Poros a kép. Közeledő karaván.
Repül a hír, a faluban cirkusz jár.
És a hangszórókból harsog, aki él, az jöjjön el.
Ez a műsor, amit mindenkinek látni kell.  

A kocsma előtt a köveken ül a bolond.
Néz maga elé és mosolyog, bármit mond.
„Tudod, én is veletek mennék, de inkább itt iszom.
Holnap sírok, ha ma nevetek a cirkuszon.”
 Gyerekek futnak a téren át.
 Ez egy boldog délután.
 És az emberek nézik, hol lehet,
 aki ünnepet csinál.
  
  És jön a bohóc, és örül a nép,
  és ragyog az illúzió:
  ma a pokolba tűnik el az, ami nem jó.
  Szünet után forog a szín,
  jöhet az újabb szám:
  ahogy átmegy
  a tigris a tűzkarikán.  

Ha rabul is ejt, soha ne vedd komolyan.
Ez csupa csalás. Az igazi máshogy van.
Olyan üres és hazug és olcsó. Néha azt álmodom,
holnap sírok, ha ma nevetek a cirkuszon.
 Gyerekek futnak az éveken át.
 Kicsit fáradtnak tűnnek már.
 Nézik, hol lehet, akit értenek,
 aki ünnepet csinál.
  
  És jön a bohóc, és örül a nép,
  és ragyog az illúzió:
  ma a pokolba tűnik el az, ami nem jó.
  Szünet után forog a szín,
  jöhet az újabb szám:
  ahogy átmegy
  a tigris a tűzkarikán.

( Kern Andrással közös dalszöveg )  

U-ú bébi,
már hét perce, hogy velem vagy.
Bolond vagyok, érzem,
de folyton kívánlak.
Pa-dib-dub-lab-tu, bébi,
végem van, ha velem vagy.
És hét perce nem szűnik
ez a varázslat.  

Én nem tudom, hogy mi történt.
Vannak őrült dolgok időnként.
Több mint hét perce is lehet,
hogy találkoztam veled,
és a szívem most is ugyanúgy ég.  

U-ú bébi,
már tönkre megyek egészen.
Nem eszem, nem alszom.
Mi ez, nem értem.
Gyere szeress, szeress,
szeress, szeress.
Ez a nyolc perc,
amióta imádlak,
olyan, mint egy álom.
Hogyan csináltad?  

Én nem tudom, hogy mi történt.
Vannak őrült dolgok időnként.
Több mint nyolc perce is lehet,
hogy a szívem csak a tied.
S hogyha meggondoljuk, épp elég rég.  

Én nem tudom, hogy mi történt.
Vannak őrült dolgok időnként.
Kábé kilenc perce lehet,
hogy a szívem csak a tied.
Most már még egy percet kibírunk még.  

U-ú bébi,
ezt még egy percig énekelem,
így lesz ebből ná-ná
tízperces szerelem.
Tízperces szerelem.

( Kern Andrással közös dalszöveg )  

Lövölde tér – ott mindig hideg van.
Lövölde tér – ott mindig álltam a fagyban.
Lövölde tér – ott sosincs nyár, csak ősz, meg tél.
Vagy csak úgy képzelem én  

Hányszor vártalak ott a télben,
volt úgy is, hogy hiába.
Mennyit támasztottam a tökmagos-bódét,
míg jött a troli, de elengedtem s néztem utána.  

Lövölde tér – ott mindig hideg van
és fúj a szél, és nem süt a nap sehonnan.
Lövölde tér – ott sosincs nyár, csak ősz, meg tél.
Vagy csak úgy képzelem én.
Lövölde tér –  köd ül a zugokban,
és fúj a szél a liget felől unottan.
Lövölde tér – ott sosincs nyár. csak ősz. meg tél.
Vagy csak úgy képzelem én.  
Lövölde tér – ott mindig hideg van,
és fúj a szél, és nem süt a nap sehonnan.
Lövölde tér – ott sosincs nyár, csak ősz, meg tél.
Vagy csak úgy képzelem én.
Lövölde tér –  köd ül a zugokban,
és fúj a szél a liget felől unottan.
Lövölde tér – ott sosincs nyár, csak ősz, meg tél.
Vagy csak úgy képzelem én.  

Ma is he arra járok, fázom,
még ha rekkenő július van is.
Érzem a hátamon a régi krombi kabátom.
Meg volt rajtam egy sapka is…tá-rá-tá-tá-tá-tá  

Lövölde tér – ott mindig hideg van,
és fuj a szél, és nem süt a nap sehonnan.
Lövölde tér – ott sosincs nyár, csak ősz, meg tél.
Vagy csak úgy képzelem én.

