Video

A helyzet jó, csak reménytelen.
Ami rossz, az nem látszik a műszereken.
Fehér fal. Fehér az ágy.
Halálra unom ezt a fehér szobát.  

Túl sok a cső és túl sok a tű.
Túl sok a gyógyszer és túl keserű.
Csak az nincs, ami a lényeg.
Hé, nővér, nem ott fáj, ahol nézed…    

Essünk végre túl a gyógyszereken.
 Rajtam más nem segít, csak egy gyógyszerelem.
 Szab-szab-szabad már.
 Hé, nővér, nem ott fáj…
 Essünk végre túl a gyógyszereken.
 Úgyis csak az segít, ha itt vagy velem.
 Gyere, gyere, gyere, gyere már.
 Gyere, gyógyíts!  

Ha majd jönnek a látogatók,
remélem, hoznak valami nekem valót.
De hogyha bármit észreveszel,
ugye a doktornak majd nem mondod el?  

És hogyha végre lemegy a nap,
majd egy-két tennivalód itt is akad.
Gondoskodj rólam! Csak ennyit kérek.
Hé, nővér, nem ott fáj! Ugye érzed?    

Essünk végre túl a gyógyszereken.
 Rajtam más nem segít, csak egy gyógyszerelem.
 Szab-szab-szabad már.
 Hé, nővér, nem ott fáj…
 Essünk végre túl a gyógyszereken.
 Úgyis csak az segít, ha itt vagy velem.
 Gyere, gyere, gyere, gyere már.
 Gyere, gyógyíts!
 Gyere, gyógyíts! Gyere, gyógyíts!
 Gyere, gyógyíts! Gyere, gyógyíts!
 Gyere, gyógyíts meg!

Játszd újra, Sam! Hosszú út van még.
Segíthetnél, hogyha fáradnék.
Ahogy más napokon,
mikor minden rádión
rég csupa olcsó zene szól.  

Játszd újra el! Sose hallom már.
Hogyan is volt? As The Time Goes By.
Megy a gép, fogy a film
idők sötét vásznain,
amíg ébred a hajnal odakinn.    

 Lesz egy város majd, ahol adnak egy kávét.
 Ez itt zárva van. Egy lámpa sem ég.     

  Hányszor volt már ilyen éjjel,
  ne is kérdezd, nem tudom.
  Hányszor ért a reggel ugyanígy az utakon…
  Szalad a föld, fut az ég.
  Megint minden feketébb.
  Akit vártak, régen hazaért.  

Játszd újra, Sam! Kezdjünk még egy dalt,
az legalább félig ébren tart.
Tudod, rég aludnék,
ha már otthon lehetnék.
De félek, távol vagyok még.     

  Hányszor volt már ilyen éjjel,
  ne is kérdezd, nem tudom.
  Hányszor ért a reggel ugyanígy az utakon…
  Szalad a föld, fut az ég.
  Megint minden feketébb.
  Akit vártak, régen hazaért.

Fáradt vagyok. Aludnom kell.
Mi van máshol, nem érdekel.
A hang meg a fény maradjon kinn.
Becsukom az ablakaim.  

Kihúztam rég a telefonom.
Antennáim kikapcsolom.
Nem veszem már, ha jön az adás.
Mondjuk úgy, hogy áramkimaradás.    

 Egy másik térbe költöztem át.
 Bármerre fordulhat most tőlem a világ.
 Ajtómon
  kint van a tábla, hogy nem vagyok bent.
  Volt itt egy vendég, de már ő is hazament.
  Senki nincs itthon. Ne csöngess tovább!
  Neked is jóé-jóé-jóéjszakát!  

Nem tudom még, meddig lesz így,
de ma ez kell. Hátha segít.
Amíg nem hívlak, ne is keress.
Senki akarok lenni és fölösleges.    

 Egy másik térbe költöztem át.
 Bármerre fordulhat most tőlem a világ.
 Ajtómon
  kint van a tábla, hogy nem vagyok bent.
  Volt itt egy vendég, de már ő is hazament.
  Senki nincs itthon. Ne csöngess tovább!
  Neked is jóé-jóé-jóéjszakát!

Video

Hűvös a város, és az este hideg.
Unom a csöndet, mégse tudom, kinek is szóljak.
Mindenki valakié.
Össze ne dőljön, támasztom a falat.
Sokezer lány van, mégsincs aki szabad, ha kéne.
Mindenki valakié.    

