Mondd el most úgy, ahogy te látod.
Azután elmondom én, ahogy már régen
mondanám, ha érezném, hogy figyelsz még.
Hogyha érdekelne, én mit szeretnék.  

Nincs semmi baj. Tudom, nagy társasjáték az egész.
Bárhova lépsz, valakin átlépsz.
És ha így van, akkor biztos így van jól.
Csak most engem zavar össze valahol.    

 Nem számít. Menj el, csak ne bánts.
 Kinek volna még az is fontos, hogy veszíteni láss?
 Ha úgy érzed, akkor menj el, csak ne bánts.
 Nem nagy győzelem lenne. Csak az íze volna más.  

Próbáltam úgy, ahogy én hittem, hogy az jó.
Készültem rá, bármi is várható.
Mégse vettem minden akadályt.
Talán közben írtál néhány új szabályt.    

 Nem számít. Menj el, csak ne bánts.
 Kinek volna még az is fontos, hogy veszíteni láss?
 Ha úgy érzed, akkor menj el, csak ne bánts.
 Nem nagy győzelem lenne. Csak az íze volna más.
 Hogyha úgy érzed, akkor menj el, csak ne bánts.
 Miért volna még az is fontos, hogy összetörni láss?
 Hogyha úgy érzed, akkor menj el, csak ne bánts.
 Nem nagy győzelem lenne. Csak az íze volna más.    

Gyorsabb autója senkinek
– persze gazdagabb apja – se volt.
És hogy mindenfélék az emberek,
nem számít. Csak a szépek a jók.
Zajos lányok lakják a napjait,
csupa képeslap-buta sztár.
Aki együtt van vele hajnalig,
reggel majd kitalálja,
mennyi ma az ára.    

 Egy lánc, egy karkötő.
 Egy másik pár cipő.
 Kérdezd meg, mire gondol ő,
 mennyit ér egy nő?  

Rendben vannak a díszletek.
Ez az éjszaka évszaka már.
Hogyha vannak is nappalok, nincsenek.
Jelmezbál, ahol ő a király.
És a szombat nem fogy el szombatig.
Még az óra is máshogy jár.
Az a szó, hogy nincs, nem is létezik.
„Nincs” és „nem” ki van zárva.
Mindennek van ára.    

 Egy lánc, egy karkötő.
 Egy másik pár cipő.
 Kérdezd meg, mire gondol ő,
 mennyit ér egy nő?
 Egy lánc, egy karkötő.
 Egy apró színes kő.
 Mit gondolsz, mennyit ér egy nő,
 hogyha tényleg nő?     

  Mennyit ér egy nő,
  hogyha tényleg nő?    

 Egy lánc, egy karkötő.
 Egy másik pár cipő.
 Kérdezd meg, mire gondol ő,
 mennyit ér egy nő?
 Egy lánc, egy karkötő.
 Egy apró színes kő.
 Mit gondolsz, mennyit ér egy nő,
 hogyha tényleg nő?

Megint éjjel, és én nem tudom,
mért nem alszom. Fények nem zavarnak.
A zajok elvonultak másfelé.
Sötét minden utca. Üres minden ablak.
 Annyi mondat van még, amit írhatnék,
 hátha érdekelne, mi volt és hogy történt,
 hányszor kezdtem én is újra.     

  Éveken túl, álmokon túl,
  bármi is ér, semmi sem új.
  Éjjelen túl, nappalon túl,
  bármi is vár, semmi sem új,
  mindenen túl.  

Hányszor tudtam volna, mit tegyek,
mégse tettem. Féltem, én veszítek.
Hányszor éreztem, hogy nem lehet,
azért megpróbáltam. Talán több, mint bátran.
 Sose gondoltam rá, milyen álruhát,
 páncélt, jelmezt húzzak, mit vár a külvilág.
 Úgyse mások hittek bennem.     

  Éveken túl, álmokon túl,
  bármi is ér, semmi sem új.
  Éjjelen túl, nappalon túl,
  bármi is vár, semmi sem új,
  mindenen túl.  

