Rendben – mondta a nő -,
csak átvonultam, mint a felhő.
Maradj őrült. Én nem állok útban.
Nincs baj. Semmi komoly.
Csak szomorú, ha elgondolom,
valamiben bíztam, és nem úgy van.
 Ennyi vagy. Túl kopott. Túl poros már.
 Túl konok. Túl zajos. Túl bolond még.  

Jól van, ilyennek látsz.
Aki tudja, játssza máshogy.
Nekem így megy. Néha így se. Látod.
Karcos, régi lemez.
Kezd lejárni, így van ez.
Erről azért kérdezd meg a lányod.
 Ez vagyok. Túl kopott. Túl poros már.
 Túl konok. Túl zajos. Túl bolond még.     

  Túl kevés – ki ahogy méri.
  Túl komoly – nincs rózsaszín kép.
  Túl kemény – úgy le tudok lépni.
  Túl bolond – így maradok még.     

  Túl nehéz. Vagy ki hogyan nézi.
  Túl komor. Fekete, kék.
  Túl szelíd a pokolra érni,
  és túl bolond, hogy itt vagyok még.

  video

Égen, földön minden ég.
Korom száll. A csönd sötét.
Varjak szárnya verdeső.
Véres ágy a hómező.
 Ezt a fegyvert nem viszem tovább.
 Túl sokáig voltunk katonák.     

  Most vége. Döntöttem, istenem.
  Engedj magadhoz, vagy engedj elmennem.
  Most vége. Ehhez már nincs közöm.
  Nincs, és nem is volt. Ma végleg megszököm.  

Egyszer volt egy otthonom.
Lesz-e még? Imádkozom.
 És a fegyvert nem viszem tovább.
 Mérföld mélyre ásom legalább.     

  Most vége. Döntöttem, istenem.
  Engedj magadhoz, vagy engedj elmennem.
  Most vége. Ehhez már nincs közöm.
  Nincs, és nem is volt. Ma végleg megszököm.
  Most vége. Hol volt a győzelem?
  Mindkét igazság itt fekszik véresen.
  Most vége. Ez most már másoké.
  Vigyél pokolra, vagy az útra hazafelé.    

 Abbahagytam minden háborút.
 Úgysem élek többé ugyanúgy.
  
  Most vége. Döntöttem, istenem.
  Engedj magadhoz, vagy engedj elmennem.
  Most vége. Ehhez már nincs közöm.
  Nincs, és nem is volt. Ma végleg megszököm.
  Most vége. Hol volt a győzelem?
  Mindkét igazság itt fekszik véresen.
  Most vége. Ez most már másoké.
  Vigyél pokolra, vagy az útra hazafelé.

video

Bolondnak hívj, ha annak hiszel.
Megszoktam már, ne félj.
Szavakkal rég nem bánthatsz te sem.
Semmi sem új itt, ne félj.
 Vállamon ül ezer év.
 Ha mondanám, úgysem értenéd,
 hogyan is voltam a tiéd.  

Nem tudok mást, csak ezt a zenét,
és túl sokat iszom megint,
és lehet, hogy újra törékeny napok
jönnek a jóslat szerint.
 Vállamon ül ezer év.
 Ugyanaz éget, ami rég.
 Hogyan is lennék a tiéd?     

  A tegnap itt hagyott.
  Elejtett kő vagyok.
  Mesélek még,
  ha végighallgatod.
  Tegnap itt hagyott
  elejtett kő vagyok rég.     

  A tegnap itt hagyott.
  Elejtett kő vagyok.
  Mesélek még,
  ahogy csak én tudok.
  Tegnap itt hagyott
  elejtett kő vagyok.
  Mesélek majd,
  ha végighallgatod még.

video

Maradj mindig ugyanilyen.
Ne is értsd, aki bánt.
Ragyogj így, törékenyen.
Legyen hinnünk valakiben.    

 Így jó. Így szép.
 Könnyű szívvel repülj tovább.
 Így jó. Így szép.
 Bárcsak tudnánk vigyázni rád.  

Nagyobb bánat sose legyen.
Kicsit sírj. Kicsit félj.
Semmi baj ne rontson el.
Maradj mindig ugyanilyen.    

 Így jó. Így szép.
 Ne nézz körül, csak repülj tovább.
 Így jó. Így szép.
 Bárcsak tudnánk vigyázni rád.    

