Csak a képzelet lendít túl egy rosszkedvű napon.
Jön egy éjjel és történik valami új.
Valahol valaki
minden mozdulatodat figyeli.
Lát a csillagokon át.
Elhiszed, nem hiszed, 
egy nap mégis megjöhet az üzenet.
Valaki gondol rád.  

Lehet, hogy más térben, más időben él.
Valahogy képzeld el.
Lehet, hogy sóhajokból gyúrta össze a szél.
Azért te képzeld el!
Lehet, hogy eltévedt és bolyong a semmiben.
Valahogy képzeld el.
Lehet, hogy elképzelni még reménytelen.
Azért te képzeld el!  

Mennyi írásban hittünk már – és semmit nem tudunk.
Csak a képzelet látja, hogy nincs határ.
Valahol valaki
okos készülékeken figyeli,
merre mozog a világ.
Elhiszed, nem hiszed,
eljöhet, vagy régesrég itt lehet.
Valaki gondol rád.  

Lehet, hogy kezdet vagy és ő a folytatás.
Valahogy képzeld el.
Lehet, hogy nyughatatlan lélek, semmi más.
Azért te képzeld el!
Lehet, hogy semmi nem úgy van, ahogy én hiszem.
Valahogy képzeld el.
Lehet, hogy elképzelni még reménytelen.
Azért te képzeld el!
Lehet, hogy más térben, más időben él.
Valahogy képzeld el.
Lehet, hogy sóhajokból gyúrta össze a szél.
Azért te képzeld el!

Korai faggyal jött a hajnal.
Az állomás körül könnyű hó kavarog.
Valaki megsajnált az éjjel.
Egy tengerészkabát melegít valahogy.
Csönd ül a többi padon. Szomorú ez a hely.
Egy másik csavargó egy másik falnak dől.
A ködbe belehasít – mint a szél robog el –
az első gyorsvonat Amszterdam felől.  

Napokig bámultam a tengert.
Egy elsüllyedt világ valahol odalent.
Valakit úgy szerettem volna.
A lány, aki elhozott, ezer éve hazament.
Hol vagyok, azt se tudom. Egyedül valahol.
Egy másik csillagon. Távol mindentől.
Épp most robogott el, csak egy porszem így messziről,
az első gyorsvonat Amszterdam felől.  

Álmos vasutas jön. Rám se néz, megy tovább.
Egy másik csavargó egy másik falnak dől.
Azt játssza a képzeletem, hogy hirtelen feltűnsz a semmiből,
ahogy az első gyorsvonat Amszterdam felől.
Ha volna egy cigarettám, tüzet azt kérnék valakitől.
Ha holnapig itt ülnék, késnék-e valamiről?
Kevés dolog lényeges, a többi csak jön és elsöpör,
ahogy az első gyorsvonat Amszterdam felől.

Lusta hullámok az ősöreg folyón.
Neved a kőkorlátra írom.
Holnap hol leszek, azt most még nem tudom.
Mozdulnék, csak valaki hívjon.
Buta álmaimat építem megint.
Nem tudom, miben kéne bíznom.
Buta sorok gyűlnek a  fejemben megint.
Dalok a szeptemberi hídon.
Arról, hogy várnak egy távoli parton.
Messzi parton.
Arról, hogy bánt, ha valaki sír.  

Milyen titkokat visz odalent a víz?
Sodorhat pár millió évet.
Mi volt előttünk? És utánunk mi lesz?
Törvény vagy véletlen, hogy élek?
Van-e értelme, hogy mindezt nem tudom,
és amit nem tudok, megírom?
Buta dolgok, amik fontosak nagyon.
Dalok a szeptemberi hídon.
Arról, hogy várnak egy távoli parton.
Messzi parton.
Arról, hogy bánt, ha valaki sír.  

 Ne légy szigorú.
Senki se’ rossz, mikor senki se’ látja.
Csak él, ahogy él, aki él.
Ne légy szomorú.
Bármi is hozza, hogy fájjon a szíved
– viszi a szél.
Ne légy szigorú.
Senki se’ rossz, mikor senki se’ látja.
Csak él, ahogy él.
Ne légy szomorú.
Bármi is hozza, hogy fájjon a szíved
– elviszi, elviszi a szél.

