Most kell, aki velem érez.
Ha csak berúgok. az nem segít.
Nő kell. aki tüzet éleszt,
aki felkavar és elszédít.
Mocskos napok tengerén keltem át.
Láttam, amit sohase láthatsz.
Ez már egy tébolyult világ.  

Padlón vagyok.
Láthatod rajtam.
Mélyen vagyok.
Most csak igazán.
Padlón vagyok.
Földre zuhantam.
Néhány napig még
ne fogadj rám.  

Az kell. aki elvarázsol.
Aki tudja, hol a másik part.
Felráz és megbolondít.
És az őrülettől visszatart.
Mocskos napok tengerén keltem át.
Fáztam. olyan egyedül voltam.
Volt úgy. hogy nem megyek tovább.  

Padlón vagyok.
Láthatod rajtam.
Mélyen vagyok.
Most csak igazán.
Padlón vagyok.
Földre zuhantam.
Néhány napig még
ne fogadj rám.

A szebb világról
nem mesélek.
Azt sose láttam még.
Ócska kocsma
ócska pultja
tart meg esténként.
Kőbe zár ma
a füst, a lárma.
Nem én akartam így.
Hogy szakadjak el?
Nem jön, aki kell.
Nincsen, aki hazahív.  

Könnyű volna
el se jönni,
ha volna másik hely.
Vagy egyszerűen
szökni innen,
hogyha lenne kivel.
Tiszta ágyban
elaludni
egy ölelés után.
Nem így, hogy az éj
kábít ahol ér,
de nyugtot sem ad már.
Másképp volna,
ha tartoznék valahová.  

Pokoli évek futnak mögöttem.
Élek így vagy úgy.
Csak azt ne mondd,
hogy erre születtem
és nincs kiút.
Pokoli évek vannak mögöttem.
Győzök így vagy úgy.
Csak azt ne mondd,
hogy rosszra születtem
és nincs kiút!
Hogy soha nincs kiút.

Nincsen múltam, nincs jövőm.
Nincs ágyamon nincsen nőm.
Kedvem sincs, de semmi baj.
Ez itt most a nincsen-dal.  

Nincs bánatom, nincs hitem.
Ördög sincs, hogy elvigyen.
Nincs-országban olvad a szívem.
Ez itt most a nincsen…  

Létezem, mint az állat.
Vagyok, és erre nincs bocsánat.
Elhülyít ez a század,
ha meg nem öl.  

Rossz hely, rossz idő.
Nincs választás.
Rossz hely, rossz idő.
Nem lehet más.
Rossz hely, rossz idő.
Nincs kegyelem.
Senki nincs velem.  

Lesz majd, aki megszeret,
mert nem tudja, hogy nem lehet.
Kézen fog és elvezet innen.
Nincs, hát miért ne higgyem?  

Létezem, mint az állat.
Vagyok, és erre nincs bocsánat.
Elhülyít ez a század,
ha meg nem öl.  

Rossz hely, rossz idő.
Nincs választás.
Rossz hely, rossz idő.
Nem lehet más.
Rossz hely, rossz idő.
Nincs kegyelem.
Senki nincs velem.

Nem kéne más, csak egy mozdulat.
Törd végre át, ami visszatart.
Engedd közel. Érintsd meg őt.
Érintsd és érezd. Mással ne törődj.  

Hívd el. Vidd el magaddal.
Szeresd őt. Szeresd őt mindennél jobban.
Engedd szállni mindig szabadabban.
Magasan. Olyan magasan,
hogy semmi ne fájjon már.  

Nem tart soká ez a pillanat.
Miért nehéz ez a mozdulat?
Engedd közel. Érintsd meg őt.
Nincsen mit szégyellj senki előtt.  

Hívd el. Vidd el magaddal.
Szeresd őt. Szeresd igazán. Mindennap jobban.
Védened kell. Ő is törékeny.
Szelíden. Olyan szelíden,
hogy soha ne féljen, ne féljen,
ne féljen.
Ne féljen!

Tudod jól, nem kell útravaló.
Csukd be az ajtót utánam.
Úgyse tart vissza semmilyen szó.
Idegen vagyok a házban.
Messziről jöttem, éhesen,
kiszáradt napok után.
Jól esett pár nap kényelem,
de itt az idő indulni már.
A jeleket, hogy jó voltál,
a kopott kapura vésem.
Aki érti és bekopog majd,
ér egy emberi szót.  

Szeresd a csavargót!
Hozza és viszi a szél.
Segítsd a csavargót!
És szeret, amíg él.  