Már mindenfelé jártam.
Én elhittem, hogy égni kell.
És fordult, ahogy fordult,
sosincs válasz rá, hogy így van-e jól.     

  Éveken túl, álmokon túl,
  bármi is ér, semmi sem új.
  Éjjelen túl, nappalon túl,
  bármi is vár, semmi sem új,
  mindenen túl.    

Ébreszd fel hajnalban,
panaszold el, hogy rossz nap van,
és egész héten meghalni sincs időd.
Ígérd meg, ha kérdezné,
csengetsz majd estefelé,
de ne hívd fel, csak másnap délelőtt.
És van még ezer út,
hogy elveszíts egy nőt.    

Néha vidd el, bárhová,
 s ha a társaság is büszke rá,
 érintsd meg és mondd, hogy milyen szép.
 És ha otthon átölel,
 és te érzed, hogy valamit súgni kell,
 véletlenül mondd ki más nevét.
Engedd őt, bármit tesz.
Egy szót se szólj, ha sírni kezd,
és vigyázz rá, hogy te aludj el előbb.
És van még ezer út,
hogy elveszíts egy nőt.     

És ha fél, vagy bántja bármi, és mondaná,
  csak azt kérd, holnapig érjen rá.
  És áldozz minden másra több időt.
  Ahogy mindig, ugyanúgy.
  És van még ezer út,
  hogy elveszíts egy nőt.  

Magyarázz meg dolgokat.
Miért fontos, hogy mindig légy szabad.
Más szerepre már nincs erőd.
S ha végül már minden nap
keserűbb vagy és fáradtabb,
ne hibáztass senki mást, csak őt.
És van még ezer út,
hogy elveszíts egy nőt.     

És ha fél, vagy bántja bármi, és mondaná,
  csak azt kérd, holnapig érjen rá.
  És áldozz minden másra több időt.
  Ahogy mindig, ugyanúgy.
  És van még ezer út,
  hogy elveszíts egy nőt.
  Hogy elveszíts egy nőt.
   Hogy elveszíthesd őt.

Ugyanaz a fény
ugyanúgy eltakar,
ahogy egy másik színpadon
a maga idején.
 Ölelnek színek, hangok és képek.
 Játszom, és titok, hogy félek.
 Látszom, és nem vagyok látható.  

Ugyanaz a fény
ugyanúgy elvakít.
Keresnék régi arcokat
a sorok közepén.
 Csak szemeket látok. Mögöttük árnyak.
 Távol és sötétben állnak.
 Várnak, legyen egy pár nap jó.     

Aztán vége van, és újból
  jön a néma út, át az alvó városon.
  Bárcsak valaki mondaná,
  van-e értelme, hogy újra kezdjem.
  Én nem tudom.  

Ugyanaz a fény
ugyanúgy eltakar.
Sohasem látni, mennyi a dal
és mennyi vagyok én.
 Ölelnek színek, hangok és képek.
 Játszom, és titok, hogy félek.
 Látszom, és nem vagyok látható.
 Színek, hangok és képek.
 Játszom, és titok, hogy félek.
 Látszom, és nem vagyok látható.

Házak fölött hajnali ég.
Épp csak az éjjel múlt el.
Házak fölött hajnali ég.
Épp csak az éjjel múlt el még.  

Egy kotta ottmaradt a zongorán.
Nem hiszed el, hogy a bálnak vége.
Már nincs több nyeremény a tombolán.
Kidobott pénz. Lehet, kár volt érte.
 A zene kialudt, látod.
 Átszökött valahová.
 Semmi nincs, ami még itt tartaná.  

Ruhák a földre dobva szerte szét.
Szomorú kép, de a lényeg tiszta.
Tudod, ki hagyta el a jelmezét.
A buta bohóc soha nem jön vissza.
 Hiába keresed bárhol.
 Nincsenek nyomai sem.
 Kicsit már belefáradt, úgy hiszem.     

