Végre itt vagyunk. Gyere, öltözz át,
Néhány óra már csak az éjszakánk.
Azt hiszem, ma történt valami,
amit én sem hiszek el.
Egyszemélyes földrész az enyém,
De add, hogy ne legyen.  

Téged ünnepelt ma a társaság.
Én csak bámulom, ahogy néznek rád.
Az se biztos még, hogy akarom,
ami történt ma velem.
Egyszemélyes földrész az enyém.
Add, hogy ne legyen.    

 Egyszemélyes föld, egyszemélyes ég,
 de elférne valaki még.
 Egyszemélyes út, de fordulhat-e úgy,
 hogy érinti valakiét?
  Rajtam a jel: örök átutazó.
  Valahogyan mindig máshol a jó.
  De kinek mutatom, ha néha van még látnivaló?  

Végre egymagunk. Nincs senki más.
Végiggondolom, mi a folytatás.
Azt hiszem, ma történt valami,
amit én sem hiszek el.
Egyszemélyes földrész az enyém.
Add, hogy ne legyen.    

 Egyszemélyes föld, egyszemélyes ég,
 de elférne valaki még.
 Egyszemélyes út, de fordulhat-e úgy,
 hogy érinti valakiét?
  Rajtam a jel: örök átutazó.
  Valahogyan mindig máshol a jó.
  De kinek mutatom, hogyha van még néha,
  kinek mutatom, hogyha van még néha,
  neked mutatom, hogyha van még látnivaló.

Bármilyen nap sodor
bármilyen csönd felé,
csak neked mondhatom el, ha rám figyelsz,
és éjjel nincs velem
a megszokott félelem,
ha úgy alszom el, hogy átölelsz.  

Reggel itt marad az illatod a párnán,
amikor nincs már a kocsid sem a ház előtt.
Szürke szalagok, kis patakok a járdán,
és a felhőkbe bújva úsznak a háztetők.
 Rossz idő. Csak szerelemre volna jó.
 Ma éjszaka, mondd, milyen évszak várható.  

Ez a nap többször úgyse jön.
Elveszik végleg, ha elköszön.
Ha vársz, nem lesz a tiéd.
Ez a nap kétszer úgyse lesz.
Csak ma ölel vissza, akit átölelsz.
Ha vársz, nem lesz a tiéd.  

 Rossz idő. Csak szerelemre volna jó.
 Ma éjszaka, mondd, milyen évszak várható.  

Ez a nap többször úgyse jön.
Elveszik végleg, ha elköszön.
Ha vársz, nem lesz a tiéd.
Ez a nap kétszer úgyse lesz.
Csak ma ölel vissza, akit átölelsz.
Ha vársz, nem lesz a tiéd.  

Reggel itt marad az illatod a párnán.
de estefelé már hiányzol, és így a jó.

A nyűgös szerdai utcán százegy bajom volt.
Ha parkolni kéne, nincs hely, vagy az aprópénz a gond.
Kétségbe esve nézem, hátha meglát egy ismerős,
vagy körbe-körbe járok, mint egy eltévedt eszelős.
Hendrix dübörög újból a lestrapált hangszórón.
Hé, Dzsó! Hol jó?  

A sarkon túl csoda történt. Éppen üres egy hely.
Beállnék, de jön egy szekrény és rámszól, hogy húzzak el.
Még annyit vet oda lustán, ha rosszat szólsz, haver,
nem érdekel, ki voltál, majd azt nézd meg, ki leszel!
Hendrix dübörög újból a lestrapált hangfalon.
Hé, Dzsó! Hol jó?    

Este az ágyamon álmodom én is.
 A szobában senki csak én.
 Úgy hallom mégis, mintha valaki szólna.
 Nem hittem el, de tényleg a pénz beszél.  

Mondják, a zűrzavar hosszú, de egyszer véget ér.
Aki látja, mi jön ki ebből, az az unokám lesz, nem én.
A fény az alagút végén már látszik messziről.
De mi van akkor, ha az nem más, csak egy vonat, ami szembe jön?
Hendrix dübörög újból a leszakadt hangfalon.
Hé, Dzsó! Hol jó?

A főkönyvelő ezer számlát vesz elő,
kéne némi pénz.
Reggel átüzent az autószerelő,
kéne némi pénz.
Terem a fán. Mi bánat lehet itt?
Fel se kell másznom. Rázom egy kicsit,
és szépen legurul. Jut is bőven bárhová.  