Tűröd sorra az éveket,
hosszabb vagy rövidebb láncon.
Azért jöttem, hogy észre vedd,
üres az egész. Nem jól van így.
Törjük szét a rácsaid.
Azután elmegyek úgyis.
Titok helyett rád hagyok
néhány egyszerű szót.  

Szeresd a csavargót!
Hozza és viszi a szél.
Segítsd a csavargót!
És visszajön, ne félj.
Szeresd a csavargót.!
Hozza és viszi a szél.
De azért ne aggódj,
ő szeret, amíg él.

Elfárad a harag.
Láttad-e már,
hogy törik szótlanul,
akit elhagytál?
Némák dala sikolt.
Csontunkig jár.
Kérges vagy és gonosz,
hogyha ez se fáj.  

Szólj, mit akarsz. Hogyan égjünk el?
Még milyen időt hozol ránk?
Szólj, hogyha vagy, hogyha létezel.
Szólj. végre szólj hozzánk!  

Értünk sose voltál.
Már ez sem bánt.
Nem volna úgy neved,
hogy ne átkoznánk.
Fordítsd el a fejed.
Ne is nézz felénk.
Nem vagyunk már veled.
Nem vagy már a miénk.  

Szólj, mit akarsz. Hogyan égjünk el?
Még milyen időt hozol ránk?
Szólj, hogyha vagy, hogyha létezel.
Szólj. végre szólj hozzánk!

Csapzott madár.
Fáradt, gyönge szárny.
Lombtalan ág bujtat el.
Itt nincs helyed.
Támad már a tél. 
Korbácsos szél kerget el.
Szállni nincs erőd –
lépni sincs elég. 
Karcsú sólymok gyűlnek köréd.
Messze a föld és messze a hívó ég.  

Tépett madár,
mentél volna el.
Nem volna már több gyűlölet,
több félelem.  

Itt vagy magad. 
Senki sem vigyáz rád.
Dalra már nem emlékezel.
Áldozat vagy.
Könnyű, védtelen.
Másképpen képzeltük el.
Szállni nincs erőd –
lépni sincs elég.
Karcsú sólymok gyűlnek köréd.
Messze a föld és messze a hívó ég.  

Csapzott madár,
szálltál volna el.
Nem volna már több gyűlölet,
több félelem.
Tépett madár,
mentél volna el.
Nem volna már több gyűlölet,
több félelem.  

De messze a föld és
messze a hívó ég…

Visz a hullám. Sodor az áradat.
Hol ér partot, nem tudom.
Körülöttem nyüzsög a délután.
Végigkísér a városon.
Úgy is indult, hogy nem ez az én napom.
Körbe jártam és itt vagyok.
A sosem nyíló arcokat bámulom,
mint egy változó kirakatot.  

Valakit várok. Valakit várok.
Volt zavaros útból éppen elég.
Néhány jó nap kéne már.  

Mindent elborít, ha jön a sötét.
És jön még rosszabb a rossz után.  

Voltam én már igazán mélyen is.
Ismerem jól a sűrűjét.
Mindig vártam valami változást,
pedig láttam, hogy nincs miért.
Visz a hullám, sodor az áradat.
Ami nincs, azt képzelem.
Sosem értem, mi hogyan romlik el.
És mi kell ahhoz, hogy jó legyen.

Mindegy, mit hittél.
Furcsa vagy és idegen.
Minden ajtón súlyos zár.
Félnek odabenn.
Kívül vagy és kinn is maradsz.
Fáradt vagy és éhes.
Elvadított, tépett kölyök,
nincs az, amit elképzelsz.  

Mindegy, mit hittél.
Nem tudtad az igazat.
Kell-e még több bizonyosság?
Itt vagy te magad.
Tombolsz, hogyha gyújt a harag.
Semmid nincs. Azt véded.
Megtagadtak, úgy vagy szabad.
Mégcsak nem is érted.  

Vámpír város ez is.
A véredet szívja el.
Vámpír város ez is
És áldozat mindig kell.  

Mindegy , mit hittél.
Nem tudtad az igazat.
Kell-e még több bizonyosság?
Itt vagy te magad.
Kívül vagy és kinn is maradsz.
Mégcsak nem is érted.
Ha törvényt írnak. nincs mit remélj.
az tőled óv, nem téged.  

Vámpír város ez is.
A véredet szívja el.
Vámpír város ez is
És áldozat mindig kell.