Semmi baj.
Vannak néha súlyok, amiket nem bírsz.
Pár buta harc,
küszködés,
értelmetlen gáncsok. De nem sírsz.
Már nem akarsz.
Jobb időt, mindig jobb időt remélsz. Hátha jön még.
Én ugyanúgy.
Játszanék, hidd el, játszanék én könnyebb dalt, ha tudnék.
Így alakult.
Semmi baj. Hidd el, nincs semmi baj.
Hidd el, nincs semmi baj.
Hogyha védtelen vagy, bújj hozzám.  

Ez a dal most nem mindenkié.
Ez a dal most nem kérésre van.
Ez a dal most másképp volna jó.
Ez a dal most nem eladó.  

Jobb időt, mindig jobb időt remélsz. Hátha jön még.
Én ugyanúgy .
Játszanék, hidd el, ,játszanék én könnyebb dalt, ha tudnék.
Így alakult.
De semmi baj. Hidd el, nincs semmi baj.
Hidd el, nincs semmi baj.
Hogyha védtelen vagy, bújj hozzám.  

Ez a dal most nem mindenkié.
Ez a dal most nem kérésre van.
Ez a dal most másképp volna jó.
Ez a dal most nem eladó.
Ez a dal most nem mindenkié.
Ez a dal most sok csöndből való.
Ez a dal most nem rendelhető.
Ez a dal most nem eladó.

Milyen jó, hogy nincsen időgép.
Hogyha volna, biztos elszöknék.
Mindig távolabbra szállnék.
Minden bosszúságot itt hagynék.
Mindig mindent újra kezdhetnék.
Nem sok volna, amit nem tudnék.  

Kíváncsiság vinne mindig.
Régi, nyughatatlan vándorvér.
Milyen volna, ha máshol élnék?
Milyen volna, hogyha más lennél?
Ha múltat, jövőt, mindent ismernék,
volna-e bárki, akit szeretnék?  

Láthatnám, amit nem sokan:
mennyi még, ami hátra van?
Jelent-e bármit bárkinek,
hogyha már nem leszek?  

Megtudnám a könyvem végét.
Jönne néhány furcsa félelem.
Miben hinnék? Miről álmodnék?
Hogyan kételkednék bármiben?
Sosem várhatnám a szerencsét.
Milyen jó, hogy nincsen időgép.  

Megtudnám, amit nem sokan:
mennyi még, ami hátra van?
Kérdeznék, de a választól
félnék nagyon.
Megtudnám, ami most titok.
Ér-e bármit, hogy itt vagyok?
És jelent-e bármit is bárkinek,
ha már nem leszek?

Kopott házak hercegeként jöttél velem.
A város romlott részén voltál másmilyen.
Zajos kocsmák. Hideg utak. Éhes napok.
A hold a kormos égre félig ráfagyott.
Ezt hagytuk ott.  

Bolyongás évszakai. Egyforma mind.
Kibírod néhány éjjel, és úton vagy megint.
Kabátodba markol a szél. Bízd rá magad.
Olyan mindegy, merre fordít. Úgyis idegen vagy.
Félig szabad.  

Magányos tűzfalakon hagytunk jelet.
Örökké álmodoztunk, másképp is lehet.
Kopott házak hercegeként jöttél velem. 
Miért volt törvény, hogy eltűnj? Hiába kérdezem.  

Nincs válasz. Nincs válasz.
Már annyi mindent nem tudok.
Naponta ostobábbra zúz valami gép.
Nincs válasz. Nincs válasz. .
Már annyi mindent nem hiszek.
Minket már ez az idő is gyűlöl valamiért.
Valamiért.  

Nincs válasz. Nincs válasz.
Minden nap jobban értelek.
Minket már ez az idő is gyűlöl valamiért.
Nincs válasz. Nincs válasz.
Már annyi mindent nem hiszek.
Naponta ostobábbra zúz valami gép.
Nincs válasz. Nincs válasz.
Már annyi mindent nem tudok.
Minket már ez az idő is gyűlöl valamiért,
valamiért.