Rendben. Nem ez a baj.
 Belül van a zűrzavar.
 Ha ez így marad, sehogyan nem lesz jó.
 Nincs út visszafelé.
 Megint pár nap az ördögé.
 De legalább valaki érezné!  

A holnapba lassan átsodor a zene.
Fene se tudja már, hogy milyen helyeken jártam.
Mindenki valakié.
Nincs, ami nincs. Nem figyelek oda,
s ha fogy a kedvem, elviszem ma haza a hajnalt.
Mindenki valakié.    

Így jó. Nem ez a baj.
 Belül van a zűrzavar.
 Valahol ez a szerep is fáraszt már.
 Nincs út visszafelé.
 Megint pár nap az ördögé.
 De legalább valaki értené!     
  Várj, várj, várj! Nehogy bármit kitalálj!
  Ez csak egy dal. Ez csak egy dal. Semmi se fáj.
  Várj, várj, várj! Nehogy bármit kitalálj!
  Ez csak egy dal. Félre ne értsd! Ne telefonálj!     

Várj, várj, várj! Nehogy bármit kitalálj!
  Ez csak egy dal. Ez csak egy dal. Semmi se fáj.
  Várj, várj, várj! Nehogy bármit kitalálj!
  Ez csak egy dal. Félre ne értsd! Ne telefonálj!
  Várj, várj, várj! Nehogy bármit kitalálj!
  Ez csak egy dal. Ez csak egy dal. Semmi se fáj.
  Várj, várj, várj! Nehogy bármit kitalálj!
  Ez csak egy dal. Félre ne értsd! Ne telefonálj!

Fogalmad nincsen – lefogadom –
mi az, hogy fázni a szigorú napokon,
amíg nem láttad,
(hogy) Moszkvában milyen a tél.
Magadba döntöd a tüzes teát,
és úgy érzed, megfagysz, ha senki se ölel át.
A szíved is jégcsap,
s egy érintésre eltörnél.
 De mindig van néhány jó barát,
 aki rádnéz és mindent lát.
 Máris kéznél a gyógyital,
 s egy óra múlva a lelkét bízza rád.     

  Mindegy mit vetít a híradó.
  Filmen úgysem látható,
  milyen könnyen olvad a jégvilág.
  Tölts még egy kortyot és jól figyelj!
  Tudod, nem gyakran mesélem el,
  milyenek voltak
  a vodkaparti éjszakák.  

A városon függöny. Szövi a szél.
Párás az ablak. Hó, ami belefér.
Idebent játszunk,
kézről kézre jár a gitár.
Fekszem az ágyon. A lány csodaszép.
Nikita, mondjuk, mert nem tudom a nevét.
Folyton kérdez.
Néha majdnem értem is már.
 Nincs titok. Ő is jó barát.
 Épp csak rádnéz és mindent lát.
 Máris kéznél a gyógyital,
 s egy óra múlva a lelkét bízza rád.     

  Mindegy mit vetít a híradó.
  Filmen úgysem látható,
  milyen könnyen olvad a jégvilág.
  Tölts még egy kortyot és jól figyelj!
  Tudod, nem gyakran mesélem el,
  milyenek voltak
  a vodkaparti éjszakák.

Odalenn a víz egy csónakot húz.
A köveken ülve bámulom.
Mozdulatlan ég. Csupa csönd a szél.
A világ egy felhő a vállamon.
 A stúdióból jöttem el
 tele fáradt hangokkal.
 Távolodva mindentől.
 Talán ebből is lesz dal.     

  Látom, te is szökevény vagy.
  Keresel bármit, vagy csak a vér hajt?
  A régi álom, hogy szabadon jó,
  hátha ez a nap az utolsó.  

Gyere, menjünk el valahová.
Gyalog a száraz tengeren.
Poros itt a reggel. Ez egy régi út.
Ahová ez vinne, azt ismerem.
 A holnapokból érkeztem
 tele fáradt hangokkal.
 Egy kis időre tűnjünk el.
 Játsszuk el, hogy itt voltam.     

  Látom, te is szökevény vagy.
  Keresel bármit, vagy csak a vér hajt?
  A régi álom, hogy szabadon jó,
  hátha ez a nap az utolsó.    

