Két idő határán állunk.
A szívünk páncélok mögött.
Éhes csavargók a versek
növekvő számsorok mögött.
Lézerek, komputer.
Űrhajó, gépember.
Legyőzött ellenfél a messzeség.  

A régi sztorikat újra írja
megváltozott fantáziánk,
és Rómeó egy mozdulattal
beprogramozza Júliát.
Sínen van az értelem.
Nincs határ, csak a végtelen.
De jó lenne, kedvesem,
ha tudnád még, azért
nem baj, ha valamit érzel,
ha valakihez hozzáérsz.
Nem baj, ha valamit érzel,
ha valakit átölelsz.  

Kiszámított minden vágyunk,
tudjuk már jól, mi mennyit ér.
A szabadság illúzióját
nem áldoznánk fel senkiért.
Gépies szerelmek
őrlik fel az életed.
Mert nem hiszed, nem tudod,
nem érted már,
hogy nem baj, ha valamit érzel,
ha valakihez hozzáérsz.
Nem baj, ha valamit érzel,
ha valaki átölel.