Fénytelen tükör. Túl sok árnyék.
Ócska pult előtt ócska bárszék.
Ócska szálloda. Ócska város.
Nem ez az egyetlen.  

Száll a füstben és fogy a zajban,
mégsem múlik el, ami baj van.
Kézen itt se fog, aki nincsen.
Hiába képzeltem.  

Még egy éjszaka nem adott senkit.
Áztatott csak hajnalig.
Megint egy éjszaka nem adott senkit.
Mégse jó, hogy nem vagy itt.  

Pusztuló helyek.
Ami mégsem, az drága vagy hideg.
Hova menjek, hogy megtaláljalak,
hogyha néha szükségem volna rád?  

Olcsó mondatok ócska dalban.
Mit kerestem itt? Mit akartam?
Kézen úgyse fog, aki nincsen.
Mindegy, miért van így.  

Még egy éjszaka nem adott senkit.
Áztatott csak hajnalig.
Megint egy éjszaka nem adott senkit.
Mégse jó, hogy nem vagy itt.
Megint egy éjszaka nem adott senkit.
Elbutít vagy elvadít.
Megint egy éjszaka nem adott senkit.
Nem segít, hogy nem vagy itt már.

Valahol hallgatom a zenét estefelé.
Odakinn lezuhan a sötét,
és az utca jelmezt vált.
Szemem előtt alakul át,
vesz egy színesebb ruhát.  

Neonok vére fut a falon. Csorog a fény.
Valaki alszik már a padon,
rajta gyűrött nagykabát.
Hajnalig így teleli át
a nagyvárosi éjszakát,
és megy tovább.  

És rajzanak körben az éjszaka lányai.
Nélkülük semmi sem él.
És szépek és csúnyák és olcsók és drágák,
és tudják, hogy mi mennyit ér.
Mennyi varázslat és mennyi ígéret
már ahogy nevetnek rád. 
És nem kívánsz tőlük, csak egyetlen éjszakát.  

Gyűlik az asztalon a zseton. Fut a golyó.
Valaki mindene egy lapon,
és a bank húz még egy ászt.
Veszik a tét.
Rabol a gép.
A nagyvárosi éjszakák kemény világ.  

És rajzanak körben az éjszaka lányai.
Nélkülük semmisem él.
És szépek és csúnyák és olcsók és drágák,
és tudják, hogy mi mennyit ér.
Mennyi varázslat és mennyi ígéret
már ahogy nevetnek rád. 
És nem kívánsz tőlük, csak egyetlen éjszakát,
/és/ semmi mást…

A sűrű éj küszöbén
árnyak lépnek át.
Páncéljukon megcsillan a hold.
Menekülj!
Aki nem fut el, bolond.
Fáklya lángja ég.
Égig ér a tűz.
Szálló korom. Felperzselt mezők.
Menekülj!
Nem az otthonod ez a föld.
Mint egy néma, fekete áradat a kék ködön át,
poklok Iovagjai rontanak rád.  

Védtelen vagyok.
Ócskavas takar,
és elborít a rozsda, a vér, a sár.
Istenem, csak volna béke már!
Fáradt, szép lovam
földre hajtja fejét.
Én nem tudom, reggelig bírja-e még.
Istenem, mennyi halál lesz elég?
Mint egy néma, fekete áradat a kék ködön át,
poklok lovagjai rontanak ránk.
Ma ránk.  

Én nem tudom, mi ez.
Milyen úr, milyen háborúja?
Nem tudom, mi ez?
Milyen gyűlölet ébred újra?
Én nem tudom, mi ez.
Milyen úr milyen háborúja?
A vége bármi Iesz,
csak az ég odafenn tudja.

Szombatról keddre virradó reggel.
Az összes fejem zúg – és szakad szét.
Tempóban vagyok egy gyógyüveg sörrel,
de egy-két adagot még kibírnék.  

Mit keres itt ez az idegen város?
Hogy került elém ez a furcsa út?
Tegnap még úgy volt, hogy itt vagyok otthon.
A tegnap különös szó. Ködös múlt.
Esküszöm, később letagadom,
hogy ez miattad van,
csak még egy néhány kutya napon
legyek túl!  