 Így jó. Így szép.
 Könnyű szívvel repülj tovább.
 Így jó. Így szép.
 Bárcsak tudnánk vigyázni rád.
 Így jó. Így szép.
 Ne nézz körül, csak repülj tovább.
 Így jó. Így szép.
 Bárcsak tudnánk vigyázni rád.

Video

Ott ültem egy kövön, a kölyök fák között.
Ott ültem egy kövön, ahol a nap sütött.
Már látni a várost, szólt a cimborám.
Ha most indulunk tovább, elérjük délután.
 Este végigjárjuk a helyeket,
 lesz bőven idő.
 Úgyis ott ér véget az utunk,
 ahol bor van, zene és nő.  

Sosincs pénzem, az igaz. Ez is egy állapot.
Sosincs pénzem, az igaz, de azért jól vagyok.
Sok dologban bíztam – csodában nem nagyon.
Hová visznek a napok, ne kérdezz, nem tudom.
 Nem a helyszín a fontos sohasem,
 és nem az idő.
 Mindig ott ér véget az utam,
 ahol bor van, zene és nő.     

  Éltem így, éltem úgy. Vagy elromlott, vagy megjavult.
  Éltem így, éltem úgy. A torony magas, és mély a kút.
  Jártam így, voltam úgy. Néha összeállt, néha felborult.
  Éltem így, éltem úgy. Lehet, hogy mindig volt egy másik út.    

Nem a helyszín a fontos sohasem,
 és nem az idő.
 Mindig ott ér véget az utam,
 ahol bor van, zene és nő.     

  Éltem így, éltem úgy. Vagy elromlott, vagy megjavult.
  Éltem így, éltem úgy. A torony magas, és mély a kút.
  Jártam így, voltam úgy. Néha összeállt, néha felborult.
  Éltem így, éltem úgy. Mindig alakult.
  Éltem így, éltem úgy. Vagy elromlott, vagy megjavult.
  Éltem így, éltem úgy. A torony magas, és mély a kút.
  Voltam így, jártam úgy. Néha összeállt, néha felborult.
  Éltem így, éltem úgy. Lehet, hogy mindig volt egy másik út.

video

Száll a hét.
Pénteken este megdörren a gép.
A csönd oda, mint a bomba, robban szét.
Bolydul a város, zsúfolt minden bár.
Dől a zene, és elkezdődik a bál.  

Áll az idő,
és esküszöm én, hogy meg sem fejthető,
hol rejtőzött eddig ennyi nő,
és hirtelen most hogy került elő.
 
 Boszorkányrepülés.
 Nem is kérdezem, mit látsz.
 Előttünk vonul el.
 Nagy szeánsz.
 Boszorkányrepülés.
 Gonosz csapda minden tánc.
 Ne énrám vigyázz,
 de ha elkapnak, ígérd meg,
 hogy bosszút állsz.  

Mennyi vadász
rajzik elő, és áldozatra vár.
Mindenki préda, akit megkíván.
És vérezni hagyja, ha újabbat talál.    

 Boszorkányrepülés.
 Nem is kérdezem, mit látsz.
 Előttünk vonul el.
 Nagy szeánsz.
 Boszorkányrepülés.
 Gonosz csapda minden tánc.
 Ne énrám vigyázz,
 de ha elkapnak, ígérd meg…
 Boszorkányrepülés.
 Nem is kérdezem, mit látsz.
 Előttünk vonul el.
 Nagy szeánsz.
 Boszorkányrepülés.
 Gonosz csapda minden tánc.
 Ne énrám vigyázz,
 de ha elkapnak, ígérd meg,
 hogy bosszút állsz.    

 Boszorkányrepülés.
 Hogyha visz bármelyikük,
 ugye jót nem vársz?

Video

Volt már ilyen nap,
vagy csak úgy tűnik.
Ültem az ablaknál
veled, ugyanitt.
Hajnalig beszéltünk,
ahogy most fogunk.
Jó, hogy mi még tehetjük.
Lassan elfogyunk.  

A környezet hasonló,
és a hangulat
visszahoz időnként
régi dolgokat.
De néha az is benne van,
hogy csal a képzelet,
és soha nem is jártam itt.
Vagy csak nem veled.    

 Sok minden nem úgy volt,
 ahogy most hiszem.
 Vagy meg se történt soha sem.
 Látom, amit szeretnék.
 Ilyen egyszerű.
 És lehet, hogy mind
 déja vu.    

 Sok minden nem úgy volt,
 ahogy most hiszem.
 Vagy meg se történt soha sem.
 Látom, amit szeretnék.
 Ilyen egyszerű.
 És lehet, hogy mind csak
 déja vu.

