudsz írni, és nekem, akinek a szöveg mindig is legalább olyan fontos volt, mint a zene, már korábban is maradandó élményeket szereztél.
   Aminek most különösen örülök, az az,hogy végre méltó módon tiszteleg előtted a szakma ezzel az albummmal. ( lehet persze, hogy ez nem egészen így történt, de én ezt így élem meg, és nem szeretném ha valaki elvenné tőlem ezt az illúziót.)
   Ha lenne rá módon, akkor sem szeretnék a sikereid fényében tetszelegni , meghát szánalmas is volna ha én kezdeném méltatni a munkásságodat, de titokban azért azzal szoktam magamnak hízelegni, hogy teljesen természetes, hogy ilyen pályát futottál be, hiszen én már kb.40 évvel ezelőtt el voltam ragadtatva attól a nótától, amit egyszer a József utca 34.II/12.alatt bemutattál nekem a kis gitárnak látszó hangszereden.
   Summázva: kívánom Neked, hogy a képességeidnek életed végéig a birtokában legyél, és persze éljél sokáig, a magad és a mi hasznunkra.

   Szeretettel üdvözöl unokabátyád Józsi

   Ui.: Természetesen ezt a levelet az Erzsi lektorálta, és némi ünneprontás szándékával jelezte, hogy a gyerekről ( nyilván saját ) írt dalaid, szövegeid még teljessebbé tennék ezt a csodálatos életművet.

Hozzászólok