Soha többé nem hallgatok bluest.
És jó leszek – józanul.
Soha semmi nem varázsol el.
Csak rajtad legyek túl!
Soha többé nem hallgatok bluest,
és nem iszom mást, mint dzsúszt.
Mit bánom én, hogy hogy alakul.
Csak rajtad legyek túl!  

Fekszem majd otthon, nézem a tévét.
Néha talán a szomszéd csönget át.
Játszunk egy partit, szidjuk a meccset,
és megmagyarázzuk majd a politikát.
Hogy padlón voltam, letagadom és elfelejtem.
Csak még egy néhány kutya napon legyek túl!  

Soha többé nem hallgatok bluest.
És jó leszek – józanul.
Soha semmi nem varázsol el.
Csak rajtad legyek túl!
Soha többé nem hallgatok bluest,
és nem iszom mást, mint dzsúszt.
Mit bánom én, hogy hogy alakul.
Csak rajtad legyek túl!  

Soha többé nem hallgatok bluest,
csak rajtad legyek túl!
Soha többé nem hallgatok bluest,
csak rajtad legyek túl!
Soha többé nem hallgatok bluest,
csak rajtad legyek…

Várnék még, de minek. Várnék még.
Várnék még, de minek. Várnék még.  

Csak egy pillantás, és látom jól,
ez másképp egyszerű, mint eddig bármi más.
Egy álom ébreszt fel egy másikból.
Egy újabb fordulat. Egy újabb állomás.
Még egy változás.    

Várnék még, de minek. És nincs türelmem.
Várnék még, hogy később azt is bánjam.
Várnék még, de lehet, hogy annyi minden
elment már, mert túl sokáig vártam.
(Ahogyan jött, úgy ment el. Ahogyan jött, úgy ment el.)  

A tegnap és a holnap nincs sehol.
Olyan messzire nem is kell, hogy láss.
Itt vagyunk, és ez most így van jól.
Mi lesz, azt nem tudom. Látványos robbanás,
vagy napfogyatkozás.    

Várnék még, de minek. És nincs türelmem.
Várnék még, hogy később azt is bánjam.
Várnék még, de lehet, hogy annyi minden
elment már, mert túl sokáig vártam.
(Ahogyan jött, úgy ment el. Ahogyan jött, úgy ment el.)
Túl sokáig vártam már.
(Ahogyan jött, úgy ment el. Ahogyan jött, úgy ment el.)  

Még egy változás. Még egy állomás.
Várnék még, de minek. És nincs türelmem.
Várnék még, hogy később azt is bánjam.
Várnék még, de lehet, hogy annyi minden
elment már, mert túl sokat és túl sokáig vártam mindig.  

Várnék még, de minek. (Ne várj! Mit vársz?)
Várnék még, hogy később azt is bánjam.
Várnék még, de minek. (Ne várj! Mit vársz?)
Várnék még. Hányszor várjak még?  

Várnék még, de minek. (Ne várj! Mit vársz?)
Várnék még, de túl sokáig vártam.
Várnék még, de minek. (Ne várj! Mit vársz?)
Várnék még, de túl sokáig vártam.

Cserháti Zsuzsa
People magyar változat, 1997.
Angol szöveg: Leslie Mandoki, László Bencker

Ha egy nap száll, a másik vánszorog.
Mi lesz holnap, nem tudod.
Megosztható, ami van, ha van kivel.
Az a baj, ha senki nem figyel.  

Létezni kell. Működni, mint a gép.
Máshonnan nézve így a szép.
De én tudom, milyen, ha elhagyom
a lányt, aki sírt már a vállamon.    

 Ártatlan évek. Játékvilág.
 Egyre többször gondolom tovább,
  (Képzeletben van tovább.)
 hogy történt volna, ha épp nem így,
 ha nem égett volna fel valamennyi híd.  

Vonzott az út, ha nem volt ismerős. 
Ölelés se tartott vissza még.
Nem te vagy rossz. A változás jó.
Másoknak szól az, ami állandó.    