Csak azt mondd meg, hogy mi van itt.
Te hátha sejtesz valamit,
én meg nem. Áruld el.
Épp tegnap láttam egy igazit,
és éjjel majdnem hazavitt
élesben. Nem mentem.
 Mondd meg, hogy van ez. Csak ülsz itt és valahogy jó.
 Máskor jön valaki és órákig ömlik a szó.     

És a vége az ugyanaz minden nap.
  Mennél már haza, de nem hagynak.
  Szólj, te tudod-e, mit tudhat ez a hely,
  hogy a vége az ugyanaz minden nap.
  Zaj van és füst van és itthon vagy.
  Szólj, te tudod-e mit tudhat ez a hely,
  hogy soha nem enged el.  

Áldás a hűvös italon.
Tudod, én ma csak sörben utazom.
Még egy kell. Még egyszer.
 Néha semmi nincs, csak ülsz itt és valahogy jó.
 Máskor jön valaki és órákig ömlik a szó.     

És a vége az ugyanaz minden nap.
  Mennél már haza, de nem hagynak.
  Szólj, te tudod-e mit tudhat ez a hely,
  hogy a vége az ugyanaz minden nap.
  Járnak a körök és elfogynak.
  Más is keresi, mit tudhat ez a hely.     

Zaj van és meleg, a füst is száll.
  Árad a zene, de hangos már.
  Régen tüzes a szék. A pénzed sem elég.
  Későre is jár, meg várnak is rád.
  Gond lesz, hogy megmagyarázd.
  Százszor búcsúzol el, hogy most menni kell,
  valami mégis visszatart.
  Valami mégsem enged el.
  Valamit tudhat ez a hely.

Ne várd, hogy jön a nagy ász,
a titokzatos varázsló,
kimond egy mágikus szót
és máris minden megint jó.
 Ha van titok, ami följebb emel,
 és él, aki tudja,
 soha nem mondja el.  

Ne várd, hogy megkapod azt
egy daltól, amit szeretnél.
Ma már egy egyszerű ritmus is
fontosabb a szövegnél.
 Kezed, ha nyújtod, mire ideér, már
 nem én fogom át.
 Majd egy holnapi sztár.     

Nagy az út. Ne keress,
  ha eltűnök egy dal közepén.
  Zene volt, zene lesz.
  Legfeljebb már nem az enyém.
  A színpad sosem üres.
  Minden napra akad egy show.
  Lesz majd, akit szeress.
  A jegy már megváltható.  

Ne hidd, bárki is jön,
hogy érted van és neked szól.
Sosem az őszinteség,
csak az annak hangzó fizet jól.
 Hogy láss, hogy érezz,
 hogy legyen varázs,
 hazudtam én is.
 Csak máshogy, mint más.     

Nagy az út. Ne keress,
  ha eltűnök egy dal közepén.
  Zene volt, zene lesz.
  Legfeljebb már nem az enyém.
  A színpad sosem üres.
  Minden napra akad egy show.
  Lesz majd, akit szeress.
  A jegy már megváltható.
  
  A színpad sosem üres.
  Minden napra akad egy show.
  Lesz majd, akit szeress.
  Ahogy és ameddig jó.

Hajnalban végre úgy aludt el,
hogy pár óra múlva ébredni kell.
Szép volt és forró.
Törékeny kép.
Törékeny álom.
Egy könnyű mozdulat
és máris felriad,
ahogy régen,
és zavarba hozza, ha nézem,
így, ahogy nem látja más.  

Ma egész nap mentem.
Őrölt a gép.
Összejött minden.
Mit mondjak még?
Túl sok a méreg.
Túl sok a zaj.
És végül az ember mindent hazavisz.
Nem fordulhat vissza a lépcsőn,
hogy máskor, egy jobb napon jöjjön,
ha újra nincs semmi baj.    

Ne kérdezd, nem tudom, mi bánt.
 Legyőzőm, holnapra nem viszem át.
 De most jó, hogy egy jó barát mellett jókat hallgatok itt.
 Van olyan nap néha, amin asszony nem segít.    