Nő a két gyerek. Sír az asszony eleget:
kéne némi pénz.
A gázos is keres, meg a bank is ideges;
kéne némi pénz.
Terem a fán. Mi bánat lehet itt?
Neked is jár, hogy kívánj valamit,
ha fordul a kerék. És csak annyit kérdeznék,    

 hova lettél, amikor baj volt és én hívtalak?
 Hova lettél? Valahol várt rád valami fontosabb.
 Igazad volt. Ezen is túl vagy, azon is túl vagy, mi jöhet még?
 Sohasem túl nagy a tét, ha nem a te házad ég.  

Úgy jössz át, mint egy régi jó barát,
aki néha benéz.
Két ital között mondod, minden rendbe jött,
csak kéne némi pénz.
Terem a fán. Mi bánat lehet itt?
Neked is jár, hogy kívánj valamit.
Értelek, tudod. De azt mondd el egyszer még,    

 hova lettél, amikor baj volt és én hívtalak?
 Hova lettél? Valahol várt rád valami fontosabb.
 Igazad volt. Ezen is túl vagy, azon is túl vagy, mi jöhet még?
 Sohasem túl nagy a tét, ha nem a te házad ég.  

Hova lettél, mikor hívtalak?
Válasz van elég.
Nem a te házad ég.

Sokan úgy hívják, Jazztestvér.
A dolgairól ezer legenda él.
Mondják róla, ha józan volna,
ma is sztár lenne még,
és nem csak emlék.  

Mikor híres volt, bámulták,
és varázslat volt, ha a színpadon állt.
Néha lázadt, azt mondta, fáradt,
egyszer végleg kiég,
és nincs bocsánat.  

Ha néha látom őt, megszólítom.
Gyere, utazzunk az időben, úgy mint valamikor.
Én majd az évszámokat,
te meg, ahogyan jönnek, a dalokat mondd.
Igen, az volt a szép, mikor együtt zenélt
pár ilyen régi bolond.
Nincs gond.  

Talán újra összejövünk egy szép nap.
Leporolja más is a hangszerét,
és magunknak, vagy bárkinek, akit ilyesmi érdekel,
megmutatnánk, hogy nincs is vége még.
Várnak a jó zenék.  

Gyere, Jazztestvér, gyújtsunk rá.
Úgy elmennék még valahová.
Annyi minden ért a héten.
Kicsit elvesznék egy másik évben.  

Régi jó gitár. Felhangolom.
Gyere, utazzunk az időben, úgy mint valamikor.
Én majd az évszámokat,
te meg, ahogyan jönnek, a dalokat mondd,
és játsszuk el azt, hogy nem te meg én,
de valaki más a bolond.
Nincs gond.  

Talán újra összejövünk egy szép nap.
Leporolja más is a hangszerét,
és magunknak, vagy bárkinek, akit ilyesmi érdekel,
megmutatnánk, hogy nincs is vége még.
Várnak a jó zenék.

Video

Ajándék délután.
Ma nem megyek sehova már.
Olyan jól elvagyok itt
egy széken az ablaknál.
Odakinn a város igazi, hétköznapi színház.
Ma csak nézem. Játsszon valaki más.  

Utazók, csavargók.
Egy őrült a háztetőn.
Szereplők egy darabból,
amit végignézni nincs időm.
Odakinn a város igazi, hétköznapi színház.
Sosincs vége. Jön majd valami más ezután.  

Ez a kávéház ma hajnalban bezár.
Soha senki se fogja újra kinyitni már.
Az se számít, hova megyünk,
valahol lesz-e újra helyünk,
ami úgy fogad még,
mintha hazamennénk.  

Ha benéznél estefelé,
még tehetnénk egy kört talán.
Figyelnénk az utcazenészt.
Vagy ennénk lenn a kínainál.
De ha nem jössz, nem baj. Valahol úgyis látlak reggel.
El ne tévedj éjjel. Túl sok itt már a szamuráj.  

Ez a kávéház ma hajnalban bezár.
Soha senki se fogja újra kinyitni már.
Az se számít, hova megyünk,
valahol lesz-e újra helyünk,
ami úgy fogad még,
mintha hazamennénk.

Olyan sok, amit látnom kéne még,
és olyan sok, amit újra megnéznék.
Azt mondták, ha nincs baj, sose állj meg útközben,
és most hiányzik, ami elfutott mellettem.  