Mama, nézd! Én nem értem.
Begőzöltem, de egészen.
Nem tehetek róla, tudod jól.
Ez nem egy tánc. Ez rock and roll.  

Eladtam mindenemet,
és kölcsön kértem a pénzedet.
Elindultam a bolt felé.
Gitárt vettem, a fene belé.  

Hogyha engem kérdezel,
ott rontottam végleg el.
Attól kezdve egy vonat után
futottam, várva, hátha megáll.  

Hittem, hogy felvesz előbb-utóbb,
aztán „gúdbáj Csikágó, minden jót!”
Ne, ne, ne, ne, ne bánts, kérlek,
ha odafönn látod, most hogy élek.    

 Hűvös, bűvös, bűnös rock and roll.
 Csak néhány napra vett ki a mocsokból.
 Ígért mindent, házat, kocsit és nőt.
 Add, hogy a fiam ne ismerje őt!
 Hűvös, bűvös, bűnös rock and roll.
 Csak néhány napra vett ki a mocsokból.
 Ígért mindent, házat, kocsit és nőt.
 Add, hogy a fiam ne ismerje őt!

Nincs szerencsém.
Ingyen még semmi se volt.
Én is szeretném,
de mindig másnak jön be a bolt.
 Azt mondom, ez a nap az enyém,
 nem is rontom soha el, csak éppen a kezdetnél.  

Nincs szerencsém.
Itt a kártya az asztalomon.
Nem rossz lap az enyém,
csak minden ász van másvalahol.
 Azt mondom, ez a nap az enyém,
 nem is rontom soha el, csak éppen a kezdetnél.     

  Ördögöt öleltem,
  ahogy azt kell,
  angyaloknak szánt
  szerelemmel.
  Ördögöt öleltem.
  Különös volt.
  És csak az ördög tudja,
  milyen azt kapni,
  ami másnak szólt.  

Nincs szerencsém,
pedig rajtam semmi se múlt.
Látni szeretném,
milyen volna a könnyebbik út.
 Azt mondom, jön egy nap, ami jó.
 De ha mégsem, sose mondd, hogy semmi sem állandó.     

  Ördögöt öleltem,
  ahogy azt kell,
  angyaloknak szánt
  szerelemmel.
  Ördögöt öleltem.
  Különös volt.
  És csak az ördög tudja,
  milyen azt kapni,
  ami másnak szólt.
  Milyen azt kapni, ami másnak szólt,
  hogyha másnak szólt.

Video

Takarékláng. Régi bor.
Pihen egy lány a vállamon.
Lassú lebegés. Ahogy én szeretem.
Bármilyen a nap, ilyen vége legyen.  

Egy ölelés kell, az holnapig jó.
A maradék lesz az útravaló.
Hogy az ördög, aki vár, soha el ne vigyen,
így az igazabb: magam égetem el.    

 Öregesen, ahogy jólesik.
 Bolond éveken túl.
 Öregesen, ahogy jólesik.
 Félig józanul.  

Keresek pénzt, de úgy gurul el,
hogy másoké már, mire észreveszem.
Én vagyok a vak, aki látja, mi van.
Ha belehalok is, sose túl komolyan.    

 Öregesen, ahogy jólesik.
 Bolond éveken túl.
 Öregesen, ahogy jólesik.
 Félig józanul.

Sír az asszony.
Rajtam a szédület újból.
Sír az asszony.
Rajtam a szédület újból.
Száraz szívvel
a hosszú köröket járom.
Három éjjel
nem elég hazatalálnom.
 Ez az átok, ez a baj.
 Ez a vér.  

Kérdi tőlem,
valaha nyugszom-e végre.
Kérdi tőlem,
valaha nyugszom-e végre.
Majd egy szép nap,
amikor angyalok hívnak,
és hófehérben
indulok neki az útnak.
 Ez az átok, ez a baj.
 Szabad vér.     

  Majd állok odafenn
  súlytalanul,
  és tiszta lesz a szívem,
  ahogy kérdez az Úr.
  „Gyere, zűrös gyerekem.
  Mi volt a gáz?
  Te hogy látod a dolgot?”
  Uram, túl sok a lánc.     

  Vagy az átok, az a baj.
  Ez a vér.
  Szabad vér.
  Szabad vér.        