Ne kérdezd, nem tudom, mi bánt.
 Legyőzőm, holnapra nem viszem át.
 De most jó, hogy egy jó barát mellett jókat hallgatok itt.
 Van olyan nap néha, amin asszony nem segít.
 De most jó, hogy egy jó barát mellett jókat hallgatok itt.
 Van olyan nap néha, amin asszony nem segít.
  Van olyan nap, van olyan nap, van olyan nap,
  amin asszony nem segít.
  Van olyan nap, van olyan nap, van olyan nap,
  amin asszony nem segít…

Ajtaján másik zár.
Ehhez úgyse jó a kulcsom,
minek őrzőm már?
Ha élne még a régi szám,
meg se ismerné a hangom,
hogyha felhívnám.
A szállodán
ugyanaz a por, mint régen.
Tudod, ezt meséltem néhány éve már.
Furcsa kép.
Szinte látom, ha megjelennék,
ő csak nézne rám,
én meg nem tudom, mit mondanék.
 
 Annyi minden történt.
 Annyi minden változott.
 És veszteség mind, amit könnyen hagytam ott.
 Annyi minden történt.
 Annyi minden változott.
 De ha lehetne, még visszahoznék pár napot.  

Értené, vagy elhinné,
hogy egy csavargó, az nem lehet
soha senkié.
De bántaná, hogy nem jött rá,
milyen nyugtalanság indít
mindig máshová.
S ha mondanám
mindazt, ami nekem itt fontos,
nézne rám, hogy biztos
egy másik bolygón lakom.
Jó ez így.
De ha volna egy kis időm még,
talán felhívnám.
Csak hogy tudjam, mit éreznék.
 
 Annyi minden történt.
 Annyi minden változott.
 És veszteség mind, amit könnyen hagytam ott.
 Annyi minden történt.
 Annyi minden változott.
 De ha lehetne, még visszahoznék pár napot.
  
  (Máshogy élném. Újra kezdeném….)
 
 Annyi minden történt.
 Annyi minden változott.
 És veszteség mind, amit könnyen hagytam ott.
 Annyi minden történt.
 Annyi minden változott.
 De ha lehetne, még visszahoznék pár napot.

Álltam a huzatos hallban.
Fáradt és idegen voltam.
Nem volt, aki hozza a kulcsom.
A portás aludt a pulton.
Lassítva ébredt.
Árthat a nagy rohanás.  

Mondtam, ha lendít a bolton,
pár napig most itt leszek otthon.
Nézett üveges szemmel.
„Viccelsz? Nézz körül, ember.
Ezek csak házak.
Az otthon, az valami más.”    

Később a bárban egy helybeli lány
 tudta, hogy egy mosoly több a szavaknál.     

A zenekar játszott. Csupa régi dal szólt.
  És valamit éreztem, ami igazi volt.
  Áruld el, kértem, csak a neved talán.
  Campari, juice – mondta és nevetett rám.  

Jártam a hajnali várost.
Újból nem voltam álmos.
Utcák ébredő fényben.
Néztem és azt hittem, értem.
Ezek csak házak.
Az otthon, az valami más.  

Tíz év úton és közben.
Lassan megtelik a könyvem.
Végiggondolom sorban,
hányszor hány helyen laktam.
Házak és házak.
Az otthon, az valami más.    

Akkor, ott jó volt, hogy látta a lány,
 egy mosoly sokkal több lehet a szavaknál.     

A zenekar játszott. Csupa régi dal szólt.
  És valamit éreztem, ami igazi volt.
  Ha asztalod, ágyad akad ott, ahol jársz,
  hívhatod otthonnak, de az valami más.
  A zenekar játszott. Csupa régi dal szólt.
  És valamit értettem, ami egyszerű volt.
  Ha asztalod, ágyad akad ott, ahol jársz,
  hívhatod otthonnak, de az valami más.

Megszoktad már, hogy melletted él
és melletted áll, ha más nem.
Megszoktad már, ahogy átölel,
hogy bármi a baj, az múljon el.
És nem vetted észre, hogy álmai ezerfelé szóródnak szét.
Ha ránézel, látod-e, érzed-e, tudod-e még,
mennyire szép?  

Ha nem volna ő,
ha nem vigyázna rád,
sodródnál most is, ahogy gördül a kő,
hogy hová, azt nem tudnád.
Ha nem volna ő,
ha nem figyelne rád,
sodródnál újra mindenfelé,
ahonnan nincs tovább.  

Volt olyan év, volt olyan út,
amit pokolnak hívsz, ha eszedbe jut.
Mindenki eltűnt, aki segíthetett.
Ő félt, ahogy féltél, de ott volt veled.
És nem vetted észre, hogy álmai ezerfelé hullanak szét.
Ha ránézel, látod-e, érzed-e, tudod-e még,
mennyire szép?  