Akad, amit nem gyógyít meg az idő sem,
  de kezeli minden nap.
  Mutat majd egy tisztább képet a tükörben.
  Az leszek én. Lehet, éppen holnap.  

Jó lenne, hogyha néha jönne hír,
tudod-e már, mire vártam volna.
Egy író erről biztos könyvet ír.
De igaziból az is másnak szólna.
 Lehet, hogy valamit érzel.
 Próbáld ki valakivel.
 Neked így, nekem úgy jó, úgy hiszem.     

Akad, amit nem gyógyít meg az idő sem,
  de kezeli minden nap.
  Egyszer mutat majd egy tisztább képet a tükörben.
  Az leszek én. Lehet, éppen holnap már.     

Nem gyógyít meg az idő sem,
  de belefog minden nap.
  Egyszer mutat majd egy tisztább képet a tükörben.
  Az leszek én. Lehet, éppen holnap.    

Házak fölött hajnali ég.
 Épp csak az éjjel múlt el.
 Házak fölött hajnali ég.
 Épp csak az éjjel múlt el még.

Ma felnyomták a kocsimat az áruház előtt,
éppen délben, a forgalomban.
Az összes cérnám elszakadt,
az agyam most is prés alatt van
minden pillanatban.
De semmi veszély, ne félj,
a gőz leszáll és úgyse robban.
Jól van. Visszafogtam.
Együtt marad a csapat,
gyere, játszhatunk egy félórát,
All right. Kezdd a nótát.  

A buli végén hova kéne menni?
Égni, egy kicsit élni.
A város biztos rejteget néhány lányt.  

A fenti kégli épp szabad,
de ha rászabadultunk, nem marad ép
végképp. Ismerős kép.
A kocsiban, ha el nem lopták,
akcióra kész
CD-n egy régi Tom Waits.  

A buli végén úgyse várna semmi .
Jó lesz egy kicsit menni.
De még jobb, hogyha jön velünk néhány lány.  

Szőkék a rossz napok ellen.
Barnák, hogy forrjon a vérem…
de jöjjön bárki, csak szeressen.
Nekem így jó, nekem rendben,
nekem így kell ma éjjel.

Video

Hosszú egy nap volt.
Végenincs út.
Apróra váltott, de végre elmúlt.
Oltsd el a lámpát. Jó így a sötét.
Függöny a holdon. Jéghideg kép.
Dőlj hátra lassan. Engedj közel.
Ne kérdezz a holnapról,
és nem rontod el.  

A holnap egy másik világ.
Távol van, és nincs gondja ránk.
A holnap egy másik világ.
Holnap már csak emlékszem rád. Igen.  

A holnap a rosszkedvű reggel,
a padlón a szétszórt ruhák,
kettétört csikkek a tálban,
összegyűrt ágy.
Egy presszóban félhideg kávé,
és mielőtt elbúcsúznál,
a metrók hajnali népe
elsodor már. 
Dőlj hátra lassan. Engedj közel.
Ne kérdezz a holnapról. Nem érdekel.  

A holnap egy másik világ.
Távol van, és nincs gondja ránk.
A holnap egy másik világ.
Holnap már csak emlékszem rád. Igen.    

Video

Legyen úgy – mondta az Úr.
A pokol úgyis elszabadul,
mért ne járna némi zaj is vele?
Legyen zene.
A zsákba belefér.  

Semmi kényszer.
Amit érzel,
azt engedd szabadon.
És ha éjjel,
üres zsebbel
a várost járod valahol,
az rock and roll.  

Érints! Érezz! Élvezz!
Válasz nincs, ne is kérdezz.
Csak a zene van.
Mondjon bárki bármit,
tudd, hogy a fele se számít.
Csak a zene van.
Csak a zene van.  

Szólj rám, ha nincs igazam.
Ne vedd mégse túl komolyan.
Van egy néhány fölösleges dolog,
amit tudok,
túl a szavakon.  