 Ártatlan évek. Játékvilág.
 Egyre többször gondolom tovább,
  (Képzeletben van tovább.)
 hogy történt volna, ha épp nem így,
 ha nem égett volna fel valamennyi híd.
 Ártatlan évek. Játékvilág.
 Egyre többször gondolom tovább,
  (Képzeletben van tovább.)
 hogy történt volna, ha épp nem így,
 ha nem égett volna fel valamennyi híd.     

  Soha nincs visszaút. Soha nincs visszaút.
  Soha nincs visszaút. Soha nincs visszaút.
  Soha nincs visszaút. Soha nincs visszaút.
  Soha nincs visszaút.
   Képzeletben van tovább.
   Képzeletben van tovább.    

 Ártatlan évek. Játékvilág.
 Egyre többször gondolom tovább,
  (Képzeletben van tovább.)
 hogy történt volna, ha épp nem így,
 ha nem égett volna fel valamennyi híd.
 Ártatlan évek. Játékvilág.
 Egyre többször gondolom tovább,
  (Képzeletben van tovább.)
 hogy történt volna, ha épp nem így,
 ha nem égett volna fel valamennyi híd.  

Charlie – Somló
People magyar változat, 1997.
Angol szöveg: Leslie Mandoki, László Bencker

Olyan mindegy már, miről álmodnál,
csak álmod legyen még!  

Sose félj, hogy elsodor a tánc.
Don’t try to save yourself from sleepless nights.
Valahol a jó és a rossz között állsz.
Always in the middle, still lost your fights.  

Túl sokáig mondták rád: bolond.
You’ve been in the promised land far too long.
(Csak álmod legyen még!)
With the heart of a hero lost in confusion.
Aki jót én ismerek, vagy a vízen jár, vagy a tűzön.    

 Olyan mindegy már, miről álmodnál,
 csak álmod legyen még!
 Minden új napot tiszta hóba írsz.
 We hold on to our dreams. Oh yeah.
 Csak egy álmunk legyen még!  

Sosem hitted el, hogy a szerencséd
egy buta napon észrevesz, odaáll melléd.
(Hold on to your dreams.)
In freefall broken wings were not to spread.
Ideküldött az idő, ami elveszett.  

És semmi sem választ el másoktól.
Don’t pretend to be strong, but don’t lose your score.
(Csak álmod legyen még!)
With the heart of a hero lost in confusion.
Aki jót én ismerek, vagy a vízen jár, vagy a tűzön.    

 Olyan mindegy már, miről álmodnál,
 csak álmod legyen még!
 Minden új napot tiszta hóba írsz.
 We hold on to our dreams. Oh yeah.
 We still hold on to your dreams.
 Olyan mindegy már, miről álmodnál,
 csak álmod legyen még!
 Minden új napot tiszta hóba írsz.
 We hold on to our dreams.  

Mindegy mennyire új. Mindegy mennyire szép.
Csak álmod legyen még!
Dühös újra az idő, mint a viharos víz.
We hold on to our dreams.
Mindegy mennyire erős. Mindegy mire lesz jó.
Csak álmod legyen még.
Egy-egy tiszta kép, amit életre hívsz.
We still hold on to our dreams.  

People magyar változat, 1997.
Angol szöveg: Leslie Mandoki, László Bencker

Egy poros régi reggel az országúton ért.
Mindegy volt, hogy merre, csak innen el.
Ketten voltunk megint az öreg Murphyvel.
Olyan voltam, amilyen,    

 de nem kellett a kölcsön szerelem.
 Vagy add nekem, vagy mondd, hogy nem.
 Soha nem kellett a kölcsön szerelem.
 Vagy jó legyen, vagy semmilyen.
 Nem az enyém a kölcsön szerelem.  

Csak itt hagynak az idők, nem programoznak át.
Hogy megváltoztass, kevés minden erőd.
Nem volt az enyém, és nem is volt velem,
és józan volt és idegen,    

 és nem kellett a kölcsön szerelem.
 Vagy add nekem, vagy mondd, hogy nem.
 Soha nem kellett a kölcsön szerelem.
 Vagy jó legyen, vagy semmilyen,
 de ne veszítsen el.     

  Van egy pont az úton, ahol nincs tovább.
  Ott egy vonalat húzok, és sose lépem át.    