Barátom voltál.
Mindennap egyformán.
Lassanként nőttél hozzám.
Közös volt minden.
Néha még lányok is.
Őriztük egymást,
már az idővel szemben is.
A testvérem lettél.
Testvér.    

 Hova készülünk, nem tudom.
 Bármit tanulunk-e, nem tudom.
 Rám akkor is számíts. Bármi van.
 Ha összezavarva létezünk.
 Ha magunk szédülünk ellenünk.
 Engem akkor is hívhatsz bárhogyan.
 Bárhogyan.  

Testvérem voltál.
Láttad a vesztem is.
Meztelen arcom.
Mint én.
Elmúlni most már,
vagy elveszni – nem hagyom.
Semmilyen kincsért,
soha, semmilyen oldalon.
Se a felhőkön innen,
sem túl.    

 Hova készülünk, nem tudom.
 Bármit tanulunk-e, nem tudom.
 Rám akkor is számíts. Bármi van.
 Ha összezavarva létezünk.
 Ha magunk szédülünk ellenünk.
 Engem akkor is hívhatsz bárhogyan.
 Bárhogyan.

Akit látsz, egy torzult lélek.
Jó, ha rám figyelsz.
Mindenféle szerekkel élek.
Már ha élet ez.
Szívok mindent. Füstöt, mérget,
néha pálinkát.
De mit tegyek, ha szívok mindent,
amit itt mérnek ránk?
 De ez semmiség.
 Jön rosszabb még.     

  Szédülés van, kábulat, kóma.
  A fél világ fele függő lett.
  Nem szabad, hogy ne legyen ez téma.
  Tiltsák be már a szerelmet!  

Az elején még okozhat jót is,
bárki mondhatná,
de van belőle halálos dózis.
Miért nem írják rá?
Feketével, nagy betűkkel.
Méreg! Jól vigyázz!
Nyugalomra, józan észre,
szívre és pénzre – gáz.
 Semmi nem segít.
 Nem jó ez így.     

  Szédülés van, kábulat, kóma.
  A fél világ fele függő lett.
  Szigorúan – legjobb, hogyha még ma –
  tiltsák be már a szerelmet!
  Ha áldozat vagy, voltál, vagy lennél,
  bűnös is vagy. Ezt értsd meg.
  Sziklakézzel sújtson le a törvény.
  Tiltsák be már a szerelmet!    

Semmi nem segít.
 Nem jó ez így.     

  Szédülés van, kábulat, kóma.
  A fél világ fele függő lett.
  Szigorúan – legjobb, hogyha még ma –
  tiltsák be már a szerelmet!
  Ha áldozat vagy, voltál, vagy lennél,
  bűnös is vagy. Ezt értsd meg.
  Nincs a földön súlyosabb drog ennél.
  Tiltsák be már a szerelmet!

Vagy aranyért és földi kincsekért,
vagy szépnek képzelt égi jutalomért.
Vagy hatalomért. Vagy szerelemért.
Vagy az ördög, aki tudja, mégis mi mindenért.    

 Visszük, hordjuk a súlyt.
 Visszük, hordjuk a súlyt, amíg
 visszük, hordjuk a súlyt.
 Sose fogjuk tudni, hogy mért van így.  

A földi pénz, az mindig másoké.
Ha máshogy volna, a lelkem követelné.
Az ég se kérne mást. A hatalom se kért.
A szerelem se olcsóbb. Akkor mégis miért?    

 Visszük, hordjuk a súlyt.
 Visszük, hordjuk a súlyt, amíg
 visszük, hordjuk a súlyt.
 Sose fogjuk tudni, hogy mért van így.  

Az ég se kérne mást. A hatalom se kért.
A szerelem se olcsóbb. Akkor mégis miért?    

 Visszük, hordjuk a súlyt.
 Visszük, hordjuk a súlyt, amíg
 visszük, hordjuk a súlyt.
 Sose fogjuk tudni, hogy mért van így.

Hülye egy nap volt.
Én nem is tudom, hogyan múlt.
Valamit ittam,
hogy megtartsam az egyensúlyt.
Vigyázz, mert ezek után
nehéz jól figyelned rám.  

Hogy ne legyek nyűgös,
hogy ne keressek megint bajt.
Hogy senkit ne bántsak,
aki néha egyben tart.
Segíts. Egyedül nehéz.
Segíts. Mással is nehéz.    

 Nem tudom, mit kerestem,
 de ha megtalálom még,
 jobban kell majd szeretnem,
 mint ahogy most tudnék.  