Semmi kényszer.
Amit érzel,
azt engedd szabadon.
De ha éjjel,
üres zsebbel
a várost járod valahol,
az rock and roll.  

Érints! Érezz! Élvezz!
Válasz nincs, ne is kérdezz.
Csak a zene van.
Mondjon bárki bármit,
tudd, hogy a fele se számít.
Csak a zene van.
Csak a zene van.

Jegyem van egy útra.
Nincs kitöltve, meddig jó.
Néhány kör a nap körül.
A vége úgysem látható.
Nincs visszaút, se megállás.
Gyere, légy egy kicsit útitárs.
Szép ajándék volna
néhány közös állomás.  

Történnek a dolgok,
változnak és múlnak el.
Jegyem van a show-ra,
és itt mindent látni kell.
Hátha benne van a megoldás.
Keress jó helyet, hogy jobban láss.
Az se baj, ha mégis
káprázat csak, semmi más.  

Ameddig életben vagyok,
mindent megpróbálok, megnézek,
nincs semmi, ami másról szól.
Valahogy minden napra kell
egy szippantás a jóból.
Csak épp egy korty, egy pár falat,
néhány szó, egy mosoly, egy mozdulat,
egy érintés a másiktól.
Valami fűszer mindennap.
Egy szippantás a jóból.  

Régen volt a kezdet,
távol van a vége még.
Jegyem van a Földre.
Kell-e? Sose kérdezték.
De ha így van meg az egyensúly,
ez a cél – de mi van ezen túl?
Gyere velem, játsszuk el,
hogy ez most valami új.  

Ameddig életben vagyok,
mindent megpróbálok, megnézek,
nincs semmi, ami másról szól.
Valahogy minden napra kell
egy szippantás a jóból.
Csak épp egy korty, egy pár falat,
néhány szó, egy mosoly, egy mozdulat,
egy érintés a másiktól.
Valami fűszer mindennap.
Egy szippantás a jóból.

Ha ezt a helyet bezárják,
majd valahova megyünk tovább.
Egy pár körre futja még,
és nem beszéltünk, nagyon rég.
A szöveg, hogyha beindul,
megy hajnalig, vagy azon is túl.
Úgy kezdődnek a mondatok:
„ugye emlékszel?” és „ugye tudod?”.
Mind rólunk szól.
A ködbeveszett napokról.
Te is eltűntél,
de most ne meséld, én tudom jól,
kell egy ajtó, hogy bezárkózz,
Ami nincs, az már nem is vonz.
De ha mégis jön a Rolling Stones,
majd ne maradj el.
Egy ajtó, hogy bezárkózz.
Ami nincs, az már nem is vonz.
De ha mégis jön a Rolling Stones,
gyere majd el!  

Minden nap egy kaland volt. 
Csak itt-ott egy-egy fekete folt.
És jártunk egy pár helyen. 
Néha fenn, de többnyire lenn.
És kihívtuk a szerencsét,
és semmi nem volt soha elég,
és adtuk rá a hangerőt, 
és elégettünk minden időt.
Ez is rólunk szól,
a ködbeveszett napokról.
Te is eltűntél,
de ne meséld, én tudom jól,
kell egy ajtó, hogy bezárkózz.
Ami nincs, az már nem is vonz.
De ha mégis jön a Rolling Stones,
majd ne maradj el.
Egy ajtó, hogy bezárkózz.
Ami nincs, az már nem is vonz.
De ha mégis jön a Rolling Stones,
gyere majd el!

Video

Estefelé már szűk a szobám,
mint a sötét, úgy támad rám
valami erő: csak menni, de bárhová.
Napok óta rossz zene szólt.
Összetörtem a rádiót.
Blues a kedvem, de senki se hangolt rá.
Én akkor se hívlak, ha darabokra hullok szét.
Régóta megvan a gyógyszer, ha valami ég.  