( Kern Andrással közös dalszöveg )  

Rozoga asztal, roggyant szék,
a padlón pörkölt maradék.
Az étlap étvágyromboló.
Zsírfolt, májfolt, zöldborsó.
Ó-o-o-ó haláli jó.
Hogyha frissensültet kérsz,
az három napja biztos kész,
mégis másfél órát vársz,
és olyan hideg hogy kitör a frász.
Ó-o-o-ó kit tör a frász?  

NODE PINCÉROK NE SIRJATOK,
EZ A TIÉTEK, EZ EGY PINCÉR ROCK.
Ó-Ó-Ó EZ A PINCÉR ROCK.  

Soványan kéred, zsíros lesz,
ha fűszeresen kéred, sótlan lesz.
A krumpliba egy pár fogad beletörik,
de magánügy, hogy ki mit eszik.
Ó-o-o-ó ugye jól esik?
Fizetnél, de várhatod,
míg a számlát végül megkapod.
Én sosem tépem szét magam,
ha plusz egy húszas rajta van.
Ó-o-o-ó úgyis rajta van.  

NODE PINCÉROK, NE SIRJATOK,
EZ A TIÉTEK, EZ EGY PINCÉR ROCK.
Ó-Ó-Ó EZ A PINCÉR ROCK.
Pincér, pincér-rock,
pincér, pincér-rock…  

Nem könnyű, én jól tudom.
Voltam pincér a Balatonon.
Én is így csináltam – miért ne?
Nekem is bőven megérte.
Ó-o-o-ó naná majd nem!
Hagyjuk a fenébe az egészet,
én végül is mindent megértek.
Szitkozódni, káromkodni mire való?
Mindenütt rossz, de máshol se jó.
ó-o-o-ó sehol se jó.  

HÁT PINCÉROK, NE SIRJATOK,
EZ A TIÉTEK EZ EGY PINCÉR ROCK.
Ó-Ó-Ó EZ A PINCÉR ROCK.
HÁT PINCÉROK, NE SIRJATOK,
EZ JATT HELYETT EGY PINCÉR ROCK.
Ó-Ó-Ó EZ A PINCÉR ROCK.    

(Kern Andrással közös dalszöveg)  

Nagyságos asszonyom, hallgasson ide,
Reismann-féle rúzs kell még a retiküljibe.
A nagyságos úrnak nem jók a szivarok.
Én ezen a bukjel-szoknyán mindig elbukok.
Stux maga procc, maga Stux egy szeladon,
és épp olyan nagy lábon él, mint a Salamon.
Meglássa, ez a kövér Kabos még divatba jön.
Mondja kedves Binsensteinné, hol dolgoztat ön?  

Recseg a régi tű.
Talán ez volt a jó.
Persze más a fordulatszám,
de beállítható.  

Bözsi, hogyha így néz rám, én mindjárt röpködök,
mint az a Lindbergh az óceán fölött.
Azt mondják, az Eiffel-torony egy szép nap összedől.
Szerkesztőkém, mit hoznak az orosz helyzetről?
A Weiszné oly titokzatos, akár Afrika.
Na pláne, Hacsek, hogy maga se épp egy Freud Zsiga.
Engem nem érdekel a magas politika,
csak Josephine Baker és a charleston-mánia.  

Recseg a régi tű.
Talán ez volt a jó.
Persze más a fordulatszám,
de beállítható.

(Kern Andrással közös dalszöveg)  

Nézd csak, ott a pult mögött, annak a lánynak milyen szép keze van.
Hogy ő maga milyen, azt nem tudom, mert előttem állnak,
és sajnos túl sokan.
Lehet, hogy szép az arca is, de igazából az most nem érdekel.
Meglehet, hogy az egész jó…de nem láthatok keresztül a tömegen.
Őrület, hogy milyen meleg van itt.
A sok ember kiabál, lökdös, odébb taszít.
Meg kell hülyülni tőlük,
kövérek rondák, és izzadnak mindannyian.
De látod, annak a lánynak a pultban … milyen szép keze van.  