Hogy ne törjön össze
amihez csak érek, mind.
És ne legyek mindig,
ha benn vagyok is, félig kint.
Legyen valahol helyem.
Legyen. Mindegy, milyen.    

 Nem tudom, mit kerestem,
 de ha megtalálom még,
 jobban kell majd szeretnem,
 mint ahogy most tudnék.  

Segíts. Egyedül nehéz.
Segíts. Mással is nehéz.    

 Nem tudom, mit kerestem,
 de ha megtalálom még,
 jobban kell majd szeretnem,
 mint ahogy most tudnék.

A semmin nézve át,
sötét űrben állt.
Azt képzelte el,
milyen, ha VALAMIT lát.  

Az égen jár a nap.
A földön nő a fű.
A mester hátradől.
Íme, kész a mű.
Hét napja még
ő volt magában,
a semmi-világban
minden, ami van.    

 Minden működik
 a titkos terv szerint,
 amit nem ért meg más.
 Ne kérdezd, mit, miért,
 és miért éppen így.
 Nem kell, hogy mindent láss.  

Ő bölcsen alkotott.
Kigondolt dolgokat.
A csoda létrejött.
Te is a része vagy.
Végtelen kör.
Az élet fennmarad.
Az egyik áldozat
eszi a másikat.    

 Minden működik
 a titkos terv szerint,
 amit nem ért meg más.
 Ne kérdezd, mit, miért,
 és miért éppen így.
 Nem kell, hogy mindent láss.

Ha úgy jöttél, hogy fegyvert nem hoztál,
és nem azt látom, hogy gyűlölet hozott,
nem kérdezem, hogy vetett erre az út.
És nem kérdezem, mikor mész tovább.    

 Milyen istent imádsz,
 vagy miben nem hiszel.
 Nincs rajtad jel.
 Csak itt leszel.
 Olyan régen volt már,
 mikor csak ennyi volt.
 De szeretném, hogy így legyen.  

Ez egyszerű. Ennél nincs tisztább.
Ezt szedte szét az idő, vagy más.
Hogy félelem nélkül, csak úgy együtt legyünk.
Most féreg van. Vagy robbantás.    

 Milyen istent imádsz,
 vagy miben nem hiszel.
 Nincs rajtad jel.
 Csak itt leszel.
 Olyan régen volt már,
 mikor csak ennyi volt.
 És nincs esély, hogy így legyen.

Doktor, ha komoly a baj, ne titkold el.
Mondd meg, de ne latinul. Azt nem veszem.
Folyton szédülök. Körülnézni fáj.
Megnőtt a fejem is. Mi a fasz van már?
 Vagy vírus ver. Vagy mégis a hülye ufók.
 Rossz duma, hogy nincsenek, különben is jók.
 Vagy méreg jár, vagy éhes paraziták.
 Vagy vámpír. Vagy zombi. De valami rág.     

  Kiveszem az agyad. Hadd nézzem át.
  Vizsgáld meg te magad. Egy szemetes zsák.
  Világos, hogy dagad. Tele van már.
  A mocsok benneragad. Lebutultál.  

Doktor, én kiakadok. Szedj végre szét.
Menjen a szemétre minden szemét.
A „vedd meg”. A „küldj sms-t”. Az „Ön szerint…”
A „velünk, vagy ellenünk”. Pokolba mind.
 A vérbazár. A csak most, csak nekem.
 A gyűlölet. A marakodás elsorvadt lelkemen.
 Ha félhülyék okosak helyettem.
 Semmi baj, de ennyi szar már sose fogy el.     

  Kiveszem az agyad a füleden át.
  Vizsgáld meg te magad. Egy szemetes zsák.
  Világos, hogy dagad. Tele van már.
  A mocsok benneragad. Majd kimosom. Várj.
  Kapd el!  
  Kiveszem az agyad a füleden át.
  Vizsgáld meg te magad. Egy szemetes zsák.
  Világos, hogy dagad. Tele van már.
  A mocsok benneragad. Majd kimosom. Várj.
  Kiveszem az agyad. Hadd nézzem át.
  Vizsgáld meg te magad. Egy szemetes zsák.
  Világos, hogy dagad. Tele van már.
  Tele vagyunk nagyon.
  Ma ki vigyáz rám?

Pozitív gondolat.
Lecserélem az arcomat.
A régivel sok sérelem ért.
Kaptam mindent, ami belefért.
 Elég! Különbözni mástól,
 abból fakad a baj.
 Elég! Ne szóljak másról.
 Legyek ugyanolyan.     