Jég dupla viszkivel.
Két dózis egy helyen.
Egy a társaság miatt, igen,
egy hogy jó napom legyen.
Egy a rossz időkre kell,
egy hogy jól aludjak el.
Már az ágyam is kemény, hideg,
mint a jég a viszkiben.  

A sűrű füsthöz lárma is jár.
A zongoránál egy hajnali sztár.
Bal kezénél összegyűlik pár pohár.
Egy szőke beáll a pult mögé.
Nevet rám, mintha sejtené,
hazaviszem, ha túl leszek rajtad már.
Akkor se hívlak, ha darabokra hullok szét.
Régóta megvan a gyógyszer, ha valami ég.  

Jég dupla viszkivel.
Két dózis egy helyen.
Egy a társaság miatt, igen,
egy hogy jó napom legyen.
Egy a rossz időkre kell,
egy hogy jól aludjak el.
Már az ágyam is hideg, igen,
mint a jég a viszkiben.

Úgy döntöttem, vége,
és kiléptem az ajtón.
Nem is ébresztettem fel.
Hogy átkozhat most, képzeld el!
Visszanézve látnám
hogy ott sir most a párnán,
de nem volna ,jobb úgy.
Minden harag rég elmúlt,
és a lázas ember felgyógyult.
Szabad levegőt szívok végre már.
Gyere, szembe’ van épp egy jó kis bár.
Csak a lényeget mondom el…  

Márványlépcsőn jártam
egy gazdag, furcsa házban.
Vakított a fény.
Ha látnád, beleszédülnél,
és idegen lennél úgy, mint én.
Érted abból is, ahogyan néznek rád.
Érzed magad is, ha ugyan nem mondják.
Kilógsz a képből. Egy arc vagy a mélyből,
és nem lehetsz igazán jó,
és belátod élből,
hogy sose leszel odavaló.  

Jobb láb a bal cipőben.
Képzeld el,
milyen érzés, ha rossz időben
vagyunk rossz helyen.
Bal láb a jobb cipőben.
Úgy hiszem,
sok őrület nem nyerő,
de kevés volt-ilyen.  

Kezdetben még jó volt.
Egy új kaland, egy hóbort,
hogy ellopott egy nő.
Nem tudtam, hogy hálót sző.
Nem volt rossz a látvány,
és ő sem volt egy sárkány,
csak egy másik földön él,
ahol más agy kell és másik vér,
és a látszat fontosabb mindennél.
Ahol idegen volnál úgy, mint én,
és ha alkalom jönne, elszöknél.
Mit keresek itt, és hogy kerülök ide?
Mi a fene dolgom van?
Megpróbáltam találni egy választ.
Nem tudtam.  

Jobb láb a bal cipőben.
Képzeld el,
milyen érzés ha rossz időben
vagyunk rossz helyen.
Bal láb a jobb cipőben.
Úgy hiszem,
sok őrület nem nyerő,
de kevés volt ilyen.
Jobb láb a bal cipőben.
Gondolj bele.
Azon kívül, hogy sehogy se jó,
semmi baj nincs vele.
Bal láb a jobb cipőben.
Láthatod,
milyen szédült egy állapot,
de semmi baj. Itt vagyok.  

Adj még egy cigarettát…

Video

A csomagom is nehéz,
a szívemen is súly.
Egy szürke taxi vár
az üvegajtón túl.
A főbejárat előtt
egy másik utazó
nézi már a táblát:
Szoba van kiadó!
 Kifizettem a számlát.
 Többet adtam, mint ami jár,
 mert felhívni téged nem volt időm,
 csak üzenetet hagyni már.     

Nézz, nézz az ég felé,
  és lehet, hogy még látod éppen,
  ahogyan a gépem egy felhőn száll.
  Nézz, nézz az ég felé!
  Sose voltam egyedül én sem,
  egy távoli vidéken várnak rám.
  Hazaérek ma éjszaka már.  