Az is lehet, hogy férje van, ha nem is látok gyűrűt a kezén,
vagy jár csak éppen valakivel… tudod, szívesen meg is kérdezném.
Persze közelebb jutni úgyse lehet, s amíg ilyen tömeg van, ő sem érne rá.
Azért várjunk még. Várj egy kicsit…Ez a rumli most már nem tarthat soká.
Kíváncsi vagyok, milyen lába lehet.
Vannak lányok, akiknek az egész teste nevet.
Vajon ő is ilyen? Vagy szomorú inkább?
De miért is töröm magam…
Talán jobb így, hogy nem tudok semmit…csak annyit…,hogy elég
szép keze van.  

Csak azért várj egy kicsit még, mert tudod jól, milyen ritkaság ma a szép.
Persze az is lehet, ha előjönne a pult mögül, végül is csalódnék.
De még ha tényleg olyan volna is, mint amilyennek én elképzelem,
és nem is járna senkivel – én járok. És ez probléma azt hiszem.
De legalább már láthatnám, milyen.
Én már kiegyeznék, esküszöm, ennyiben.
Egyre nagyobb a meleg, a füst,
és most ő is eltűnt valahogyan.
Igazad van…bolond voltam…menjünk…
keze másnak is van.

Keserű voltam.
Már a dalokban sem volt hitem.
Nyugtalan szél vitt végig a városon.
Egyedül voltam,
vagy ha kell a szebb szó: szabadon.
Bármit is vártam,
már nem is vártam nagyon.  

Taníts meg engem,
hogy úgy szeresselek,
hogy neked is szép legyen,
nekem is jó legyen minden.
Taníts meg engem,
hogy jól figyeljek rád,
hogy soha ne bántsalak,
és azt, hogy bántasz, ne higgyem.
Gyere, taníts meg engem!  

Nem vagyok túl jó,
és nem lesz könnyű mindig értened,
de megteszem érted mind, amit tehetek.  

Taníts meg engem,
hogy úgy szeresselek,
hogy neked is szép legyen,
nekem is jó legyen minden.
Taníts meg engem,
hogy jól figyeljek rád,
hogy soha ne bántsalak,
és azt, hogy bántasz, ne higgyem.
Gyere, taníts meg engem!

Remegés fut át a gépen. Minden motor felpörög.
Kifeszített acélszárnyak visznek ég és föld között.
Kékes füst, halvány fények.
Szemünk előtt a vásznon a búcsúfilm.
A tengerpart, a napfény, szerelmek, hajnalok,
s Bo Derek arcán a színes, apró csillagok.  

Alattunk az óceán, még így sötétben is szép.
Nem sokáig látom már. Félig máris emlékkép,
éppen úgy, mint távolabb a szárazföld, a félsziget,
az utcazaj, az eget támadó házak.
A tengerpart, az országút, a városok,
s Bo Derek arcán a színes, apró csillagok.  

Változó lenn a táj.
Félúton vagyunk már.
Kedvesem, ne sírj, kérlek.
A reggel már otthon ér.  

Közelít a betonpálya. Körben minden ismerős.
Az illatok, a hangok, a színek,
és a város fölött az ősz.
Nemsokára otthon leszek, és mindenről mesélek.
Elmesélem azt is, amit nem is kérdezel.
Elmondom, milyenek voltak a vágtató napok,
s Bo Derek arcán a színes, apró csillagok.  

Változó lenn a táj.
Félúton vagyunk már.
Néhány perc, s a filmnek vége.
Bo Derek csak álom volt.
Változó lenn a táj.
Az út végén vagyunk már.
Kedvesem, ne sírj, kérlek.
Bo Derek csak álom volt.

Csak mászkálok az utcán megint,
és nem múlik az idő.
A lány, akitől éppen szököm,
egy automata szerető.
Tönkretesz, és mégsem érti,
hogy a túl sok is nagyon kevés.
Egy pohár vízben tombol a vihar.
Csupa léggömb az egész.  

Nem kell. Ez a dal nem jó.
Csak az jó, ami szép.
De a szép is csak egy szó.
Forró szerelem kell.
Forró szerelem kell.
Forró szerelem.  

Ragyog, mint egy filmsztár, de tudom,
hogy mi ebből a kozmetika.
Folyton másik szerepet játszik.
Fele horror, fele romantika.
Megszállottan rabolja az erőmet,
és gépiesen búcsúzik el.
Itt maradok fáradtan, üresen,
furcsa éhséggel a szívemben.  

Nem kell. Ez a dal nem jó.
Csak az jó, ami szép.
De a szép is csak egy szó.
Forró szerelem kell.
Forró szerelem kell.
Forró szerelem.

