Zörög a lánc, de a függöny mögött ott van, és lelkét megosztja valaki lánya, Filo Zsófia. Ő megfejti, Janka pedig megoldja, ha egy újabb kóbor angyal kéri, hogy emelj fel a szívedig.

Pár korty hűvös bor – de a legjobból. Mert a varázs nem múlt el, de ha vársz, nem lesz a tiéd.

Bor, zene és nő, szabad vér – bárcsak tudnánk vigyázni rád! Öregesen, ahogy jól esik, ha már a tegnap itt hagyott. Vagy ez is mind csak deja vu?

Ártatlan évek után kölcsön szerelem, mert túl sokáig vártam. De a holnap már nem lesz szomorú, csak álmod legyen még.

A kilencvenes évek, a több dimenzióban is újjászületés. Új nevek, sötét hajók.

Voltak nagy szerelmek – talán el sem múltak még -, csak megszülték azóta mások gyermekét.

Mindegy. Érints meg – öreg vagyok már, hogy összetörj.

Mennyit ér egy nő, ha akad, amit nem gyógyít meg az idő sem?

Ha ő nem volna, az otthon is valami más lenne. Igaz, hogy annyi minden történt, amin asszony nem segít, de ne légy kemény. A színpad sosem üres, minden napra akad egy show.

Szerepelhetsz egy magazin címlapján, vagy elszökhetsz, költözhetsz akár vidékre is, egyedül maradsz, mert már mindenki valakié.

Jégvilág ez, ami csak akkor olvadhat, ha az maradsz, aki vagy. Aki nekem reggel is szép.

A Marathon mesélt Humphrey Bogartról a norvég télben, anélkül talán nem is léteznének skandináv éjszakák. Persze, ez is csak egy szippantás a jóból, ha mégis jön a Rolling Stones.

Akkor nézz az ég felé, mert az már egy másik világ lesz.

A holnap.

Mindegy. Érints, érezz, élvezz.

Csak a zene van.

Volt egy lépcső Kaliforniába, de nem jött össze, mert rossz hírem van errefelé. Semmi baj, majd megnézzük Humpfrey Bogartot a norvég télben, ezüst-kékben. Hogy az elveszettek angyala mit szeretne, nem tudom. Én csak a pénzem kérem vissza, és mehet tovább a show, most éppen a Marathon második felvonására legördülő függönyökkel.

Akkor még nem is tudhattam, hogy a színük most éppen bézsre nemesedik.

Kopott házak hercegei a nagyvárosi éjszakákban, és dalok a szeptemberi hídon. Ha megérkezik az első gyorsvonat Amszterdam felől, talán soha többé nem hallgatok bluest. A hosszútávfutón az időgép sem segített, így a dal sem mindenkié.

Lobogtak a gyertyák a téren, és Fecóval is hittel, reményekkel, lendülettel kezdtük újra, de hamar rájöttünk, hogy ez a tolvajok bálja, és a cirkusz megy tovább. Volt egy távolba szaladt szerelmem, nem felhőtlen örömmel írtam neki – jó, hogy messze vagy innen. És nem mehetek utánad, mert egyre inkább itt van dolgom.

Szelíden várom a napot, hogy ne a pénz döntse el, mennyit érünk egy fagyott világban.

Végre könnyű szívvel vártuk, akármi lesz, és táncoltunk felszabadultan, de kiderült, hogy az is csak egy brutális tangó.

Nem tudtuk, hogy nem elég egyszer legyőzni, mert a gonosz hétszer él.

És a jóság nem véd.

Harminc évvel ezelőtti dalok, abban a reményben, hogy valaki majd harminc év múlva már nem ilyeneket kell írjon.

Amikor éveken át a csendet rajzoltam szomorúan, de több maréknyi dollárért. Nem költöztem Amerikába mégsem, mert tudat alatt talán már a jelre vártam. Előszór csak előjel érkezett, még nem tudtam, rossz vagy jó ómen. De nem mondhattam mást, robbanjon egyet a szekereskalapács.

Szenátorválasztást játszottunk, amikor félig-meddig elhittük, hogy megszabadultunk a bilincsektől. Őrült kapcsolatok egy már őrült rendszerben, reménykedve, hogy eljuthatunk a nyugati partra. Próbáltam fogalmazni az akkori mát, nem sejtve, hogy megírtam a harminc évvel későbbi holnapot.

Boldog csütörtököt, mondta Micimackó, ami talán szerelemcsütörtök lenne (nem is volna rossz), de ismét rockszerda van a Bézsben, ami egész biztosan ma is valakinek valamilyen különleges napja. Akkor kívánjunk inkább boldog mindenféle napot.

A tékozló fiúknak is, akik búcsúzás és búcsúztatás nélkül mennek el, és talán soha nem jönnek vissza.

Összesen egy dolog biztos: változnak az évszakok.

Halászati félórát követően, amelyben természetesen vonatokról, koldusokról és görögökről lesz szó, a hátsó udvarban szembenézünk az óceánnal, ami a kezdet és a vég.

A bárány soha ne álljon meg, kiváltképp, ha fekete. Vigye a szél is, mint a homokszemeket, hogy tartozzon valahová. Balázsolás, szertartás nélkül, csak úgy (nagy)világiasan. Korál kel(l)jen, ha valaki aranyat akar lelni.

Kirándulás oda, ahol sosincs nyár, nem a pincéreknek van szép keze, és a szerelem is tíz percig tart, azután valami azt súgja, hogy vége.