   Nyugtalan vér.
   Szabad vér.  

video

Legyen egy nap gyűlölet,
buta, torz és mély.
A harag üljön ünnepet
vadul, őszintén.
Ami gonosz bennünk van,
szabaduljon el.
Aki máskor ártatlan,
az is rossz legyen.  

Kicsinyesség, kapzsiság,
önző butaság
ereinket lassanként,
mint a méreg, járja át.
A világ is vérezzen
egy-egy ünnepen,
csak az év többi része
legyen másmilyen.    

 A hétköznapok,
 azokból több van, tudod,
 azok legyenek jók,
 kicsit legalább.
 A hétköznapok,
 amiken még túljutok,
 azok legyenek jók
 kicsit legalább.  

Legyen egy rossz éjszaka,
üres és hideg.
Ha van barátod, adjon el,
hogyha van kinek.
Sehová ne érj haza,
míg a gyertya ég.
Legyen egy rossz éjszaka,
csak a többi szép.    

 A hétköznapok,
 azokból több van, tudod,
 azok legyenek jók,
 kicsit legalább.
 A hétköznapok,
 amiken még túljutok,
 azok legyenek jók
 kicsit legalább.    

 A hétköznapok,
 azokból több van, tudod,
 azok legyenek jók,
 kicsit legalább.
 A hétköznapok,
 amiken még túljutok,
 azok legyenek jók
 kicsit legalább.

Hívtam a doktort, ha épp erre jár,
nézzen meg engem. Sok minden fáj.
Hívtam a doktort, és hívtam egy nőt.
Gyógyítson rajtam, aki itt van előbb.
 Szigorú, szomorú, szakadt napokat éltem át.
 Már nem is gondolnád,
 hányszor gondoltam rád.  

Láttam az istent. Munkában volt.
Javít egy rosszon. Elront egy jót.
Ültünk a pultnál. Fáradtnak tűnt.
Azt mondta, jó neked. Nekem nem sikerült.
 Szigorú, szomorú, szakadt napokat éltem át.
 Csak néha, egy sör mellett álmodom,
 hogy rendbe jön a világ.     

  Szárnyakon szédülő,
  mindig álmokat kergető.
  Látod, ilyen is voltam.
  Látod, ilyen is voltam.
  Száradó, széteső,
  mindig igazat kérdező.
  Látod, ilyen is voltam.
  Látod, ilyen is voltam már.  

Száz éves múltam. Szakállam nőtt.
Már nem is számolom a zajló időt.
Hívtalak téged. Foglalt a szám.
Már üzenet sincsen a sípszó után.
 Szigorú, szomorú, szakadt napokat éltem át.
 Bárcsak valahogy elmondanád,
 hogy a jó a több, nem ami bánt!     

  Szárnyakon szédülő,
  mindig álmokat kergető.
  Látod, ilyen is voltam.
  Látod, ilyen is voltam.
  Száradó, széteső,
  mindig igazat kérdező.
  Látod, ilyen is voltam.
  Látod, ilyen is voltam már.
  
  Szárnyakon szédülő,
  szétszórt kincseket felszedő.
  Látod, ilyen is voltam.
  Látod, ilyen is voltam.
  Száradó, széteső,
  fáradt szavakban elvesző.
  Látod, ilyen is voltam.
  Látod, ilyen is voltam már.

Most is félúton valahová.
Csak képzelem, hogy hazafelé.
Nem vagyok jól, de semmi baj.
Majd elrejtőzöm a józanok közé.
Ne félj, ha félnék, hogy mi lesz majd velem,
már el sem kezdtem volna, azt hiszem.
Mi volna más, ha volna istenem?
Engedem, hogy a lélegzet vigyen.  

Minden változás az utakon ért.
Csak egy nem változott, maga az út.
Hogy honnan és hová, azt nem tudom.
Ha szabadságnak hívod, legyen úgy.
Ne félj, ha félnék, hogy mi lesz majd velem,
már el sem kezdtem volna, azt hiszem.
Ne kérdezz, a választ én sem ismerem.
Csak engedem, hogy a lélegzet vigyen.  

Jártam Északon és odalenn Délen.
Ha valaki voltam, voltam valakié.
Titkokat láttam, csodákat mégsem,
amikor benéztem a függönyök mögé.
Ne félj, ha félnék, hogy mi lesz majd velem,
már el sem kezdtem volna, azt hiszem.
Mi volna más, ha volna istenem?
Engedem, hogy a lélegzet vigyen.