Barátom, kicsit elfáradtam már,
és a rock and roll – az is tévedés talán.
A jövőbe látni nem tudok, de hátha így lesz jó.
Most sokáig ez a dal lesz az utolsó.  

Majd játszom, mikor érzem,
és tanítom a fiam,
ne úgy éljen, ahogy éltem,
ne is vegyen túl komolyan.
Vagy mindig bolond voltam,
vagy bolond lett a világ.
Tudod, adtam, amit kaptam.
Aki őrzi, adja tovább.    

 Volt néhány év,
 mikor együtt voltam veled.
 Hogy te is velem voltál?
 Nem baj, ha úgy hiszed.  

Majd játszom, mikor érzem,
és tanítom a fiam,
ne úgy éljen, ahogy éltem,
ne is vegyen túl komolyan.
Vagy mindig bolond voltam,
vagy bolond lett a világ.
Tudod, adtam, amit kaptam.
Aki őrzi, adja tovább.  
Majd játszom, mikor érzem.
Majd játszom, mikor érzem, hogy kell… 

Törött szárny, innen most hová mész?
Ennek is vége. Üres már az egész.
Nincs több megoldás. Minden gonoszra fordulna már,
hogyha még maradnál.  

Ne nézz rám. Engem most ne kérdezz.
Ahogy én jártam, az máshogy volt ugyanez.
Nem volt szerencsém. Neked máshogy is fordulhat még.
Talán úgy, ahogy szeretnéd.  

Hazaviszlek, hogyha kérsz,
vagy ha látom, hogy egyedül félsz.
Ha éjjel hideg a ház,
tüzet gyújtok, meg ne fázz.
Vagy hozzám bújhatsz majd,
de ez nem old meg semmilyen bajt.  

Ha tudsz még, azt mondom, repülj el.
Biztosan várnak. Sehová ne figyelj,
kezdd el elölről. Talán máshogy is fordulhat még.
Ez már megtörtént.  

Hazaviszlek, hogyha kérsz,
vagy ha látom, hogy egyedül félsz.
Ha éjjel hideg a ház,
tüzet gyújtok, meg ne fázz.
Vagy hozzám bújhatsz majd,
de ez nem old meg semmilyen bajt.  

Ha tudsz még, azt mondom, repülj el.
Biztosan várnak. Sehová ne figyelj.
Nem volt szerencséd, de máshogy is fordulhat még.
Talán úgy, ahogy szeretnéd.

Tíz perc. Azt mondod, csak tíz perc.
Az miért baj?
Tíz perc. Többet sose késtél sehonnan.
Kifutott a vonat. Zárva van a bolt.
Mindegy mennyit késtél, az az ördög útja volt.
Tíz perc, babám, az ennyit ér.  

Tíz perc alatt élet múlik, élet fakad.
Leszakad egy csillag, feltűnik egy másik.
Ha tíz perc van, van remény.
De ha kifutott a vonat, ha zárva van a bolt,
mindegy, mennyit késtél. Az az ördög útja volt.
Tíz perc, babám, az ennyit ér.    

Ne beszélj most. Ne mesélj most.
 Ülj így, a csöndben mellettem.
 Amit érzel, csak az jöjjön át.
 Ne vitázz most. Ne hibázz most.
 Tíz percnyi csöndet hagyj nekem.
 Azután majd figyelek tovább.  

Tíz perc alatt megnyugszom, és mindent szabad.
Felvihetsz, ha úgy jó. Lehozhatsz, ha úgy jó.
Tíz perc, babám, az ennyit ér.    

Ne beszélj most. Ne mesélj most.
 Ülj így, a csöndben mellettem.
 Amit érzel, csak az jöjjön át.
 Ne vitázz most. Ne hibázz most.
 Tíz percnyi csöndet hagyj nekem,
 hogy azután majd vigyelek tovább.    

Ne beszélj most. Ne mesélj most.
 Ülj így, a csöndben mellettem.
 Amit érzel, csak az jöjjön át.
 Ne vitázz most. Ne hibázz most.
 Tíz percnyi csöndet hagyj nekem.
 Azután majd figyelek tovább.

Szembejött a legszebb lány az utcán.
A hangzavar egy percre csönddé vált.
Aki látta, csak bámult,
ilyen nincs is talán.
Csoda történt egy szombat délután.  