Ott a helyem, ahol
tépett már a szél,
felnevelt az utca,
és miénk volt a tér.
Őriztek a falak,
és hosszú volt a tél,
a kelő napra vártam,
éltem őszintén.
 Kifizettem a számlát.
 Mindenkinek amennyi jár.
 Fordulhat úgy, hogy visszajövök érted,
 de nem akarok hazudni már.     

Nézz, nézz az ég felé
  és lehet, hogy még látod éppen,
  ahogyan a gépem egy felhőn száll.
  Nézz, nézz az ég felé!
  Sose voltam egyedül én sem,
  egy távoli vidéken várnak rám.
  Hazaérek ma éjszaka már.

Ház az út végén.
Körben ősrégi fák.
Messze égő fény
töri át az éjszakát,
és hív:
gyere, pihenj már.
Túl sötét az út, ne menj tovább.
Halk zene szól.
Érezd magad jól.
Ital, étel, ágy és ölelés vár rád.  

Olcsó szívek háza.
Kit szeretnél? Őt vidd a táncba.
Könnyű szívek háza.
Messziről szép.
Forró szívek háza.
Reggelenként forró a számla.
Az olcsó szerelem drága.
Jól tudod, miért.  

Színes árnyékból
tükrök hazudnak csillogást,
és a lány a bárpultnál,
messze nézve,
épp elfojt egy ásítást.
Ha idecsalt a fény,
ha beléptél,
ne hagyd, hogy győzzön a fáradtság.
Minden arról szól,
hogy érezd magad jól.
Hideg ital, forró ölelés vár rád.  

Olcsó szívek háza.
Kit szeretnél? Őt vidd a táncba.
Könnyű szívek háza.
Messziről szép.
Forró szívek háza.
Reggelenként forró a számla.
Az olcsó szerelem drága.
Jól tudod, miért.

Video

Csak kinyitom a szemem,
máris újra behunynám.
A fény ilyenkor hasít..
A fejem kívül-belül fáj.
Háború ez is,
egy újabb hétfő az ellenség.
Feladom. Vigyen.
Csak egy sört innék.  

Én esküszöm, a miénk
a legsötétebb lépcsőház..
A ládában egy levél.
Ismeretlen kézírás.
A feladó…Nagy ég!
Ébren vagyok, vagy ez álom még?
Hirtelen ragyog fel
ezer eltűnt kép.  

Nevek, arcok, helyek.
Hosszú skandináv éjszakák.
Hideg, mégse hideg
a világ.
Voltak nevek, arcok, helyek.
Olcsó szállodákban szűk szobák.
Látod, adott
egy-egy napot
a világ,
ami él tovább.  

A tengerparti kocsmák.
A mindig kihalt állomás.
Grogot ivott velünk
a folyton fázó hindu szakács.
Valahol talán
most is bluest hallgat részegen.
És a lány – istenem! –
újra írt nekem.  

Nevek, arcok, helyek.
Hosszú skandináv éjszakák.
Hideg, mégse hideg
a világ.
Voltak nevek, arcok, helyek.
Olcsó szállodákban szűk szobák.
Látod, adott
egy-egy napot
a világ,
ami él tovább.

Amim van, összecsomagoltam.
Nem valami sok.
De minden nappal egyre kevesebb lesz,
ha nálad maradok.
Az az ördög volt, aki neked adott,
az meg az én dolgom, hogyha belehalok.
Na, de nem.
Kicsit máshogyan képzelem.  

Sose sírtál, nehogy elkezdd.
Dráma, ami az.
Ez meg akkor is csak változás lesz,
ha bármit beleadsz.
És a kulcs már ott van az asztalodon.
Amit ittfelejtek azt neked adom.
Maradj jó.
Én meg nem vagyok látható.    

Vidékre költözöm.
 A kertem öntözöm.
 Szabad leszek, és már semmi nem ér el,
 amihez nincs közöm.
 
Kinn az ajtón a te neved van,
én már nem lakom itt.
És ha néhány dolog nehezebb lesz,
majd kérj meg valakit…
Nekem címem sincs, csak egy postafiók.
Odaküldhetsz minden odavalót.
Ez a jó.
Ez az út, ami járható.    

