Hétfő délután. Esik napok óta.
Szemben a szeptemberi part,
ködbe burkolózva.
Tűzszőke álom volt a nyár.
Szürke, megfáradt asszonyként
szeretőre vár.
Igen, értem, de mégis szomorú
ez az elkésett randevú.  

A kertben rozsda ül egy ottfelejtett széken.
A szálló üres teraszán a konok csöndet nézem.
Tűzszőke álom volt a nyár.
Szürke, megfáradt asszonyként
szeretőre vár.
Igen, értem, de mégis szomorú
ez az elkésett randevú.