Változott a város, amerre sétált.
Mintha minden könnyebb volna már.
Újra érzi a szívét
egy öreg számtantanár.
Nem is hitte, hogy húsz éve erre vár.    

A képzelet felszáll.
 John Lennon él.
 Dalokat épít
 zajokból a szél.
 Látod, változtam én is.
 Ez régen máshogy szólt.
 Csoda történt egy szombat délután.
 Ragyogott egy lány.
 Jó kedvem volt.  

Erre jött, és tisztább lett az utcánk,
egyszerűbb és élhetőbb a világ.
Voltunk bolondok párszor,
voltunk eldobva már,
de most itt van. Pedig ki tudja, merre jár.    

A képzelet felszáll.
 John Lennon él.
 Dalokat épít
 zajokból a szél.
 Látod, változtam én is.
 Ez régen máshogy szólt.
 Csoda történt egy szombat délután.
 Ragyogott egy lány.
 Jó kedvem volt.

Video

Őrült a haverom megint. Éjjel átjön, és áthoz egy nőt.
Tu-tu-tu-tu-tudod, a tudomány, az tudomány.
Ez a lány
társam a csillagok szerint.     

 Pár sör, azután megy a megfejtés.
 Mondanám, de már túl nagy zaj van,
 be ne égj valami súlyos buliban.    

 Ez a nő túl sokat magyaráz.
 Az a gáz, hogy nélküle nagy a ház.
 Ledarál és összerak, hogy légy erős.
 Testvér, baj van.
 Ez a nő szélvihar szerető.
 Viszi majd mind, ami vihető.
 Nekem ő valahonnan ismerős.
 Mindegy, honnan.  

Félek, beleállsz nagyon. (Beledőlsz nagyon.)
Félek, valahogy nem figyelsz rám. (Sose hallgatsz rám.)
Tu-tu-tu-tu-tudom, a tudomány, az tudomány,
de a lány
elszáll egy bizonyos napon. (Ahogy eddig mind.)     

 Pár sör, azután megy a megfejtés.
 Csoda vár.
 Csoda száz és száz van.
 Buta dal. Valaki mindig belehal.    

 Ez a nő túl sokat magyaráz.
 Az a gáz, hogy nélküle nagy a ház.
 Ledarál és összerak, hogy légy erős.
 Testvér, baj van.
 Ez a nő szélvihar szerető.
 Viszi majd mind, ami vihető.
 Nekem ő valahonnan ismerős.
 Mindegy, honnan.    

 Ez a nő túl sokat magyaráz.
 Az a gáz, hogy nélküle nagy a ház.
 Ledarál és összerak, hogy légy erős.
 Testvér, baj van.
 Ez a nő szélvihar szerető.
 Viszi majd mind, ami vihető.
 Nekem ő valahonnan ismerős.
 Szédült voltam.
 (Khmm…khmm…)
 Ez van.

Dolgok, amiket félbehagytam.
Vonatok, amiket lekéstem valahol.
Közös kép, amiről hiányzom.
Vagy egy dal, ami sohasem készült el.
 Kimaradt út.
 Elmaradt tervek és
 elveszett napok.
 Egy el se kezdett ölelés.     

  Mind összegyűjtöm egyszer,
  és átadom, valahogy lásd,
  bolond hányszor, és hogyan is voltam.
  Próbáljunk meg valami mást.
  Játsszuk, hogy ez a dal nincsen.
  Nem kell, ha közelebb bújsz,
  ez a félig kitalált,
  félig meg sem született blues.  

Számok, amiket mégsem hívtam.
Ötletek, amik elégtek valahogy.
Szerelem, ami lehetett volna.
Vagy egy ház, ami sohasem épült fel.
 Súly maradt mind.
 Hordozom mindig, és
 minden ugyanaz.
 Újra kezdett keresés.     

  Mind összegyűjtöm egyszer,
  és átadom, valahogy lásd,
  bolond hányszor, és hogyan is voltam.
  Próbáljunk meg valami mást.
  Játsszuk, hogy ez a dal nincsen.
  Nem kell, ha közelebb bújsz,
  ez a félig kitalált,
  félig meg sem született blues.     

A csúcs. Látod majd, ha fenn leszel,
a csúcs, az mindig magányos hely.
Küzdöttél végig, évekig,
hogy ott állj majd egyedül.
Hős vagy. És fáradt.
De megcsináltad végül.    