 Ha nem volna ő,
ha nem vigyázna rád,
sodródnál most is, ahogy gördül a kő,
hogy hová, azt nem tudnád.
Ha nem volna ő,
ha nem figyelne rád,
sodródnál újra mindenfelé,
ahonnan nincs tovább.  

Ha nem volna még.
Ha nem vigyázna rád…

Beléptél az ajtón és bezártad.
A zűrzavar ne jöjjön be utánad.
Sose lesz máshova menekülnöd.
Ez a szoba a várad.  

Azt hiszed, a dolgokat kizártad.
Meglátnak egy láncot és megállnak.
Leülsz az ágyra és egyedül vagy,
ahogy naponta látlak.    

Olcsó, jól tudom,
 minden folytatás.
 Soha eddig egy daltól se lett
 semmi más.  

Ugyanazt a holnapot reméltem,
és ugyanazt a tegnapot nem értem.
Ugyanazt látom és ugyanúgy öl
ugyanaz, ami téged.    

Mit vársz, mit tegyek?
 És áruld el, miért.
 Soha eddig egy daltól se lett
 a csúnya szép.     

Jó hírt mondok: jönnek a gondok.
  Az, ami eddig volt,
  amolyan könnyű séta volt.
  Nincs még vége. Most jön a krémje.
  Lement a híradó.
  Ahogy az máris látható,
  jön az igazi jó.  

Ne csodálkozz rajta, ha szeretnék
kiszállni és elszökni időnként.
Különös távoli szigeteken
járnak álmaim néha.    

Mit vársz, mit tegyek?
 És áruld el, miért.
 Soha eddig egy daltól se lett
 a csúnya szép.     

Jó hírt mondok: jönnek a gondok.
  Az, ami eddig volt,
  amolyan könnyű séta volt.
  Lement a híradó.
  Ahogy az máris látható,
  tisztán látható,
  a helyzet bíztató.
  Jön az igazi jó.

Mit tudom én, hogy melyik út hová vezet.
És mit tudom én, hogyan is volna jó.
Kit zavar az, ha nem sikerül egy-egy napom,
míg az élet zajlik mellettem?  

Orvosok és szomorú tudós fejek
mondanak rám örökös átkokat,
hogy túl sok ez is, meg túl sok az is, amit teszek,
de a lényeg,
hogy az élet zajlik mellettem.    

Míg a szerelem végleg el nem fárad,
 (legyen jó, jó, jó!)
 tölts velem egy éjjelt – mondjuk nálad.
 (ahogy jó, jó, jó.)
 A reggel felébreszt.
 Egy kávé épp elég lesz.
 Nekem nem kell több útravaló.  

Senki se tudja, ha nem leszek, hová leszek,
és voltam-e már, amikor nem éltem még.
Egy örökmozgó városi bolygó vagyok.
És az élet zajlik mellettem.    

Míg a szerelem végleg el nem fárad,
 (legyen jó, jó, jó!)
 tölts velem egy éjjelt – mondjuk nálad.
 (ahogy jó, jó, jó.)
 A reggel felébreszt.
 Egy kávé épp elég lesz.
 Nekem nem kell több útravaló.  
 Míg a szerelem végleg el nem fárad,
 (legyen jó, jó, jó!)
 tölts velem egy éjjelt – mondjuk nálad.
 (ahogy jó, jó, jó.)
 A reggel felébreszt.
 Egy kávé épp elég lesz.
 Nekem nem kell több  útra útravaló.     

(Érezz! Így a jó!)   ha elalszol
  (Így jó! Így a jó!)    ha felébredsz
  (Érezz! Így a jó!)   nem akarok többet
  (Így jó! Így a jó!)    kevesebb nem elég
  (Érezz! Így a jó!)   legyen ez szép
  (Így jó! Így a jó!)    akarom még
  (Érezz! Így a jó!)
  legyen minden nap más
  útravaló…

Nincs időm.
Fekszem a fűben.
Nézem itt ezt a felhőt az égen.
Nem mozdul el.
Csak lebeg.
Egy fél napja már.
Fontos vagy.
De fontos a csönd is.
Most lenn vagyunk.
Voltunk már fönt is.
Mégsem tudom, mi a titok.
Majd később.
Talán.