Szőke haj, bánatos barna szem.
Kicsit egyedül volt akkor, úgy hiszem.
Ahogy hozzám bújt, ahogy átölelt,
mintha többé nem engedne el.
Aztán sírt, és én nem tudtam, mit tegyek.
Még maradna, mondta, de nem lehet.
Mosolygott már, ahogy búcsúzott,
és én szomorú voltam, hogy elmegy.  

Mert sohasem kértem,
és sohasem hívtam,
de ha így fordult,
nem baj, hogy így van már.
Én sohasem vártam,
és sohasem kértem,
de ha félig van,
már legyen egészen.  

Mindig becsönget hozzám, ha erre jár,
vagy ha távol van néha, telefonál.
Csak szeretné tudni, hogy mi van velem,
hisz egy ideje nem látott már.
Mikor itt van, betölti a napjaim,
és hangosan énekli új dalaim.
Aztán megint a csönd és a várakozás.
Bolond érzés, de rágja a szívem.  

Mert sohasem kértem,
és sohasem hívtam,
de ha így fordult,
nem baj, hogy így van már.
Én sohasem vártam,
és sohasem kértem,
de ha félig van,
már legyen egészen.

Matina,
ne zárj be végleg minden ajtót.
Matina,
talán várhatunk még változást.
Tudom jól, hogy túl kevés volt végül is,
ahogy én vigyáztam rád.
Kicsit várj,
talán sikerül máshogy újra kezdenem.
Ne kérdezd, hogy honnan lesz erőm.
És ha tévednék – ne bánts.  

Matina,
tudom, hogy én sem látom mindig jól a dolgokat.
Matina,
mégis kérlek, kérlek, kérlek, kérlek,
türelmetlenül és félve.
A büszkeség elfáradt a szívemben.
Nekem már minden kötődés te vagy.
Minden kezdet és cél.
Segíts majd.
Az érzés újból erős.
Őrizd meg így bennem.
Őrizd meg így bennem.
Őrizz, félts engem.

Két idő határán állunk.
A szívünk páncélok mögött.
Éhes csavargók a versek
növekvő számsorok mögött.
Lézerek, komputer.
Űrhajó, gépember.
Legyőzött ellenfél a messzeség.  

A régi sztorikat újra írja
megváltozott fantáziánk,
és Rómeó egy mozdulattal
beprogramozza Júliát.
Sínen van az értelem.
Nincs határ, csak a végtelen.
De jó lenne, kedvesem,
ha tudnád még, azért
nem baj, ha valamit érzel,
ha valakihez hozzáérsz.
Nem baj, ha valamit érzel,
ha valakit átölelsz.  

Kiszámított minden vágyunk,
tudjuk már jól, mi mennyit ér.
A szabadság illúzióját
nem áldoznánk fel senkiért.
Gépies szerelmek
őrlik fel az életed.
Mert nem hiszed, nem tudod,
nem érted már,
hogy nem baj, ha valamit érzel,
ha valakihez hozzáérsz.
Nem baj, ha valamit érzel,
ha valaki átölel.

Vigyázz jól, ne veszítsd el a tempót.
Figyeld a mezőnyt. Soha gyorsabb nem volt.
Valaki előz. Ne engedd az élre.
Tudod a szabályt. Csak a győztes marad élve.  

Figyelj, amíg lehet. Lassul a géped.
Ne lazíts. Elsöpörnek téged.
Nem győzhet mindig, aki egyszer megvert.
Csak észnél légy! Állnod kell a versenyt.  

Kapcsold gyorsabbra a géped.
Végre engedd el a féket.  

Hogyha neked ismerős a pálya,
a navigálást nem bízhatod másra.
Csak egy esély van, ha hajtunk, ahogy bírunk.
Ne felejtsd el, nyolcvanhármat írunk.  

Kapcsold gyorsabbra a géped.
Végre engedd el a féket.
Kapcsold gyorsabbra a géped.
Végre engedd el a féket.
Engedd el a féket.  

Mindig tartsd az ablakokat tisztán.
Töltsd fel a tartályt, az üzemanyag fogytán.
Közelíts a pálya belső oldalához,
és dobj ki mindent, ami akadályoz.  

Kapcsold gyorsabbra a géped.
Végre engedd el a féket.
Kapcsold gyorsabbra a géped.
Végre engedd el a féket.
Engedd el a féket.

Lennon, Hendrix, Morrison, Croce, Haley, Joplin, Jones.
Legendák és változó idők.  