 Győztél. Most sírj.
 Nem baj, hogy látnak.
 Repültél. Ragyogtál,
 de holnap már azt mondják, tegnap
 sírtál, most győzz.
 Újból és újból.
 Ez is szép.
 Ez is így van jól.  

Míg veled álmokat élhet át,
aki néz, mindig várja az új csodát.
Nem tudja, hány nap, mennyi áldozat,
hogy még magasabbra érj.
És hányszor belehaltál,
hogy te vagy a legjobb a végén.    

 Győztél, most sírj.
 Holnap már más fog.
 Repültél, ragyogtál,
 de itt van már,
 aki mást mond, máshogy.
 Sírtál, most győzz.
 Próbáld meg újból.
 Örökké.
 És ez így van jól.    

 Győztél, most sírj.
 Engedd, hogy jöjjön.
 Repülj még, ragyogj még,
 Úgysincs jobb se égen, se földön.
 Sírtál, most győzz.
 Még egyszer. Újból.
 A dal a tiéd,
 de rólunk szól.

Faltól falig járok a sötétben. Mintha súlyos köveket hordoznék.
A tévét, a rádiót kikapcsoltam. Az sem menedék.
Hajnal van, és nem jött haza még.        

   Egy szót se szólt, hogy hova ment,
   csak hallottam, hogy kattan a zár.
   Még láttam futni odalent,
   ahol máskor mindig villamost vár.
   Apró dolgok voltak. Semmi komolyabb.
   Máskor nincs harag. Máskor annyit ér.
   Most tudja, hogy éppen a szivem szedi szét,
   de itt van a hajnal, és nem jött haza még.  

Faltól falig járok a sötétben.
Mintha súlyos köveket hordoznék.
A tévét, a rádiót kikapcsoltam. Az sem menedék.
Hajnal van, és nem jött haza még.
Faltól falig járok a sötétben.
Mintha ébren valami rosszat álmodnék.
A tévét, a rádiót kikapcsoltam. Az sem menedék.
Hajnal van, és nem jött haza még.     

   Vagy nem nekem volt igazam,
   vagy nála robbant rosszul egy szó.
   Vagy ő vette túl komolyan,
   vagy én. De most már ez mire jó.
   Köznapi dolgok voltak. Hányszor belefér.
   Máskor nincs harag. Máskor annyit ér.
   Most tudja, hogy éppen a szivem szedi szét,
   de itt van a hajnal, és nem jött haza még.  

Faltól falig járok a sötétben.
Mintha súlyos köveket hordoznék.
A tévét, a rádiót kikapcsoltam. Az sem menedék.
Hajnal van, és nem jött haza még.
Faltól falig járok a sötétben.
Mintha ébren valami rosszat álmodnék.
A tévét, a rádiót kikapcsoltam. Az sem menedék.
Hajnal van, és nem jött haza.
Hajnal van, és nem jött haza.
Hajnal van, és nem jött haza még.

Megjöttem.
Megint egy út, amivel nem volt szerencsém.
Nem volt ott, aki azt írta, hogy vár.
Mit mondjak?
Akivel száz ilyen nem volt, az keveset élt.
Ez történt, de nem ezen múlik a hét.    

 Házibuli nálam. Összejövünk páran.
 Valaki áthozott valami átkozott csodazenét.
 Mindenkire ráfér. Jöjjön, aki ráér.
 Valamit főzök is. Nyer, aki eltalálja,
 mi az ebéd.  

Szép nap van.
Ha nem esik, ülhetünk a kertben is, ahogy jó.
A lányok külön csapat. Ott végig rólunk folyik a szó.
Bort hozzon, aki azt kérne, mert a többi az ajándék.
Jól leszünk, azt tudom.
Hogy meddig, azt meg tudja az ég.  

 Házibuli nálam. Összejövünk páran.
 Valaki áthozott valami átkozott csodazenét.
 Csönd is lehet néha, de nem fogy el a téma,
 míg körbe nem jár még a hajnali kávé, ha
 oda nem ég.    

 Házibuli nálam. Összejövünk páran.
 Valaki áthozott valami átkozott csodazenét.
 Mindenkire ráfér. Jöjjön, aki ráér.
 Valamit főzök is. Nyer, aki eltalálja,
 mi az ebéd.
 Házibuli nálam. Összejövünk páran.
 Valaki áthozott valami átkozott csodazenét.
 Csönd is lehet néha, de nem fogy el a téma,
 míg valaki hozza a hajnali kávét,
 hacsak oda nem ég.     