Ne légy kemény.
Nem úgy vagy erős.
Mi változik, ha győz, aki győz?
Engem is elhagytak már.
Rád is számoltak már.
Gyere, álljunk tovább.  

Dolgod van. Épül a házad.
Felnőtt leszel. És sebzett. És fáradt.
És nem tudod már, aki elmegy,
az miért megy el.
És ha nem lesz majd, aki megvesse ágyad,
és a félelem az estékhez szárad,
legyőzöd. Tudom.
Csak félek,
hogy nincs győzelem.    

Ne légy kemény.
Nem úgy vagy erős.
Mi változik, ha győz, aki győz?
A nyárban ott van az ősz,
A fagyban olvad a hó.
Gyere.
Menjünk tovább.

Vannak útjaid,
amikről nem tud más.
Őrzöd a titkaid.
Így van rendben.
Látom a napjaid.
Örökké száguldás.
Fontos, hogy benne légy
minden percben.
 Aztán egy semmiség
 napokra földhöz vág.
 Úgy érzed, nincs tovább.
 És jössz és kérdeznél,
 de már a kezdetnél
 rohansz, hogy máshol várnak rád.     

Mi van a szíved mélyén?
  Mondd el egyszer.
  Jó lenne tudni.
  Segíts megértenem,
  mi van a szíved mélyén.
  Mondd el egyszer.
  Úgy, ahogy érzed,
  így tizenhat évesen.  

Mindent elhiszel
s nem hiszel semmit sem.
Minden végleges,
mégsem az semmi.
Így vagy – és így van jól –
üvegből, csillagból,
és jó, hogy csak most tanulsz
másból is lenni.
 Szeretni szeretnél,
 és bármit megtennél,
 hogy másnak is fontos légy.
 Aztán, ha biztos már,
 akármit áldoznál,
 ha mindent újra kezdhetnél.     

Mi van a szíved mélyén?
  Mondd el egyszer.
  Jó lenne tudni.
  Segíts megértenem,
  mi van a szíved mélyén.
  Mondd el egyszer.
  Úgy, ahogy érzed,
  így tizenhat évesen.

A zsúfolt kompokon, fenn északon,
a jeges partoknál,
mindig olcsó volt az alkohol.
Vették kartonszám.
Délutánra minden tengerész
nagy hős volt már és nagy utazó.
És csak úszott a berúgott
viking hajó.  

Aki élt még este, összegyűlt
lenn a színpadnál.
Együtt énekeltek, utas és matróz.
S a szigorú kapitány
pontban éjfélkor odajött,
most azt játszd el, hogy „No woman, no cry”.
Ha nincsen asszony, nincsen sírás.  

Messze és régen,
de még most is érzem,
volt valami forró
az izlandi szélben.
Messze és régen,
így volt vagy mégsem,
olyan mindegy, ha így volt jó.    

Matróznak lenni túl bonyolult,
 a szárazföldre vezet minden viziút,
 és ha kinn van a parton, nincs soha pardon,
 csoda az, ha megtakarít fél dollárt.
 Valahova vinni kell a menyasszonyát,
 meg a csizma, az ékszer, az új kabát.
 És ahány kikötő, ugyanannyi nő,
 pedig örök szabály:
 no woman, no cry.  

Messze és régen,
de még most is érzem,
volt valami forró
az izlandi szélben.
Messze és régen,
így volt vagy mégsem,
olyan mindegy, ha így volt jó.

Nézd, előkerült egy másik kép,
amiről azt hittem, elveszett rég.
Egy teraszon ülsz, megy le a nap, és készül az eső.
A háttérben a tenger és a zsúfolt kikötő.
Az utcákon éjjel mindig zene szólt.
Majd nézzük meg egyszer, így van-e még.
Hogy mit mond a doktor, ne hallgasd. Butaság.
Meggyógyulsz, tudom. Vigyázok rád.     

És táncolsz, ahogy régen.
És nézik, ki ez a lány.
Olyan szép, hogy biztosan álmodunk már.
S ha a vándor az égben
Mégse túl szigorú,
A holnap már nem lesz szomorú.  

Nincs semmi baj. Éveken át
Annyi minden féle volt már a világ.
Okosabb vagy, úgy hiszem, mint hogy többé ne remélj.
Meggyógyulsz, tudom. Soha ne félj.     