A korosztályod lányai még csitrik voltak mind,
de bennük volt az ígéret már a bátyáid szerint,
és a tánciskolás bálokon vasárnap esténként
te is felfedezted, hogyan és miért.  

Filmek, lemezek, magnószalagok, fadinges rádiók.
Emlékképek egy korszakról, ami a legnagyobb kaland volt.
Ami útra hívott, megőrjített és úgy adott erőt,
mint a nő, aki hiteget, hogy elérheted őt.  

Ma már másképp szól
ez a renegát rock and roll.
Másról szól
ez a hitehagyott rock and roll.  

A tiéd volt, és neked szólt, és sokszor segített,
mert hittél benne, és hittél magadban, míg tartott a lendület.
Aztán elfáradt és kifulladt. Sokszor el is temették,
de most is él – csak éppen nem a tiéd.  

Ma már másképp szól
ez a renegát rock and roll.
Másról szól
ez a hitehagyott rock and roll.  

A forma mindig változatlan, a tartalom változó,
s a megváltozott tartalomban erőtlenebb a szó.
Ma is mozdul a lábad, de a szíved már szabályosan ver.
A szikla észrevétlenül kopott el.  

Ma már másképp szól
ez a renegát rock and roll.
Másról szól
ez a hitehagyott rock and roll.
Másképp szól
ez a renegát rock and roll.
Másról szól
ez a hitehagyott rock and roll.

Hosszú, zűrös napja volt.
Egész nap messze volt.
Egész nap úton. Ahogy én. Ahogy más.
Haza most is este ér,
és mindent elmesél,
milyen hiába volt ma is
minden rohanás.
 Azt mondja, nem baj,
 ez már a múlt.
 Holnap biztosan jobb lesz,
 nem lehet mindig ugyanúgy.
 
  És ha hozzád bújik fáradtan,
  és szorosan átölel,
  sose mondd, hogy a holnap is ellene van.
  Te csak szelíden ringasd el.  

Kora reggel elrohan.
Ezernyi dolga van.
„Ma minden tervünk sikerül, sose félj.”
Csupa tűz és lendület.
Ha látod, elhiszed,
talán ma tényleg ott van egy út elején.
 Bármerre nézel,
 minden változó.
 Ő marad ugyanaz mindig,
 örökös álmodozó.     

  És ha hozzád bújik fáradtan,
  és szorosan átölel,
  sose mondd, hogy a holnap is ellene van.
  Te csak szelíden ringasd el.
  
 Bármerre nézel,
 minden változó.
 Ő marad ugyanaz mindig,
 örökös álmodozó.
 És ez így jó. Így a jó.     

  És ha hozzád bújik fáradtan,
  és szorosan átölel,
  sose mondd, hogy a holnap is ellene van.
  Te csak szelíden ringasd el.
  És ha hozzád bújik fáradtan,
  és szorosan átölel,
  sose mondd, hogy a holnap is ellene van.
  Te csak szelíden ringasd el.

Csupa napfény az élet.
Csak tánc és ragyogás.
Csupa felhőtlen ünnep,
és soha nem lesz más.
 És mindig lesz párod,
 hogyha valahol ágyba bújsz.
 És ha dal kell, az is itt van.
 Az csak baleset, hogy blues.  

És az utcák is őrzik
az otthon melegét.
És mindenki gazdag,
és aki él, az szép.
 És mindenki kedves.
 Lassan magad is megjavulsz.
 És ha néha dallal alszol,
 az csak baleset, hogy blues.  

Kívánj jó éjszakát.
Ne félj, itt vigyáznak rád.
És ha ennél is van még tovább,
még tovább szépül a világ.
Kívánj jó éjszakát,
és ne nézd, hogy változik át.
Ahogy múlik a zaj, még egy dalt tanulsz.
Az csak baleset, hogy blues.
Az csak baleset, hogy blues.

Költözködés. Minden ládákban áll.
Ennyi út után megszokhattam már.
Nincs érzelem. Rendbe kell tenni még
egynéhány dolgot itt,
mielőtt elmennék.
 Egy ajtó megint rácsukódik a múltra,
 és úton leszek újra, néhány óra múlva.
 Új a címem.
  
  Elköltözöm. Az autó vár lenn a téren.
  Elköltözöm, ahogy már számtalanszor régen.
  S ha én nem tudom, látom a szomszédokon,
  hogy ez se más, csak egy búcsúzás.  