Vidékre költözöm.
 A kertem öntözöm.
 Szabad leszek, és már nem is érdekel,
 amihez nincs közöm.     

(Kórus: Kevés, kevés kell.
    Csak egy, csak egy hely!)  

Vidékre költözöm.
 A kertem öntözöm.
 Szabad leszek, és már nem is érdekel,
 amihez nincs közöm.

Video

Hova mész? Hova futsz?
Mondd, hogy jó reggelt.
Ölelj át! A világ épphogy életre kelt.
 Az, aki szép, az reggel is szép,
 amikor ébred,
 még ha össze is gyűrte az ágy.
 Alakul még az igazi kép.
 Nézni szeretném,
 a színek, meg a fény
 hogyan fonnak rád ma új ruhát.     

  Az légy, aki vagy!
  Érezd jól magad!
  És ha elhajózom hosszú vizeken,
  néhány kikötő
  még útba ejthető,
  de úgyis visszaérkezem.  

Ébredés – változás.
Minden új nap új.
Ölelj át! Mitől félsz
ennyi hajnalon túl?
 Az, aki szép, az reggel is szép,
 amikor ébred,
 még ha össze is gyűrte az ágy.
 Ne siess még! Ne siess úgy!
 Mondok valamit.
 A tükröd hazudik.
 Nehogy elhidd, hogyha másnak lát.    

  Az légy, aki vagy!
  Érezd jól magad!
  És ha elhajózom hosszú vizeken,
  néhány kikötő
  még útba ejthető,
  de mindig visszaérkezem.

A dátum és a helyszín
nem számít ma már.
Egy csodaautó várt rám
a szálloda udvarán.
Füstüveg minden ablak.
A kényelem átölel.
A falba rejtve bár van,
persze jéggel, viszkivel.
 És karnyújtásra tőlem
 ott ül az a lány,
 akit messziről vagy százezerszer
 megcsodáltam már.     

Ő a sztár egy magazin címlapján,
  akit álomfény vesz körül.
  Ő a sztár. Neki minden sikerül.
  Minden nap mással van egyedül.  

Halvány mosoly az arcán,
mintha mindig hordaná.
Elbújna, mondta,
de nem tud sehová.
Felfelé megy a lépcsőn,
míg az égig el nem ér.
És csak azért irigyel engem,
mert a zene az enyém.
 Egy karnyújtásra volt már,
 de nem jött közelebb.
 Tudom, hazudhatnék egy találkozásból
 szebb történetet.     

Ő a sztár egy magazin címlapján,
  akit álomfény vesz körül.
  Ő a sztár. Neki minden sikerül.
  Mindennap mással van egyedül.

Zárd be az ajtót!
Szellemek járnak odakint.
Köd van az utcán,
és hordja a szél.
Írja az újság,
itt van az első lapokon,
hogy hajnalig hó fúj,
és támad a tél.
 Gyújtsd be a kályhát,
 melegít majd, ha mellé ülsz,
 s ha akarod képzeld,
 hogy ez még az a régi tűz.
 
 És ez az az álom,
 ez az a holnap, amiről
 dalokat hittél
 egy ideje még.  

Zárd be az ajtót!
Szellemek járnak odakint.
Hangtalan autók.
Arctalan űr.
Van, aki eltűnt.
Van, aki élt és belehalt.
És van, aki hisz még,
úgy menekül.
 Gyújtsd be a kályhát,
 melegít majd, ha mellé ülsz,
 s ha akarod képzeld,
 hogy ez még az a régi tűz,
 ami ég!
 
 És ez az az álom,
 ez az a holnap, amiről
 dalokat hittél
 egy ideje még.
 Ez az a környék,
 ez az a város, ez a hely,
 ez az a földrész,
 és ez az az év.
 Ez az a hely.
 És ez az az év.
 Ez az az álom.
 És ez az az év.