  Magas vagyok, szőke és vékony.
  Úgy nézz rám.
  Ez kipipálva. Másfajta téboly
  zúzzon már.
  Van még.  

Minden ember lássa be,
a különbség a rákfene.
Az egyik olyan, a másik ilyen.
Hogy képzelik, hogy béke legyen?
 Elég! Jobb, ha nincs is arcom.
 Lesz pénzem, levetetem.
 Ma még csak régi álom.
 Ne legyek semmilyen.     

  Magas vagyok, szőke és vékony.
  Úgy nézz rám.
  Ez kipipálva. Másfajta téboly
  zúzzon már.
  Magas vagyok, szőke és vékony.
  Úgy nézz rám.
  Ez kipipálva. Másfajta téboly
  zúzzon már.
  Van még.    

 Elég! Különbözni mástól
 lefutott lázadozás.
 Elég! Mindenki legyen végre
 olyan, mint mindenki más.     

  Magas vagyok, szőke és vékony.
  Úgy nézz rám.
  Ez kipipálva. Másfajta téboly
  zúzzon már.
  Magas vagyok, szőke és vékony.
  Úgy nézz rám.
  Ez kipipálva. Másfajta téboly
  zúzzon már.
  Van még.

Mikor hangolsz rá?
Bejeleztek már.
Legyen végre úgy,
mintha itt volnál.
 Mire vársz? Megy a meccs.
 Hova állsz? Megy a meccs.     

  Nincs mit félj.
  Nincs bíró. Nincs szabály.
  Nincs replay.
  Nincs egynél több halál.  

Hova fordulnál?
Nyakig benne vagy.
Találd el, miben.
És itt ne hagyj.
 Ki ne szállj. Megy a meccs.
 Le ne állj. Megy a meccs.    

  Nincs mit félj.
  Nincs bíró. Nincs szabály.
  Nincs replay.
  Nincs egynél több halál.
  
  Nincs mit félj.
  Nincs bíró. Nincs szabály.
  Nincs replay.
  Nincs egynél több halál.

Nyugtalan kölyök voltam,
lenti világból.
Ne higgy el senkinek semmit,
ezt kaptam apámtól.
Nem tudott, vagy a lélek nem vitte rá,
hogy valamit még adjon hozzá.    

Repülj csak szabadon.
 Nem ismert utakon
 találd meg a tiéd.
 Átok, vagy jutalom,
 repülj csak szabadon.
 És legyen szerencséd.  

Ha egyszer nekem kéne
ennyi hibámból,
és ennyi tévedésből
valamit kivájnom,
okosan, hogy a fiam is érezzen rá.
a szívem nekem is azt mondatná,    

repülj csak szabadon.
 Nem ismert utakon
 találd meg a tiéd.
 Átok, vagy jutalom,
 repülj csak szabadon.
 És legyen szerencséd.

Mennyi hülye harag irányít.
Máris bedurransz, mondjak akármit.
Ez most neked való világ itt.
Ennyi sötétség, az már világít.
 Egyforma minden műsorszám.
 A szeretet nevében köpködsz rám.     

Sokkból sok.
  Ősbarmok tajtéka ver.
  Tudod, hova húzz!
  Sokkból sok.
  Más is szop.
  Állj meg, haver!
  Velem ne háborúzz!  

Bőszít minden, amit nem értesz.
Vigyázz, nehéz ez. Egyszer kivégez.
Tartsd az agyad mindig ökölben.
Ki ne lazuljon. Le ne eresszen.
 Mindenki tolvaj, áruló.
 Csak a hozzád hasonló a jó.     

Sokkból sok.
  Ősbarmok tajtéka ver.
  Tudod, hova húzz!
  Sokkból sok.
  Más is szop.
  Állj meg, haver!
  Velem ne háborúzz!  

A gonosz mindenféle alakban
most is jelen van. A sok tudatlan
fel sem ismeri, de szerencse,
hogy te résen vagy. Úgyhogy kapja be.
 Habot szórsz, ahogy hergel a harci tánc.
 Az a baj, hogy te önmagadnak fájsz.     

Sokkból sok.
  Ősbarmok tajtéka ver.
  Tudod, hova húzz!
  Sokkból sok.
  Más is szop.
  Állj meg, haver!
  Velem ne háborúzz!
  Sokkból sok.
  Ősbarmok tajtéka ver.
  Tudod, hova húzz!
  Sokkból sok.
  Más is szop.
  Állj meg, haver!
  Velem ne háborúzz!