A csengő alatt kicsit halványabb folt
jelzi, hogy tegnap még itt más névtábla volt.
Jön újabb lakó. Holnap ő köszön rád,
és ha szerencsés leszel,
nem lesz rossz barát.
 Egy ajtó megint rácsukódik a múltra,
 és új számokat kell majd megjegyeznem újra.
 Új a címem.     

  Elköltözöm. Az autó vár lenn a téren.
  Elköltözöm, ahogy már számtalanszor régen.
  S ha én nem tudom, látom a szomszédokon,
  hogy ez se más, csak egy búcsúzás.
  Elköltözöm. Az autó vár lenn a téren.
  Elköltözöm, ahogy már számtalanszor régen.
  S ha én nem tudom, látom a szomszédokon,
  hogy ez se más, csak egy búcsúzás.    

Van zűrzavar éppen elég.
Jók, gonoszok – rossz keverék.
Túl sok dolog átalakult.
Túl egyszerű. Túl bonyolult.
 Mást mondanak, és más amit látsz.
 És elsodor a földi, égi tánc.     

  Van valahol egy szerencsekerék.
  Aki pörgeti, az semmit sem ért.
  Pár körön át a kirakatban állsz.
  Egyedül vagy, válaszra vársz.
  Te vagy a tét.  

Nézz bárhová, nem látod őt.
Csak játszik, és ő maga csőd.
Nincs arca sem, és kőnél butább.
Mégis rajta áll, hogy lesz tovább.
 Két megfejtés közt egy kicsit élsz.
 Még nem tudod, hogy végül mennyit érsz.     

  Van valahol egy szerencsekerék.
  Aki pörgeti, az semmit sem ért.
  Pár körön át a kirakatban állsz.
  Még mindig válaszra vársz.
  Te vagy a tét.
  Van valahol egy szerencsekerék.
  Aki pörgeti, az semmit sem ért.
  Pár körön át a kirakatban állsz.
  Egyedül vagy, válaszra vársz.
  Te vagy a tét.

Játssz, csak egy igazi dalt.
Valami mást, ami nem volt még.
Játssz! Vidd a szavakon át,
a hangokon át, amit éreznék!

Jó, ahogy  akarod, úgy,
csak ne legyen csönd,
abba meghalnék.
Játssz csak egy igazi dalt.
Valami mást, ami nem volt még.
 Túl sok az elmosódott kép.
 Egy cím, egy arc, egy név,
 néhány év, ami félig arról szól,
 mit nem csináltam jól.

Játssz! Ahogy akarod, úgy,
valami jót, amit éreznék.
Játssz csak egy igazi dalt.
Valami mást, ami nem volt még.    

Túl sok az elmosódott kép.
 Egy cím, egy arc, egy név,
 néhány év, ami félig arról szól,
 mit nem csináltam jól.
Játssz! Ahogy akarod, úgy,
valami jót, amit éreznék.
Játssz csak egy igazi dalt.
Valami mást, ami nem volt még.    

  Nem baj, hogy megy az idő.
  Nem érdekel az sem, meddig jó.
  Csak néha akarom így,
  a többi az úgyis mindig állandó.
 
Játssz csak egy igazi dalt.
Valami mást, ami nem volt még.
Legyen, ami van, de legyen máshogyan.
Mintha igazán álmodnék.
Játssz! Ahogy akarod, úgy,
valami jót, amit éreznék.
Játssz csak egy igazi dalt.
Valami mást, ami nem volt még.

Néha túlfeszül minden.
Pár nap úgy rossz, ahogy van.
Érzem, oldani kéne.
Ha volna, aki tudja, hogyan.
 Valaki törjön át valahol
 a soha nem látható falakon.
 Olyan őszintén akarom.     

  Jöjjön már egy zenekar. Bármilyen banda.
  Játssza el, mi lenne, ha máshogy volna.
  A csöndek közti szünetet töltse ki dallal,
  emberi szóval, úgy, ahogy várjuk már.
  Nem baj, ha egy kicsit fáj.  

Néha túlfeszül minden.
Robban. Vagy bármi lehet.
Nem tudsz túl sokat tenni.
Éld túl. Vagy észre se vedd.
 Kötöz és átölel, ami van,
 és azt, hogy egyszer elfogy a baj,
 te se gondolod komolyan.     

  Jöjjön már egy zenekar. Bármilyen banda.
  Játssza el, mi lenne, ha máshogy volna.
  A csöndek közti szünetet töltse ki dallal,
  emberi szóval, úgy, ahogy várjuk már.
  Nem baj, ha egy kicsit fáj.