Ne félj, ha félnék, hogy mi lesz majd velem,
már el sem kezdtem volna, azt hiszem.
Mi volna más, ha volna istenem?
Engedem, hogy a lélegzet vigyen.
Ne kérdezz, a választ én sem ismerem,
vagy el sem kezdtem volna, azt hiszem.
Ne félj, nem félek, hogy mi lesz majd velem.
Csak engedem, hogy a lélegzet vigyen.

Megy egy vonat délnek, megy egy északnak.
Hosszú vonat megy délnek, egy másik északnak.
Ott se fogad egy lélek – itt se búcsúztat,
mikor mélyen vagy.  

Mindegy, melyiket éred el, úgyis elkapnak.
Mindegy, melyiken bújnál el, úgyis elkapnak.
Visszalöknek az útra. Nem is bántanak.
Csináld egymagad.    

 Sehova nem köt semmi. Minden elszakad,
 mikor mélyen vagy. Mikor egyedül vagy.
 Nem emel föl senki, hogy mégis megmaradj,
 amikor mélyen vagy. Amikor egyedül vagy.  

Számolom a köveket, ahogy máskor is.
A kilométerköveket, úgy ahogy máskor is.
Itt is magam voltam már, legyek máshol is.
Hátha lehet máshogy is.  

Megy az utam lefelé, magas hegyek között.
Megy az utam lefelé, csendes vizek között.
Nem búcsúzom, és nem ígérek.
Lehet, hogy egyszer még visszajövök,
mielőtt eltűnök.    

 Sehova nem köt semmi. Minden elszakad,
 mikor mélyen vagy. Mikor egyedül vagy.
 Nem emel föl senki, hogy mégis megmaradj,
 amikor mélyen vagy. Amikor egyedül vagy.    

 Sehova nem köt semmi. Minden elszakad,
 mikor mélyen vagy. Mikor egyedül vagy.
 Nem emel föl senki, hogy mégis valahogy megmaradj…
 amikor mélyen vagy.

Buta pillangó, ahogy nézem a táncaid,
az az állandó nyugalom.
Milyen ajándék, hogy itt maradtál,
ilyen köddel gyilkoló napokon?  

Buta pillangó, be ne csapjanak szárnyaid,
ha az ég felé menekülsz.
Nagyon szeretném, ha megmaradnál.
Hogyha biztosan tudnám, hazakerülsz.    

 Én is mennék már hazafelé.
 Messze repülnék, ha a föld engedné.
 Magas hegyeken át, a felhők közé
 vinne a szívem, ha a föld elengedné.  

Buta pillangó, ez az október becsap.
Azt hazudja még, hogy süt a nap,
de a csapda áll, és belefagyunk,
ha mindent elhiszünk, és maradunk.  

Buta pillangó, jó, hogy törékeny szárnyaid
kis időre még láthatom.
Nagyon szeretném, ha megmaradnál.
Ha még egymást álmodnánk valamikor.    

 Én is mennék már hazafelé.
 Messze repülnék, ha a föld engedné.
 Magas hegyeken át, a felhők közé
 vinne a szívem, ha a föld elengedné.

Szemben volt egy presszó, egy nap odahívtam őt.
Csak krémes volt és konyak. Kértem neki mind a kettőt.
Később jött a mozi. Egy rakás béna film.
Ott is elvoltunk egy hetet, zizin és nápolyin.  

Aztán kirándulni vittem. Messze volt a hegytető.
Már véresre tört a lábam, de sehogyan se tört meg ő.
Már ott voltam, hogy halál, én tovább nem bírom.
Azt mondta, ne higgyem, hogy őt ilyen olcsón megkapom.    

 Rádzuhan a kő.
 Nincs veled az erő.
 Vége, ha egy nő nem akar.
 Másik szerető
 most hogy kerülne elő.
 Vége, ha egy nő nem akar.  

Vettem neki autót, egy visszefogott rózsaszínt,
és vettem neki házat. Az ad egy esélyt rendszerint.
Egy kisebbfajta várost tettem a lába elé,
akkor sírva fakadt, hogy New York sose volt még az övé.    

 Rádzuhan a kő.
 Nincs veled az erő.
 Vége, ha egy nő nem akar.
 Másik szerető
 most hogy kerülne elő.
 Vége, ha egy nő nem akar.  

A Csendes óceánban csak néhány sziget van a nevén,
és csak egyetlenegy kráter valahol a Hold közepén.
Most azt mondja, hogy talán már nem mondaná, hogy nem,
csak az a baj, hogy nincs egy rongya, amit nálam levegyen.    