   (Házibuli nálam.
   Összejövünk páran.
   Lehet, hogy átszól a szomszéd.
   Behívjuk őt is.
   Mért dúlna mindig?
   Lazuljon ő is.
   Holnap mi lesz, tudja az ég.
   Holnap hogy lesz, tudja az ég.
   Milyen nap jön holnap,
   tudja, ha tudja, az ég.)

Hé, hova vágtatsz, ember?
Lehagyod az arcod, úgy rohansz.
Nem ott jársz, bárhova érsz.
Értem. Tönkrezúzna
lemaradni sok száz semmiről.
Legyen úgy.
Elmagyaráznom hosszú volna.    

 Jó, ami nem rossz.
 Rossz, ami nem jó.
 Mindig az van másképp, ugyanúgy
 És az út csak körbejár.
 Drága az olcsó.
 A fagyos is forró.
 Vak mozi a hosszú robogás,
 nehogy lásd,
 (hogy) semmi nem lesz soha más.  

Hé, gyere, dőljünk hátra.
Csatold le az órád. Nincs idő.
Kicsit légy eldobott kő.
Próbáld, csak próbaképpen,
megfigyelni, mit látsz messziről.
Ahol már a lényeg tiszta. Úgy jön vissza.    

 Jó, ami nem rossz.
 Rossz, ami nem jó.
 Mindig az van, másképp ugyanúgy
 És az út csak körbeér.
 Drága az olcsó.
 A fagyos is forró.
 Vak mozi a hosszú rohanás.
 Nehogy lásd,
 (hogy) semmi nem lesz soha más.    

 Jó, ami nem rossz.
 Rossz, ami nem jó.
 Mindig az van. Másképp. Ugyanúgy
 És az út csak körbejár.
 Drága az olcsó.
 A fagyos is forró.
 Vak mozi a hosszú rohanás.
 Ne is lásd,
 változik a kép,
 de semmi nem lesz más.

Egy autó elindult a partról.
Virágok vannak az oldalán.
Csavarog a városban,
átgurul a múló éjszakán.
Zenére ébrednek az utcák,
amerre az autó megy tovább.
Mosolyok a hajnalban.
Valahogy az érzés adja magát.
 Ez a kezdés, de már a folytatást
 rábízom a képzeletedre. Nem is mondok mást.    

  Jött egy hang, jött egy szín,
  vagy egy illat, nem tudom,
  de volt egy hangulat,
  és volt egy alkalom.
  Február. Forgatag.
  Néhány elvarázsolt nap.
  Forró. És szép. És vad.  

Velünk már annyi minden történt.
Mi újat mesélhetnék még?
Valakire ráfogtam, hogy szeretem, és úgy volt.
Vagy félig úgy.
Egy napon készülődnöm kellett.
Azt hitte, magammal viszem.
Csomagok az ajtóban. A kapuban az autó
motorja zúg.
 Azt az arcát soha nem felejtem el.
 Megpróbáltam valamit hazudni, de értett, úgy hiszem.     

  Jött egy hang, jött egy szín,
  vagy egy illat, nem tudom,
  de volt egy hangulat,
  és volt egy alkalom.
  Február. Forgatag.
  Néhány elvarázsolt nap.
  Forró. És szép. És vad.

  Jött egy hang, jött egy szín,
  vagy egy illat, nem tudom,
  de volt egy hangulat,
  és volt egy alkalom.
  Február. Forgatag.
  Néhány elvarázsolt nap.
  Forró. És szép. És vad.
  Jött egy hang, jött egy szín,
  vagy egy illat, nem tudom,
  de volt egy hangulat,
  és volt egy alkalom.
  Február. Forgatag.
  Néhány elvarázsolt nap.
  Forró. És szép. És vad.

Mégis havazott délután.
Így üzent vissza a tél.
Vesztett már.
Ez a tánc még belefér.
A lány, aki mindig is messze volt,
most egy percre közelebb lép.
„Ölelj át.
Megyek. Kívánj szerencsét.”    

 Nincs helyem ─ mondta ─, nincs helyem itt.
 A győzteseké most a világ.
 Kértem, valahogy várjon még egy kicsit,
 csak még egyszer gondolja át.     

  Minden sarkon már
  egy elfelejtett győztes vár.
  Mind kő volt. Köddé vált.
  Nem tudta, hogy nem gyémánt.  