És táncolsz, ahogy régen.
És nézik, ki ez a lány.
Olyan szép, hogy biztosan álmodunk már.
S ha a vándor az égben
Mégse túl szigorú,
A holnap már nem lesz szomorú.
A holnap már nem lesz szomorú.

A kristálygömb az asztalon állt.
Csak lassan szokta a szemem a félhomályt.
Halk zene jött a függönyön át.
Keleti illatok könnyű füstje szállt.
Tudod, kezdetben kicsit reszkettem.
Ilyen helyzetben nem voltam még.  

Ott ült sűrű fátyolban,
és fogta a kezem mozdulatlan
a jósnő.
A legjobb jósnő.
Érintése hűvös volt,
nem tudom meddig egy szót sem szólt
a jósnő.
Végül annyit mondott, hogy közel az idő.  

Értettem, hogy mit jelent.
Hónapok óta sejtettem a hírt.
Már képzeltem, belegondoltam,
hogy ezt hallom, csak nem tudtam, hogy így.
Tudod, kezdetben kicsit reszkettem.
Ilyen helyzetben nem voltam még.  

Ott ült sűrű fátyolban,
és fogta a kezem mozdulatlan
a jósnő.
Egy igazi jósnő.
Érintése hűvös volt,
nem tudom meddig egy szót sem szólt
a jósnő.
Végül annyit mondott, hogy itt van az idő.  
Ott ült sűrű fátyolban,
úgy, ahogy mindig álmodtam,
a jósnő.
Egy mesebeli jósnő.
Érintése hűvös volt,
átölelt, és egy szót sem szólt
a jósnő.
És amit ő tud, azt tudja igazán.  

A hosszú hűvös hajnalban
már álmodott, amikor otthagytam,
a jósnő.
Nem is volt olyan jó nő.
Én sejtettem, hogy így lesz majd,
ő látta előre, hogy eddig tart,
azért jósnő.
Vagy néha ő se tudja, hogy mit hoz a jövő.

Fűszer cseppenként.
Egy falat édes desszertként.
Pár korty hűvös bor,
de a legjobból.
Társaság esténként.
„Hogyan lesz”, és „hogy történt”.
Néha szelíd ölelés van
kora hajnalban.
És a hajnal is szép.
Szerettem, aki megmutatta,
az őrületet hol hagyjuk abba,
mielőtt tönkre zúzna egy semmiség.
Most nem szólsz, és én nem tudom,
nem untatlak-e még.
Azt hiszem, hogy sejted a lényegét.    

 A varázs nem múlt el.
 Őrzöm úgy, ahogy érzem.
 Nagy tévedéseken átsegít talán.
 A varázs nem múlt el.
 Aki hozta, az aki nincsen,
 aki nincsen már.  

Eltűnt, mint annyian.
Azt kívánom, bárhol van,
bárki, aki gondol rá,
legyen jó hozzá.
Látom önmagam
tükröződni másokban,
de minden állomás
csak egy villanás.
Csak egy látomás.
Szerettem, aki megtanított,
nem elég, hogy jártam itt-ott,
fönt vagy lent, nem túl sok a különbség.
Most nem szólsz, és én nem tudom,
ha bármit mondanék,
csak elhinnéd, vagy tényleg értenéd.    

 A varázs nem múlt el.
 Őrzöm úgy, ahogy érzem.
 Nagy tévedéseken átsegíthet még.
 A varázs nem múlt el.
 Aki hozta, az aki nincsen,
 aki nincsen rég.

Szerettem, aki megtanított,
nem elég, hogy jártam itt-ott,
fönt vagy lent, nem túl sok a különbség.
Most nem szólsz, és én nem tudom,
ha bármit mondanék,
csak elhinnéd, vagy tényleg értenéd.    

 A varázs nem múlt el.
 Őrzöm úgy, ahogy érzem.
 Nagy tévedéseken átsegít talán.
 A varázs nem múlt el.
 Aki hozta, az aki nincsen,
 aki nincsen már.
 A varázs nem múlt el.
 Őrzöm úgy, ahogy érzem.
 Nagy tévedéseken átsegít talán.
 A varázs nem múlt el.
 Aki hozta, az aki nincsen rég,
 aki nincsen már.
 Aki nincsen rég.
 Aki nincsen már.