 Rádzuhan a kő.
 Nincs veled az erő.
 Vége, ha egy nő nem akar.
 Másik szerető
 most hogy kerülne elő.
 Vége, ha egy nő nem akar.

Nem tudom, hívsz-e holnap,
nem tudom, jössz-e holnap,
de szeretném, ha szeretnél ma még.
Nem tudom, hogy látsz-e holnap.
Nem tudom, hogy lesz-e holnap,
de szeretném, ha szeretnél ma még.
 Ha nézhetném, ahogy elalszol.
 Ha itt lennél, mikor ébrednék.  

Ha mégis máshogy lenne,
és én már nem leszek benne,
legyen szép. Legyen úgy is szép.
Akárhol és akármerre,
vezessen a jó szerencse,
és segítsen, segítsen az ég.
 Minden ajtó titokra nyílik.
 Ha tudnánk a jelszót, be se léphetnénk.  

Nem tudom, hívsz-e holnap,
nem tudom, jössz-e holnap,
de szeretném, ha szeretnél ma még.
Nem tudom, hogy látsz-e holnap.
Nem tudom, hogy lesz-e holnap,
de szeretném, ha szeretnél ma még.
 Mintha már a semmibe szédülnék,
 szeretném, ha szeretnélek még!  

Álmok olvadóban.
Lángok elfogyóban.
Szeretném, ha szeretnél ma még.
Napok, évek elfutóban.
Lábnyomok a tiszta hóban.
Szeretném, ha szeretnél ma még.
 Mintha már a semmibe szédülnék,
 szeretném, ha szeretnélek még!  

Ha mégis máshogy lenne,
és én már nem leszek benne,
legyen szép. Legyen úgy is szép.
Akárhol és akármerre,
vezessen a jó szerencse,
és segítsen, segítsen az ég.
Nem tudom, hívsz-e holnap,
nem tudom, jössz-e holnap,
de szeretném, ha szeretnél ma még.
Nem tudom, hogy látsz-e holnap.
Nem tudom, hogy lesz-e holnap.
Szeretném, ha szeretnél ma még.
 Mintha már a semmibe szédülnék,
 szeretném, ha szeretnélek még!  

Csontos ujjak markolják a napot.
Húzza mind lefelé.
Fáradt vére égre, földre csorog.
Sűrű, fekete lé.  

Útnak dőlve, lépek, ahogy tudok.
Körülöttem csattog a szél.
Az éjjel éhes. Könnyű préda vagyok,
ugyanúgy, mint mind, ami él.
 Ha jönnek már, nincs menekülés.
 A sziklafal és a vaskerítés mind kevés.     

  Hét fekete vámpír
  szép véremre jár.
  Nem fáj. Nem fáj.
  Hét fekete démon
  szívem harapja már.
  Nem fáj. Nem fáj.
  Belehalok, mégse fáj.  

Árva lélek – suttogják a papok -,
csússz a térdeiden.
Ők sem értik, máshol van a titok,
én is azt keresem.
 Félek már, hogy nincs kegyelem.
 Csak marakodnak a bűneimen.
 Értem sosem.     

  Hét fekete vámpír
  szép véremre jár.
  Nem fáj. Nem fáj.
  Hét fekete démon
  szívem harapja már.
  Nem fáj. Nem fáj.
  Többé sohasem fáj.

Telefonált a barátnőm, csináljak rendet, visszajön.
Soha sem bírta haraggal, meg nem is jó ott, ahol van.
Reméli, most már beláttam, hogy hibákat szorzok hibákkal,
És úgy, ahogy eddig csináltam, nem lehet ebben a világban.
Csak létezem értelmetlenül.
Létezem élhetetlenül.
Amire várok, úgyis elkerül.
Ébren kéne járnom végre.  

Azt ígérte, hogy kézbe vesz, figyel rám, és rendbe tesz.
Folytatta még, de a lényeg ez, a szédülésnek vége lesz.
Mert alapvetően jó vagyok, csak ésszel élni nem tudok.
Ellenségem is csak egy van, az egérfogó a templomban.
Csak létezem értelmetlenül.
Létezem élhetetlenül.
Amire várok, úgyse sikerül.
Ébren kéne járnom végre.  

Holnap reggel elutazom.
Levelet hagytam az asztalomon.
Találkozunk még, hogy hol és mikor, nem tudom.
Holnap reggel elutazom.
Remélem, lesz kocsma a vonaton.
A hosszú utat nem bírnám
Ilyen szárazon.