 Sosem kell egy kölcsön szerelem.
 Vagy add nekem, vagy mondd, hogy nem.
 Soha nem kellett a kölcsön szerelem.
 Vagy jó legyen, vagy semmilyen.
 Nem az enyém a kölcsön szerelem.
  Nem kellett a kölcsön szerelem.
  Nem, nem az enyém a kölcsön szerelem.  

Charlie
People magyar változat, 1997.
Angol szöveg: Leslie Mandoki, László Bencker

 Don’t let our life grow into the past.
 We’ve lost the days of crazy love too fast.
 Young days are dyin’ while they’re asleep
 for nothing or everything diggin’ down too deep.  

Fogy az év. Megy a múltba.
Egyre több, amit elveszni látsz.
És a holnap titok megint.
Nincs idő, hogy érte túl mélyre áss.    

 Don’t let our life grow into the past.
 We’ve lost the days of crazy love too fast.
 Young days are dyin’ while they’re asleep
 for nothing or everything diggin’ down too deep.  

Vakon állsz, egy képhez közel.
Tanulod látni, úgy ahogy más.
A fontos az, mögötte mi van,
de nincs idő, hogy érte túl mélyre áss.    

 Don’t let our life grow into the past.
 We’ve lost the days of crazy love too fast.
 Young days are dyin’ while they’re asleep
 for nothing or everything diggin’ down too deep.     

  Van ez az út.
  Mehetnénk másikon is,
  de akkor nem ugyanúgy.
  Tudom, mi a miénk.
  Vagy a szabad ég, vagy a szakadék.
  Mikor azt mondják, hogy maradjunk csak két lábbal a földön,
  és kérdezem, miért így legyen,
  mindig ugyanaz a köd, vagy ugyanaz a csönd jön.
  És untat és fáraszt, hogy nem kapok választ.      

   Mélyre áss, vagy magasra szállj. Mélyre áss, vagy magasra szállj.
   Mélyre áss, vagy magasra szállj. Mélyre áss, vagy magasra szállj.     

  Próbáld meg így. Próbáld meg úgy.
  Én mondom így. Más mondja úgy.
 Don’t let our life grow into the past.
 We’ve lost the days of crazy love too fast.
 Young days are dyin’ while they’re asleep
 for nothing or everything diggin’ down too deep.     

  Diggin’ down too deep.
  Magasra szállj fel,
  vagy mélyre áss.

Chaka Khan és Charlie
People magyar változat, 1997
Angol szöveg: Leslie Mandoki, László Bencker

A sötétség megint
eltűntette mind:
legszebb színeink
a holdon túl elégnek.  

Vendég volt a nap.
Vissza kell, hogy add.
Úgy, mint önmagad.
A földnek majd, vagy az égnek.  

Én nem búcsúzom el.
Mindig itt leszel.
Sokat nem változunk.
Kicsit álmodunk csak másképpen
ébren.  

Soha nem veszíthetsz el.
Aludj jól. Ne félj.
Vagy elveszíteném
én is mind, amit érek.  

Összetartozunk.
Egymásból vagyunk.
Soha nem veszíthetsz el.
Álmodj csak. Én nézlek.
Pihenj.

Az ördög tegnap a városban járt.
Senki nem ismert volna rá,
de engem elvitt – gyere, menjünk valahová.  

Nyitott autó. Fekete szárny.
Repült velünk a hídon át.
Az ördög tegnap, mondom, a városban járt.    

Hosszú szőke haja volt – és mindenhogy szép.
 Azt mondta, mindenem a tiéd.     

A bankban a pénz, és a dombon a ház –
  megkaphatsz bármit, mondd, hogy mit kívánsz.
  – Vidd el a lelkem, adnod semmit se kell,
  csak még egy éjszakára maradj velem.  

Az ördög tegnap a városban járt.
Nem tudom, mikor ment tovább.
Itt a hajnal. Az ágyon egy szürke virág.  

Nem értek semmit, és semmi nincs jól.
Körben minden csupa por.
Leszek-e tisztább még egyszer, valamikor?    

Hosszú szőke haja volt – vagy nem tudom már.
 Az ördög mindent kitalál.     