Kértem, semmit ne higgyen el.
Azt se, hogy hinnie kell.
Sok a jelszó.
Sokan élnek úgy, ahogy nem.
Úszik a senki a semmiben,
és elhiszi, hogy magasan száll.
Rövid út lesz,
és a végét tudom már.    

 Nincs helyem ─ mondta ─, nincs helyem itt.
 A győzteseké most a világ.
 Kértem, valahogy várjon még egy kicsit.
 Nézzen körül. Mondja, mit lát.     

  Minden sarkon már
  egy elfelejtett győztes vár.
  Mind kő volt. Köddé vált.
  Nem tudta, hogy nem gyémánt.

Utazom körbe a földdel.
Valami új nyugalom visz tovább.
Lassú keresés.
Ahogyan állnak a dolgok,
szerelem és türelem kéne még.
Abból nem elég.    

 Nézem, jön-e odafentről életjel.
 Az ég ahhoz még messze van,
 hogy ésszel érjem fel,
de néha már hallom a csöndet.
Önmagam játszom sose volt filmeken.
Mondd meg, mi legyen.     

  Szép, szomorú nők,
  távolról néznek rám,
  ahogy jegyet váltok egy másik útra,
  egy másik ablaknál.
  Szép, szomorú nők.
  Mind megvigasztalnám,
  csak egy dolgom még hátra van,
  így vagy úgy, vagy bárhogyan
  összerakni önmagam.
  Nehéz napok nehéz napja vár.  

Igazít rajtad és rajtam
az idő. Pár szalagot megtalál,
párat kidobál.
Valahol létezik minden,
ami volt, vagy lehetett volna már,
vagy lesz még ezután.    

 Nézem, jön-e odafentről életjel.
 Az ég ahhoz túl messze van,
 hogy ésszel érjem fel,
de tudom azt, hogy érezhet bárki,
ha egyedül van, és a képzelet nem segít.
Voltam ugyanígy.     

  Szép, szomorú nők,
  távolról néznek rám,
  ahogy jegyet váltok egy másik útra,
  egy másik ablaknál.
  Szép, szomorú nők.
  Mind megvigasztalnám,
  csak egy dolgom még hátra van,
  így vagy úgy, vagy bárhogyan
  összerakni önmagam.
  Nehéz napok nehéz napja vár.      

   (Szép, szomorú nők vigyáznak
   rád is, hogy le ne zuhanj újból.
   Mind ugyanúgy, mindenben egyformán
   értünk fáj.)     

  Szép, szomorú nők,
  távolról néznek rám,
  ahogy jegyet váltok egy másik útra,
  egy másik ablaknál.
  Szép, szomorú nők.
  Mind megvigasztalnám,
  csak egy dolgom még hátra van,
  így vagy úgy, vagy bárhogyan
  összerakni önmagam.
  Nehéz napok nehéz napja vár.

Néztem az üvegen át,
ahogy kétszer nézi meg az órát,
mielőtt belép. Így szeretem.
Pontos, és stílusa van.
És a pultnál – néha az is fontos –
összesúgtak páran: ki ez a lány?    

 Egyedül volt.
 Szelíd és védtelen.
 Más, mint a színpadokon.
 Egy mosolyban láttam,
 tudja az életem.
 Ennyit a titkaimról.     

  Játszom, ahogyan lélegzem.
  A zenén nőttem fel.
  Igazi méreg, hat amíg élek.
  Úgy jött, mint az anyatej.
  Az útra hangjegyet váltottam.
  Nem tudom, merre visz el.
  Nem baj, ha drága, és nem baj, ha lejár,
  csak hamis ne legyen.  

Úgy van, ahogy én rég.
Félig itthon, félig messzi vendég.
Folyton útközben. How are you, babe?
I’m fine. Szeretem így.
Itt is, ott is új a pálya mindig.
Megyek valamiért, jövök valakiért.    

 Sosem elég, ameddig eljutunk.
 A csöndben is új zene szól.
 Egy mosolyban láttam, tudja az életem.
 Ennyit a titkaimról.     

  Játszom, ahogyan lélegzem.
  A zenén nőttem fel.
  Igazi méreg, hat amíg élek.
  Úgy jött, mint az anyatej.
  Az útra hangjegyet váltottam.
  Nem tudom, merre visz el.
  Nem baj, ha drága, és nem baj, ha lejár,
  csak hamis ne legyen.

Duett Király Lindával