A bankban a pénz, és a dombon a ház –
  megkaphatsz bármit, mondd, hogy mit kívánsz.
  – Vidd el a lelkem, adnod semmit se kell,
  csak még egy éjszakára maradj velem.

Hűvös szél a parton.
A fákon barna álarc.
Fogy az ég.
A délutáni csenden
Halvány távoli hangok
Törnek szét.    

 Ülök a föld közepén.
 Ahova kell, odafordul.
 Vigyázok, én se csináljak bajt.
 Nem baj, ha nincs hova mennem.
 Nem baj, ha semmi se mozdul.
 Ahova kell, odaérek majd.     

  Kék őszi kertben
  kerek, érthető a világ.
  Része vagyok minden nagy titoknak.
  Gondolok rád.
  Kék őszi kertben
  minden egyszerű, ami van.
  Elmegy, aki írta, el, aki mondja –
  marad a dal.  

Úton lenni – semmi.
Útnak kéne lenni
legalább.
A célt senki se tudja.
Majd egyszer megmutatja
önmagát.    

 Ülök a föld közepén.
 Ahova kell, odafordul.
 Vigyázok, én se csináljak bajt.
 Nem baj, ha nincs hova mennem.
 Nem baj, ha semmi se mozdul.
 Ahova kell, odaérek majd.     

  Kék őszi kertben
  kerek, érthető a világ.
  Része vagyok minden nagy titoknak.
  Gondolok rád.
  Kék őszi kertben
  minden egyszerű, ami van.
  Elmegy, aki írta, el, aki mondja –
  marad a dal.

Poros udvarok csillaga volt az a lány is.
Ahogy átnézett rajtunk, az annyira fájt.
Csak a képzelet mondta, hogy van mire várnunk,
mégis bámultuk este az ablakon át.
 Mindig gyerekek voltunk.
 Az is szép volt, ami nem a miénk.  

Néha játszottuk azt is, hogy színpadon állunk,
és a színpadon álltunk, mert játszani kell.
Csak a képzelet mondta, hogy van mire várnunk,
hogy a holnap az álmaink nem viszi el.
 Mindig gyerekek voltunk.
 Az is szép volt, ami nem a miénk.     

Szálltunk, egyre magasabban,
  az idő volt csak mozdulatlan.
  Vártunk, úgy is jó, ahogy van,
  csak repüljünk kicsit.
  Szálljunk egyre magasabban,
  nagyon mást soha nem akartam.
  Nem baj, ha minden változatlan,
  csak repüljünk kicsit,
  kicsit szabadabban.    

Mindig gyerekek voltunk.
 Az is szép volt, ami nem a miénk.
  Szálltunk, egyre magasabban,
  a világ volt csak változatlan.
  Vártunk, úgy is jó, ahogy van,
  csak repüljünk kicsit.
  Szálljunk egyre magasabban,
  nagyon mást soha nem akartam.
  Nem baj, ha minden mozdulatlan,
  csak repüljünk kicsit,
  kicsit szabadabban.

Semmi baj. Fáradt vagy.
Most jó lenne hazamenni.
Csak annyit mondj, hogy indulnál,
hogy nem tart már vissza semmi.
 Hívnék egy autót, ne a villamosra várj.
 ez a sáros út túl sötét.
 Néptelen környék. Ez egy külvárosi bár.
 Itt csak te voltál szép.     

  Itt november van mindig, és fázik a zongorám.
  Ugyanazt, mint máskor – mindig ugyanúgy szólnak rám.
  Ők reményt isznak – én a tegnapot játszom el -,
  hátha szebb lehet a holnap valamivel.  

Csak néha van úgy, mint most,
hogy jön valaki, aki mást hoz,
és változik az a környezet,
ami nem szokott soha máshoz.
 Még sosem láttam, tud-e másnak látszani
 ez a névtelen november bár.
 Még sosem mondták, néha jó lenne hallani
 egy másik dalt talán.     

  Itt november van mindig, és fázik a zongorám.
  Ugyanazt, mint máskor – mindig ugyanúgy szólnak rám.
  Ők reményt isznak – én a tegnapot játszom el -,
  hátha szebb lehet a holnap valamivel.